Magyarország lakosságának 7-8 százaléka a következő 20 évben a 300 legszegényebb településen fog megszületni a statisztikai előrejelzések szerint, már csak ezért sem mindegy, milyen jövőképben kapaszkodhatnak meg azok, aki nem a jóléti erkélyre születnek.
Évek óta működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Örökség-díjas Jelenlét módszertanán alapuló Felzárkózó települések program, egyházi és civil szervezetek is csatlakoztak hozzájuk, többek között a Magyar Református Szeretetszolgálat is. Közös erővel dolgoznak azon, hogy több beavatkozási ponton – a gyermekvállalás pillanatától kezdve a korai fejlesztésen át egészen a felnőttek munkaerőpiaci integrálásáig – jövőt építsenek a legszegényebb falvakban.
A Máltai iskolákban végzett felzárkóztató tevékenységről itt írtunk:
„Nem működik, hogy majd az iskola falain belül megoldjuk” – Thaisz Miklós a bullyingról és a máltaiak válaszáról | Magyar Krónika
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
Ennek a munkának egyik látványos, a várt eredményt is felülmúló, kézzel fogható eredménye a Diaconia márka megszületése hátrányos helyzetű falvak lakóinak munkaerejével, mezőladányi és zemplénagárdi műhelyekkel. Olyan emberek készítik ezeket a termékeket, akiknek a munka valóban létkérdés, és nem egy esetben azért jutnak végre valamilyen szakmai képesítéshez, mert a kézműves munkhához szükséges tanfolyamot elvégezhetik.
Képgaléria a Diaconia zemplénagárdi műhelyéről:
A vásárló prémium bőr táskát lát az origami technikának köszönhetően minimális varrással és fémszerelvényekkel, de vannak a márka termékpalettáján kártyatartók, pénztárcák, ékszerek, más kiegészítők, sőt, kézzel készült kerámia- és textiltárgyak is. Nem vásári portékáról van szó tehát – bármelyik megállná a helyét kiegészítőként akár a Milánói Divathéten. 2023 októbere óta elérhető itthon a Diaconia márka a Récsei Centerben, május óta a pesti, belvárosi márkaboltban (Párizsi utca 3.) és online értékesítéssel is.
Már hazai hírességek is szívesen viselik, a termékeket egyre többen ismerik, keresik, sokszor nem is tudva arról, hogy vásárlásuk valaki számára reményszelvény.
Két párhuzamos szál összefonódása kellett ahhoz, hogy az a szolgálat, amit a márka neve hordoz, kiteljesedhessen. A Magyar Református Szeretetszolgálat saját nonprofit cége, a Jobbadni Kft. már több éve foglalkozott rehabilitációs munkavégzéssel, hátrányos helyzetű térségek lakóinak foglalkoztatására építő projektekkel, varrodákat működtetett. Több százan jutottak megélhetéshez abból, hogy munkaerejüket az Országos Mentőszolgálat mentőautóiban vígasztaló szolgálatot teljesítő Mentő Macik varrására fordíthatták, vagy megtapasztalhatták a foglalkoztatottság emberi méltóságát a karitatív célra szánt Pöttyös Panni babák elkészítésével. Ezzel a termékkínálattal azonban nem lehetett elérni a széles piacot.
Mindeközben a Pankotai Leather szatmári származású bőrdíszműves alapítója, Pankotai Csaba – a helyi foglalkoztatottsági viszonyokat, hiányokat jól ismerve – szociális szövetkezetet alapított Miegymásért Szociális Szövetkezet néven Paposon, a Mátészalkai kistérségben, nem sokkal azután, hogy egy új törvény 2006-ban lehetővé tette a szövetkezetek megalakítását, uniós támogatás igénybe vételét a foglalkoztatás elősegítésére hátrányos helyzetű térségekben.
Csaba a saját bőrdíszműves tevékenységét – több munkahelyet is teremtve – már ebben a keretben folytatta tovább, amikor Bozsik Szilvia textiltervező iparművésszel egy pár lettek. Szilvi saját márkákban gondolkodott, kézzel festett bőrrrel dolgozott, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen nyomott anyag tervezésre szakosodott, közös projekteket fejlesztettek, aztán a szövetkezet lassan a közös életük részévé vált.
Aki szociális szövetkezetet vezet, legalább annyira pszichológus, szociális munkás, mint munkaadó. Ez ennek az útnak a kihívása és a szépsége is
– összegzi a tapasztalatokat Szilvi. Volt olyan tag, akinek a gyerekét segítették, mást ügyintézésben támogattak. A munkavállalóik szinte családtagok.
Már jó tíz éve ingáztak szabolcs-szatmári műhelyük és Budapest között, amikor Szilvit felkérte a reformátusok nonprofit cége 2023-ban, hogy álmodjon nagyot: tervezzen új, a piacon is versenyképes termékeket a rehabilitációs varrodáknak és segítsen motiválni a csapatokat a megvalósításra. A cél nem kevesebb volt, mint bebizonyítani, hogy hátrányos helyzetből is születhet csoda és olyan minőség, amire büszke lehet a közösség.
„Két települést, alkalmas közösséget kellett találni néhány hónap alatt, ahol a Diaconia műhelyek megnyithatnak” – meséli Szilvi, aki időközben várandós lett, ez pedig akár a projekt végét is jelenthette volna. „Nagyon hittünk benne, nem akartuk elengedni. Néhány hetes babával is jártuk a helyszíneket, kemény volt, de nem volt hiába” – folytatja. Két hónap alatt kialakították a zemplénagárdi műhelyt, ahol végre elkezdődhetett a mezőladányi bőrműhely után az új, ígéretes kerámia és textil termékek gyártása is.
Bár a tervezőpáros – már két gyerekkel – egy időre a családra koncentrál, a Diaconia jövője nyitott. A jövőbeni tervek között szerepel a márka nemzetközi piacra lépése, további műhelyek létrehozása és a termékpaletta bővítése is.
