Dundi néni cukrászdába megy
A szép nevű, nagyvonalú Hunyadi Julianna nem csak a sütemények titkát ismerte. Mentálhigiénés jártasság nélkül is tudta, hogyan érdemes élni. Hulej Emese tárcája.
Csillag Péter elbeszélése nyomán lejegyezte: Meszleny Zita
Fotó: Fortepan, MTI Fotóbank, Máth Kristóf
Ahol bő százötven éve még szőlőt műveltek, ott száztíz éve Karinthy és Kosztolányi kávézott, ma pedig kulturális városközpont működik. A Duna jobb partján húzódó Bartók Béla út tragédiák, szerencsés együttállások nyomán, illetve tudatos lakóinak köszönhetően született és nyerte el mostani formáját. S bár ma a főváros legnépszerűbb utcáinak egyike, bérházainak homlokzatáról, emléktábláiról és rejtett részleteiből, mint egy történelemkönyvből olvashatók ki a múlt izgalmas fejezetei, melyek értelmezésében Csillag Péter idegenvezető segít.
Budapest mai arca két hatalmas dráma árán született meg. Az egyik az 1838-as nagy árvíz, amely a pesti oldalon mindent elmosott, hogy aztán oda épüljön a gyönyörű, világvárosi igénnyel megtervezett Budapest központja, a másik a fi loxéra, amely Budán hozott jelentős fordulatot.
A Gellért-hegy környéke már évszázadok óta híres volt tápláló vizeiről és a források körül létrejött fürdőkről. A Tabán és a mai Gellért tér között húzódó terület viszont igencsak rossz hírű negyednek számított, a sziklás hegy déli és keleti lankái még bőven a városon kívül estek. Az erdő mellett errefelé zömében svábok által művelt szőlőtáblák húzódtak, itt termesztették az egyik népszerű, de a fi loxéra miatt szinte eltűnt szőlőfajtát, a budai zöldet is. A megmentett tőkékből készült bort ma a Bartók Béla úton, a Bor és Kézműves Üzletben meg is lehet kóstolni. Ezen kívül azonban már csak a közeli utcanevek – Badacsonyi, Ménesi, Szüret, Vincellér – őrzik e kor emlékét. Ám a szőlők pusztulása sajátos módon épp kapóra jött az aranykorát élő városnak.
Ráadásul abban az évben nyílt meg a közeli Allee bevásárlóközpont is, ami az út szempontjából nem sok jóval kecsegtetett. Mivel köztudott volt, hogy a budapesti plázakultúrának az elmúlt évtizedekben számos utca és kisvállalkozás áldozatául esett, jogos volt a félelem, hogy a megmaradt helyek is lehúzhatják majd a rolót. Az önkormányzat ekkor lépett összpárti egyetértéssel a tettek mezejére. Elhatározta, hogy kulturális városközponttá formálja a Bartókot, ezzel élhetőbbé és vonzóbbá téve a környéket.
A viszonyokat jól mutatja az első ház, a Bartók Béla út 40. születésének története. Az épületet Lechner Ödön testvére, Gyula megrendelésére tervezte. Lechner Gyulafi a, Jenő pedig papírra vetette az építkezés történetét, amely azzal kezdődött, hogy eltávolították a földbe szúrt „Halászni, horgászni és vadkacsára vadászni szigorúan tilos!” feliratú táblát. A mocsári élővilág helyét a század első évtizedében átvették az impozáns bérházak, majd a hegyoldalon a tehetősebb réteg tagjai megépítették az első villákat.
A folyamatot csak gyorsította, hogy a városatyák úgy gondolták, a fiatal nemzedéket nemcsak oktatni, hanem nevelni is kell, erre pedig a pesti zűrzavarnál jobb helyszín a nyugodt Buda, így 1903-ban Hauszmann Alajos tervei alapján megépült a Bartók Béla út szomszédságában a Műegyetem főépülete. Ez nemcsak meghatározta a negyed hangulatát, de egyetemi városrésszé is formálta, a környékre vonzva az igényes, értelmiségi, polgári réteget. A közeli épületek jó részén találhatók emléktáblák, amelyeket az itt élő és tanító professzorok tiszteletére avattak. Közülük is kiemelkedik Csonka János, akit már huszonöt évesen a Műegyetem tanszékvezetőjévé neveztek ki, s emellett maga is vállalkozott. Bánki Donáttal közösen feltalálta a karburátort, később elkészítette az első magyar automobilt, ezzel beírva magát a történelem könyvekbe. A sikernek köszönhetően hamar kinőtte a kis helyiséget, a Bartók Béla úti egykori gépműhely ma a Csonka János Emlékmúzeumnak ad otthont, amelyet a család tart fenn.
Az egyetemi közeg és a beköltöző értelmiségi réteg igényeit elégítették ki a sorra épülő iskolák, például a Gárdonyi Géza Általános Iskola és a kollégiumok is, köztük a legendás Szent Imre, ma Baross Gábor Kollégium, benne az impozáns Szent Imre-kápolnával. Az épület kerítése máig sértetlenül fennmaradt, a figyelmes járókelő könnyedén észreveszi rajta a szépen kidolgozott liliommotívumokat, az államalapító fiának, a fiatalok védőszentjének attribútumát, amely az oktatás és a hitre nevelés szétválaszthatatlanságát jelzi.
