Bukta Imre mezőgazdasági művészete sajátos jelenség a hazai képzőművészeti színtéren. Festményein, grafikáin, installációiban és performanszaiban a mai magyar vidék rögvalóságának ellentmondásos romantikája sűrűsödik össze.

Háy János regénye autonóm mű, különös-sűrű nyelvezettel és egy szabálytalanul is szép anya-lánya kapcsolattal a középpontban.

Tandori Dezső költészete megmutatja: ugyanazon dolgok szüntelen újrarögzítése mélyebb belátáshoz vezet természetükbe és működésükbe.

Egy személyben költő, irodalmi szekértáborokon felülemelkedő, univerzálisan tisztelt alak, madarak és medvék gondozója, játékmester, aki mintha egész életében a halálára készült volna. Tandori Dezsőről Tóth Ákos, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, a költő barátja, szerkesztője, hagyatékának gondozója mesél.

Minden víz épp a túlsó partig ér el – hangzik el a Platon Karataev új lemezén, amely a létező végtelen és mély elfogadásának transzállapotát igyekszik közvetíteni. A zenekar két frontemberével, Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk.

Régi-új rovatunkban ismert embereket kérünk arra, meséljenek egy magyar dalról, ami valamilyen okból fontos számukra. Reisz Gábor filmrendező, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek alkotója Nagy Feró és a Bikini dalát választotta.

Megjelent Trokán Nóra első fotóalbuma. Fényképei a színészek legmagányosabb, legizgalmasabb pillanatait örökítik meg – mielőtt fellépnének ama világot jelentő deszkákra. A színésznővel szakmája magaslatairól és mélységeiről, a rá váró kihívásokról beszélgettünk.

Aranyló sajtszelet? Fák között lebegő ufó? Posztmodern pagoda? Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb épülete született meg a Városligetben. A Magyar Zene Háza nem csupán egyszerű épület, hanem nagybetűs építészeti jel – ami után az épített környezet esztétái, a városi lét tudorai oly sokszor sóvárognak. Most megkapták. Megkaptuk

A Ludwig Múzeum több mint kétszáz műalkotás felvonultatásával rendezett nagyszabású életmű-kiállítást a hatvanas évek hazai neoavantgárd képzőművészetének egyedi hangvételű alkotója, az 1997-ben elhunyt Frey Krisztián emlékére.

Szálinger Balázs „lírai naplójában” a legjobb arányban keveredik költészet és próza, magánélet és történelem, valamint hagyományos ismeretterjesztő útirajz.

Babiczky Tibor tolmácsolásában Szapphó érthetőbbé válik a mai olvasónak, de a kötet szerencsére távol tartja magát attól, hogy egyoldalú imitáció legyen.

Petőfi Sándor jóval több volt, mint tankönyvi zsánerfigura – kevesen gondolnak bele, de a költőben a modern városi kószáló magyar mintapéldájára ismerhetünk rá. Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténésszel beszélgettünk Petőfi újító ön- és világmegjelenítéséről.

Takács Dorina egyszerre szólaltatja meg tisztán, eredeti szövegükkel a népdalokat, és alakítja át őket valamiféle pszichedelikus-elektronikus félálommá.

A 2021-es Ongaku emlékezetes, magával ragadó munka, a már most is impozáns életmű újabb ékköve.

Söptei Eszter textilművész megmutatja: egy műalkotásnak konkrét, hétköznapi funkciója is lehet. Hangelnyelő szöveteire az egyéni megrendeléseken túl egyre több iroda is igényt tart.

A technikai bravúrjairól, mély gondolatiságáról és határozott iróniájáról ismert grafikusművész munkáiból a Műcsarnokban nyílt válogatás.

Regős Mátyás ifjúsági kisregényének számtalan rétegéből a barátság mibenlétének kérdése emelkedik ki a leghangsúlyosabban.

Wirth Imre legutóbbi verseskötetében tökélyre fejleszti az utóbbi száz év bejáratott motívumainak és stiláris fordulatainak szétfeszítését.