Játszódjanak bárhol a Futaki által megrajzolt sztorik, noiros látványvilágában ott lappang a közép-európai életérzés.

A digitális kamerák, majd az okostelefonok revolúciójával hiperinflálódott a fénykép. Válogatásunkban hét fotós nyúl vissza a predigitális korba.

Az író-fotográfus Bartis Attila rendhagyó füveskönyvének alapkérdése: mi is valójában a fotográfia?

Milyen egetverő különbség van analóg és digitális fotográfia között, s hogyan függnek össze a bankhiteles házak és autók a fényképezéssel? Ezekről kérdeztük Az eltűnt idő nyoma szerzőjét.

Halmai Tamás új kötetével nemcsak számot vet azzal, ahogyan a nyelvbe zárkózó költészet feloldódik a divatos irányzatokban, hanem tevékenyen hozzájárul az integrációhoz.

Ma már megszokott kép, hogy metrómegállókban kamaszok állnak sorba könyvmasinák előtt. A Poket-mozgalom három év alatt bebizonyította, hogy a digitális világon túl igenis van élet.

Ma egyfajta posztdigitális állapotot tapasztalhatunk meg, a túlburjánzott virtualitásra adott reakcióként tömegek fordulnak az analóg dolgok felé.

A Hello Wood művészeti tábora a kézzel építés élményét adja vissza a fiatal építészeknek. Az anyagok valódi működéséről szerzett személyes tapasztalat fontosságáról Pozsár Péter társalapítóval beszélgettünk.

Egy Bomo Art-jegyzetfüzet minden érzékszervünkre hat. Boldizsár Károly a könyvkötő manufaktúrájában olyan naplókat készítenek, amelyeken keresztül az emberek újra felfedezhetik kötődésüket a papírhoz.

A jáki Szent György-templom román kori építészetünk egyik legszebb példája, teljes körű rekonstrukciója egy év múlva fejeződhet be. Az épületegyüttes feltárása során egy több mint ötszáz éves miseruha is előkerült.

Ha nem rendezőként írja be nevét a filmtörténetbe, akkor bizonyára íróként vagy képzőművészként hagy nyomot. Kilencven éve született Huszárik Zoltán.

A századforduló magyar plakátművészetének kimagasló alakja volt Faragó Géza. Összetéveszthetetlen stílusú munkáiból június végéig látható szabadtéri kiállítás a Várkert Bazár déli panorámateraszán.

Bene Zoltán regénye azok számára is élvezetes, könnyen követhető, akik kevésbé mozognak otthonosan a 14. századi Európában.

László Noémi Műrepülés című kötetének szövegei megvilágítják: a költő egyszerre lakozik a hétköznapok prózaiságában és az irodalom nyelvi szférájában.

Még a nagyváradi színház művészeti vezetőjeként Szabó K. István százötven darabot tartalmazó listát kapott a helyi nyugdíjasoktól – ha erről válogat, nem lesz baj a közönséggel. Az idén Jászai Mari-díjjal kitüntetett rendező azonban jól eldugta a papírt.

Két kisregény, tanulmányok, tárcák, néhány novella – egy vastagabb kötetben elférne a Hevesi-életmű. Túl kevés ahhoz, hogy felfigyeljenek rá? Pedig Hevesi alapvetés.

A koronavírus-járvány miatt hosszú időre bezárni kényszerültek a vetítőhelyek, ám a művészmozik már azelőtt sem voltak könnyű helyzetben. Pedig a főváros valaha legendás filmszínházkultúrával büszkélkedhetett.

Hetvenöt éve lőtte főbe magát Manninger János, aki a háborús összeomlás közepette heroikus munkával kétszer forgatta le Kétszer kettő című filmjét. A művel a magyar filmművészetet kívánta új alapokra helyezni, ám bukás és feledés lett a sorsa.