Egy Bomo Art-jegyzetfüzet minden érzékszervünkre hat. Nem lehet betelni a kortalan grafika látványával, kézbe kell venni, hogy megtapinthassuk az egyedi borító természetes anyagát, ki kell nyitni, hogy orrunkban érezhessük a papír magával ragadó illatát. Boldizsár Károly 1997-ben alapította könyvkötő manufaktúráját, mára a Bomo Art igazi magyar márkává vált. Három üzletben várják a papír szerelmeseit, a műhelyben patinás, kézi működtetésű eszközökkel maguk kötik a könyveket.
A könyvkötő műhelybe belépve megelevenedik a múlt. Hogyan dolgoznak ma egy manufaktúrában?
A könyvkötés munkafázisai során karos vágógéppel, kézi présekkel, serfelőkésekkel dolgozunk – ezek már-már muzeális eszközök, de bármilyen egyedi munkát el tudunk velük végezni. A járványhelyzet során, amikor nem lehettek nyitva a boltok, a könyvkötőkkel rengeteget kísérleteztünk, a manufaktúra lehetővé teszi, hogy kitaláljunk valamit, limitált mennyiséget készítsünk belőle, és később már ne szerepeljen a kínálatunkban.
Huszonkét évesen alapította a Bomo Artot – már akkor határozott elképzelései voltak?
Olyan naplókat akartam létrehozni, amelyeken keresztül az emberek újra felfedezhetik kötődésüket a papírhoz, a könyvhöz, kedvük támad kézzel írni, alkotni. Fontos a minőség, a jó alapanyag, az elkészítésre szánt kellő idő ahhoz, hogy leendő tulajdonosa örömmel vegye kézbe, és szeresse használni a könyvet.
Rengeteg hatékony jegyzet- és feladatkezelő alkalmazás is rendelkezésünkre áll – mégis van létjogosultsága a papírnak?
Amikor a kétezres évek elején berobbant az e-könyv, elgondolkodtam azon, hogy mit hoz majd a jövő. Azóta kiderült, hogy nincs hatása a nyomtatott könyvre, mert az embereknek továbbra is fontos, hogy kötődhessenek egy kötethez. Mindig lesz igény a papírra, de úgy érzem, hat-hét éve tart egy folyamat, amelynek részeként az emberek elkezdtek naplót írni, papírral alkotni-ragasztani, scrapbookot készíteni, bullet journalt vezetni, kalligráfiával és tipográfiával foglalkozni. Mindebben a lassuláshoz és az elmélyüléshez való visszatérés vágya fogalmazódik meg.
Hogyan válaszolják meg ezt az igényt a manufakturális módon készült termékeik?
A saját tervezésű és nyomtatású határidőnaplóinkra nagy a kereslet, érezzük, hogy az embereknek szükségük van a fizikai könyvre, amelybe írogathatnak. Az öröknaptárunk kimondottan a „slow” gondolatiság jegyében született, olvasmányos adatokkal, érdekes játékokkal töltöttük meg, amelyekben el lehet mélyülni, bele lehet feledkezni. Van olyan termékünk, amelyre a boltban csodálkoznak rá, mert addig nem ismerték, forgatják magukban a gondolatát, majd két és fél év múlva vesznek egyet ajándékba. Ilyen a prakszinoszkóp – a film elődje –, amelyből minden darabot kézzel teszek össze, üveges vágja hozzá a tükröket. Az új grafikánk a múlt század balatoni világát idézi meg, ezzel a kis időutazással is a lelassulást szeretnénk lehetővé tenni. Versnaplónkban ismert szerzőket és közeli barátainkat kérjük arra, hogy kézzel írják le kedvenc versüket, szeretnénk, ha ez a sorozatunk is eljutna azokhoz, akik az analóg világban, a versek, a kézzel írás világában hisznek.
Sikerült mindazt megvalósítania, amiről huszonkét évesen álmodott?
Ahogy abba sem gondolok bele, mit jelent valójában az, hogy apa vagyok, mert összeroskadnék a felelősség súlya alatt, hanem teszem a dolgom nap mint nap, úgy nem tudatosult bennem mindaz, amit a Bomo Arttal elértünk. Egy biztos, munkatársaim elhivatottsága, szenvedélye és lojalitása nélkül ez nem sikerült volna.
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
