Okostelefon, számítógép, meteorológiai és tőzsdei előrejelzések, holdjáró, űrszonda, nukleáris fegyverek, mesterséges intelligencia. Mindezek mögött ugyanaz a név húzódik meg, Neumann Jánosé. A zsenié, akinek az esze mindenkiénél gyorsabban járt, és képes volt a legfontosabbat kikövetkeztetni. Azt, hogy milyen irányt vesz a jövő. Látnok volt – szigorúan tudományos alapon és eszközökkel.
Ez a kerekded arcú, fura különc, aki még öszvérhátra is háromrészes szürke öltönyben ült, már 1955-ben számolt a klímaválsággal, ugyanis nemcsak gyorsan gondolkodott, de a tényezők közül tévedhetetlenül meg tudta ítélni, melyiknek lesz nagyobb jelentősége. Neumann János hungarikumok közé sorolt életművének talán ez a legfontosabb része. Az, hogy feltalálta a jövőt. Mindent tudott – pont a jövőt ne tudta volna?
A férfi, aki fájdalmasan korán, nem egészen ötvennégy évesen halt meg, egész életében választékosan beszélte az anyanyelvét. Budapesten született 1903-ban, pár nappal karácsony után. Igen jómódú családban nevelkedett, művelt, szerető szülőkkel. Róth Miksa, a kor híres üvegművésze készített Neumannék otthonába egy képet, azon a három állatka – kakas, nyúl és cica – jelképezte a három fiút, Jancsit, Misit és Miklóst. (Jancsi volt a kakas.)
Korán egyértelművé vált, hogy a legidősebb Neumann fiú csodagyerek. Egyrészt már nyolcévesen ógörögül beszélgetett az apjával, másrészt nyolcjegyű számokkal végzett műveleteket – fejben. Kilencévesen a következő problémát tárta a szülők elé: ha Isten mindenható, vajon képes-e olyan nehéz követ teremteni, amit még ő sem bír felemelni?
A kor egyik legnagyszerűbb iskolájából, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumból, a legendás Rátz tanár úr kezei alól párhuzamosan három egyetemre vezetett az útja. Matematikus akart lenni, de a család a vegyészetre is rábeszélte, hogy mégis legyen egy jobban hasznosítható diploma a kezében. Így diplomázott Budapesten, Berlinben és Zürichben. A berlini egyetemen tanított, huszonnégy évesen ő lett a legfiatalabb magántanár. A fiú, aki Albert Einsteinnel, Max Planckkal, Erwin Schrödingerrel, Teller Edével, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel dolgozott együtt a német fővárosban, esténként kabaréba és mulatóba járt. A világon mindennél jobban gondolkodni szeretett. Ő maga is élvezetet talált abban, hogy az agya mekkora teljesítményre képes. Ez volt a szenvedélye.
Kedves, kicsit fura ember volt, szerette a vicceket és a jó társaságot. Kétszer nősült, mindkét felesége magyar volt. Egyetlen lánya, Marina von Neumann Whitman élvezetes könyvet írt róla A marslakó lánya címmel.
Még Németországban fektette le a kvantummechanika alapjait, mellyel Newtonéhoz hasonló nagyságrendű teljesítménnyel járult hozzá a tudományhoz. 1930-ban került Amerikába; a Princetoni Egyetem gyűjtötte a világ legnagyobb elméit, akik meg is teremtették a modern világot. Ebben a közegben terjedt el, hogy Neumann valójában félisten, aki valamiért embernek álcázza magát. Marslakó, félisten, vagyis bármi, de nem e világi lény, kimagaslik a többiek közül. Neumann abból a szempontból is felülmúlta kortársait, hogy több területen alkotott világraszólót. Hiszen Nobel-díjak sokasága született az ő Oskar Morgensteinnel közös játékelméletéből, és ő volt a központi agy a Los Alamos-i programban is, ahol az atombombán dolgoztak Oppenheimerék. A fizikus zseniknek egy matematikus adott módszert a kiszámolandókhoz.
A háború után a hidrogénbomba fejlesztésében is rész vett, de akkor már a számítógép foglalkoztatta. Az első számítógépet nem szabadalmaztatta, pedig ha egy nagy cég munkatársaként végezte volna el a munkát, annak a cégnek soha többé nem kellett volna aggódnia.
Kortárs tudósok, a hadsereg és a politika úgy használta az ő képességeit, az agyát, ahogyan most használjuk a számítógépeket. Nem hiába jelentette ki Szent-Györgyi Albert, hogy Neumanné a valaha volt legpompásabb emberi elme.
Az Egyesült Államok megbecsülte és elismerte. Számos tanácsadói szerződést kapott, és 1956 januárjában Eisenhower elnöktől átvehette a legnagyobb kitüntetést, a Szabadság érdemrendet. A Fehér Házba már tolókocsin érkezett. Előző évben kezdődő vállfájdalmairól gyorsan kiderült, hogy csontrák, az áttétek megtámadták a gerincét, majd legcsodálatosabb szervét, az agyát is. Kórházi ágyát katonai vezetők vették körül, hogy a legkisebb szófoszlányt is vihessék, használhassák. A tudós feleségének, Klárinak diktált, hosszasan idézett Goethétől, és felvette az utolsó kenetet. Halála előtt, korát messze megelőzve, az agy és a számítógépek kapcsolata érdekelte. Az, amiből a mesterséges intelligencia lett.
A csodálatos magyar elme, a marslakók legzseniálisabbja ötvennegyedik születésnapját nem érte meg. Korai halálát az okozhatta, hogy ott volt az atombomba kísérleti robbantásakor, méghozzá a közelebbi bázison, és a tiltás ellenére, a tudós örök kíváncsiságtól vezetve, levette a védőkesztyűt, amikor közvetlenül a detonáció után kiment a szabadba.
Életművéről tavaly dokumentumfilm készült A legpompásabb emberi elme címmel, Bertha Lívia rendezésében.
Nyitókép: Wikimédia
