Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Mitzi – Kávé, Konyha, Bárba is, amely „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”.
Emlegetik a Bartók kapujaként, a Béla kistestvér ekként, s bár a múlthoz egészségesen vonzódó tulajdonosi kör az utóbbiéval megegyezik, a Mitzi létrehozói egyedi atmoszférát teremtettek a nagy múltú helyen. A kortárs kávézó és bisztró ugyanis az út egyik legrégebbi, a Gellért szállónál is korábbi épületében, a Bartók 1 Galériában kapott helyet. A felső szinten így a Kárpát-medence régióit bemutató, háromhetente változó kiállítások, lent pedig gasztronómiai csodák, marasztaló ital- és ízélmények várják a betérőket.
De vajon kicsoda Mitzi? „Ő az étterem házi – asszonya, akit a képzelet szült. Mitzi a világ nagy – városait járva, híres séfek szívét rabul ejtve ismer meg titkos vagy épp készülőfélben lévő recepteket. A premiert azonban sosem várja meg, a következő pillanatban ugyanis a fortélyokat magával víve már tovább is áll” – mondja Szuhay Gergely. A fiktív karakterről elnevezett helyet nem szívesen szorítaná keretek közé. A népszerű brunchoknak és a házi készítésű tésztáknak köszönhetően nappal, az italkísérletek és programok okán pedig éjszaka is érvényesül az egyedi miliő.
Mint mondják, a Mitzi „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”. A folyton bővülő kínálat pedig a Gellért tér közelségéből adódóan nemcsak a hazai, de a külföldi közönséget is magával ragadja. A tulajdonos hangsúlyozza: a csupaszív kezdet után egyre profibb vendéglátás felé mutató irány az üzletvezetőnek és a kollégáknak köszönhető. A jól lefektetett alapokra következetes statisztika és új gasztronómiai irányzatok épülnek, ráadásul a jövőben egyre több rendezvényre számít – hatunk a nagy sikerű Juhász Anna irodalmi szalon alkalmai mellett is. Szuhay Gergely szerint a Mitzi tehát nemcsak illeszkedik a környékhez, hanem formálja is: „Olyan, mintha ez a hely mindig is itt lett volna, és erre nagyon büszkék vagyunk. Ettől függetlenül a Bartók nem konkurenciát, hanem közösséget teremt, ahogyan az a világ legjobb utcáira jellemző: mindenhová bevonzzák az embereket.”
SPENÓTOS-RICOTTÁS PAPPARDELLE A MITZIBŐL
Ha Mitzi, akkor friss házi tésztacsodák. A pappardellék, spagettik, casareccék, rigatonik, pennék és gnocchik sűrűjében könnyű elveszni, főként, hogy mindig találunk újdonságot is az étlapon. A színes és kifejezetten vagány spenótos-ricottás pappardelle nem véletlenül az egyik legkedveltebb fogás: az összetevők remekül kiegészítik egymást, a parmezán a szükséges plusz, sokan pedig – talán nem véletlenül – lazaccal fogyasztják.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
Talán még ma is ott bolyong a tenger szélén, a hegyek élén, a havas sziklák meredélyén. A messzivágyó, de mindig hazatérő Rockenbauer Pál örökségét viszi tovább egy elszánt kis csapat Szekszárdon, ahol még olyan csodák is megtörténhetnek, hogy valaki tanyát vesz egy asztal miatt.
Kattan a kávégép, fő a süteménykrém. Történhet szinte bármi: Auguszt József cukrászmester fél évszázada minden napot így kezd. Feleségével, Auguszt Ibolyával kincset érő időkapszulát éltetnek a Fény utcában – velük kerekedik maivá a legendás Auguszt-családregény. Ami a sorok között olvasható: időtlenül bátor és haladó – kitartani a nehézben, akarni a jót minden időben, és vállalni érte minden áldozatot.
A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. Portrék a Fény utcai piacról.
Bíró Lajos séf harmadik helye nem egy pont a térképen, hanem egy életérzés: szabadság két keréken, barátokkal közös zarándoklat mondjuk egy tál jó pacalért. A piac pedig az utolsó helyek egyike, ahol az ízek még valódi közösséget teremtenek.
Az óbudai Don Bosco Oratórium és Közösségi Ház nem csak ház: sokak számára az első hely, ahol biztonságot, figyelmet és valódi közösséget tapasztalnak. Rácz Zs. Enikő az üzleti világból érkezve lett a ház „anyja”, a gyerekek és fiatalok között találva meg a hivatását.