Az oktatáson túl a polgári közeg megkívánta a kultúra támogatását is. Nemhiába találhatók a Bartók Béla út házainak legfelső emeletén máig műteremlakások, amelyek számos elismert művésznek adtak és adnak ma is otthont. A Hadik-ház hatalmas üvegablakai mögött alkotott például teljes magányban és elszigeteltségben Csontváry Kosztka Tivadar, akinek az életműve csodával határos módon menekült meg. Mikor a kor számára ismeretlen festő 1919-ben elhunyt, alkotásait egy kereskedő vásárolta fel, hogy a jó minőségű vásznakat teherautó-ponyvaként hasznosítsa. Az, hogy a művek jobb sorsra jutottak, egy arra járó fiatalnak, Gerlóczy Gedeonnak köszönhető, aki meglátta az utcára lehordott alkotások között a Magányos cédrust, és felismerte benne az értéket. A ma már a legismertebb magyar művészek között számontartott festő emlékét őrzi a Gárdonyi téren zöldellő libanoni cédrusfa is.
És ha már Hadik, nem lehet szó nélkül elmenni a Bartók Béla út és a nyugatos írók, költők kapcsolata mellett, amelynek rengeteg történetet és legendát köszönhetünk. Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka lakásában hatalmas társasági élet zajlott, ám a felfordulás egy idő után tarthatatlanná vált. Az író ekkor fedezte fel magának a közeli Hadik Kávéházat, amelyre rövidesen már mint a kihelyezett nappalijára tekintett. Olyannyira otthon érezte ott magát, hogy még a telefonját is a kávéházba irányította át. A felfoghatatlan népszerűségnek örvendő író pedig vonzotta az irodalom meghatározó szereplőit. A Hadik állandó vendége volt Déry Tibor, Füst Milán, Tóth Árpád és mindenekelőtt Kosztolányi Dezső, Karinthy legjobb barátja is, aki a Bartók Béla út egyik karakteres épületében, a 15-ös szám alatt lakott. A tőle nem messze, az 50.-ben lakó Móricz Zsigmondot azonban nem nyűgözte le a kávéház, egy leírásában vidéki pályaudvarhoz hasonlította. Ez az időszak adta a szívét, lelkét ennek a területnek, lüktetése máig érezhető.
Szerencsés módon az aranykorát élő Budapest polgárságának nemcsak igénye volt oktatásra, kultúrára, de pénze is, mindez pedig egybeesett egy nagyszerű építésznemzedék megszületésével. Így azok a nagyjaink, akik meghatározták a főváros képét, mint Ybl Miklós, Hauszmann Alajos vagy Lechner Ödön, rajtahagyták a kezük nyomát a Bartók Béla úton is. A századforduló jellemző stílusa a szecesszió volt, amelyet apró részleteiben ma is csodálatosan őriz a sugárút. Érdemes ilyen szemmel nézni például a 6-os és a 17-es számú ház, a már említett Baross Gábor Kollégium vagy az egyik saroképület, a Bertalan Lajos utca 26. homlokzatát. Utóbbinak a lépcsőháza is – csodálatos üvegablakokkal, fúvott üvegfelületekkel és gyönyörű Zsolnay csempékkel – megér egy látogatást.
Csillag Pétert és feleségét, Évát mint idegenvezetőket bántotta, hogy a Gellért-hegy keleti és déli lejtője nem szerepelt Budapest idegenforgalmi térképén. Ezen szerettek volna változtatni tematikus sétáikkal bő tíz éve. Alapsétájuk A Gellért-hegy titkai néven fut, a Budáról fúj a szél című a nyugatos írók és költők történeteit dolgozza fel, a Borkorzó a környék szőlőművelő múltját idézi meg, illetve van az egyházi emlékhelyekre és templomokra építő, a szecesszió nyomait bemutató és a Gellért-hegyen zajló zsidómentésnek emléket állító programjuk is. A házaspár emellett a Bartók Béla úthoz közeli Ménesi úton működteti a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumot. A festő ötven éven át, 1981-es haláláig élt és alkotott a Gellért-hegy oldalában álló villában. Csillag Péter a művész unokájaként családjával együtt teljes elhivatottsággal, igényes és állandóan változó kiállításokkal, valamint különféle programokkal ápolja a művész emlékét, és gondozza a hagyatékát. Molnár-C. Pálról a Bartók Béla úthoz közel 2022-ben utcát is elneveztek.
A szép nevű, nagyvonalú Hunyadi Julianna nem csak a sütemények titkát ismerte. Mentálhigiénés jártasság nélkül is tudta, hogyan érdemes élni. Hulej Emese tárcája.
Érdekes hozománya a „mi időnknek” a múltunk iránti vágyakozás, az egykorvolt feltárása és megismerése. Túldigitalizált jelenünk harmadik helyeinek, megtartó közösségeinek keresése az elmúlt századok természetes kapcsolódásaihoz is elvezetett minket. Összeállításunkban a társadalmi élet meghatározó helyszíneit vesszük sorra.
Országszerte egyre népszerűbbek az egyedi atmoszférájú termelői piacok, ahol minőségi, helyi élelmiszert, szezonális gyümölcsöt és zöldséget vagy éppen csoda szép kézműves portékákat tudunk beszerezni. Ezeket a helyeket a közösségi élmények teszik még varázslatosabbá. Úgy, mint a piliscsévi Apis-Farmot.
Itt játszd az agyad! – ez a QuizNight jelszava, és pontosan erről van szó. Észjátékról minden hétfő este. Földrajzról, rajzfilmekről, irodalomról, képrejtvényekről. Negyvenöt kocsmában, bisztróban, kávézóban merednek a csapatok a képernyőre, majd írják le a megoldásokat a lapokra. Gondolkodnak, örülnek, bosszankodnak, esznek, isznak. Játszanak. Bennfentes tudósítás következik.
Négy embert kérdeztünk meg arról, hogy az intézmény, illetve kezdeményezés, amelynek életében, szervezésében részt vesznek, hogyan válhat harmadik hellyé. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egy közösségi kert, egy múzeum, egy könyvtár vagy egy táncház képes legyen élettel megtölteni a teret?