[mwb_check_your_gift_card_balance]
Sorozatunkban a magyarországi vendéglátás és konyhaművészet korszakairól, emblematikus fogadóiról, csárdáiról, kocsmáiról, éttermeiről olvashatnak. Az ötödik részben a 16. századi viszonyokról írunk.
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
Miközben sokan temetik a Z generációt, Kónya Máté, az első Világeleje Ünnep legfiatalabb előadója saját kutatásaival, civil munkájával és radikálisan józan világképével cáfolja a hiedelmeket: nem a technológia, hanem a kollektív felelősség felvállalása és a természethez való visszahangolódás hozhat valódi változást klímakérdésben is. Biológus egyetemistaként azért küzd, hogy a jövőt ne a növekedéslogika, hanem a józanság és a közösségek ereje formálja.
Időutazásra hívnak az előző századelőn készült színezett képeslapok, látogatásra az egykor volt Magyarországra. Ezúttal egy kis szlovák faluba, Felsőzúgóra látogatunk.
Az uralkodó keleti útja során megmászott egy piramist is.
Az akciót emigráns magyarok hajtották végre 1956. november 18-án.
A Várkapitányság közlése szerint jövő tavasszal új fejezet kezdődik a Citadella történetében. Az 1850-es években épült erőd teljes felújításon esik át, és hosszú idő után végre egy nyitott, közösségi térként tér vissza a főváros kulturális és turisztikai életébe.
Hogy pontosan mikor érkezett hazánkba a futball, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy 1896-ban játszották az első nyilvános labdarúgó-mérkőzést. A meccs nem volt éppen barátságos: több boka tört el, mint ahány gól esett.
Izgalmas műfaji kísérlet a Gázolás, és sokat elárul az ötvenes évek magyar filmgyártásáról Gertler Viktor keveset emlegetett krimije.
A kultuszminiszter vallotta, magyar a lélek, de európai tudás kell.
