Szabó bácsi, Poldi bácsi és Károly bácsi. Ezek voltak a ma 118 éve, 1907. február 13-án született Rajz János leghíresebb szerepei. Ezek közül is kiemelkedik az Égigérő fű nehéz szívvel nyugdíjba készülődő parkőre, akinek „csak az a szép zöld gyep, az fog hiányozni”. Mintha egy erőteljes pont lenne ez a szerep az életmű végén, hiszen ez volt Rajz János utolsó filmszerepe, két évvel a halála előtt.
Epizodistaként játszott A kőszívű ember fiaiban, az Isten hozta, őrnagy úr!-ban, a Két emelet boldogságban, és ő volt Ruttkai Éva (azaz Kabók Kati) édesapja a Butaságom történetében.
Felmenői mind színészek és színésznők voltak, ekhós szekérrel járták és játszották be Erdélyt. Ő már Budapesten született, negyedik gyerekként, és eleinte inkább artistának készült. Aztán tizenhét évesen szerepet bíztak rá, és ezzel a sorsa eldőlt. Játszott Debrecenben, Pozsonyban, Kassán, Szabadkán, de fiatal színészként olyan szegény volt, hogy éjszaka művirágokat készített.
A háború után már házas emberként jött fel a fővárosba, felesége a szubrett, Süli Manyi volt. Harminc évig, egészen az asszony haláláig éltek boldogan. Rajz Jánost a háború után gyorsan leszerződtette Major Tamás a Nemzeti Színházba, ahol Shakespeare, Csehov, Molière és Németh László darabokban is játszott.
Szabó Ernő halála után ő lett Szabó bácsi a Szabó családban, sokan már csak az ő jellegzetesen rekedtes hangjával hallották a legendás rádiósorozatot. Nem sokkal halála előtt, amikor már a Korányi Kórházban feküdt, még vállalta, hogy felmondja a szövegét. A stáb a betegágyához ment ki, ott rögzítették elhaló hangját.
Az emlékezetes bácsiszerepek sorából nem hagyhatjuk ki a felnőttek körében is népszerű Frakk, a macskák réme című rajzfilmet, abban ő adta a hangját Károly bácsi alakjához.
Aztán jött az Égigérő fű, egy félig főszerep, egy generációk sokasága számára emlékezetes film, amely a Filmio kínálatában megtekinthető.
Rajz János Kossuth-díjas, elismert művészként halt meg 1981-ben, 74 évesen.
Nyitókép: Rajz János a stúdióban Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
