Mitzi – egyedi atmoszféra egy nagymúltú helyen

 

Szöveg: Demeter Anna

Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf

A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Mitzi – Kávé, Konyha, Bárba is, amely „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”.

Emlegetik a Bartók kapujaként, a Béla kistestvér ekként, s bár a múlthoz egészségesen vonzódó tulajdonosi kör az utóbbiéval megegyezik, a Mitzi létrehozói egyedi atmoszférát teremtettek a nagy múltú helyen. A kortárs kávézó és bisztró ugyanis az út egyik legrégebbi, a Gellért szállónál is korábbi épületében, a Bartók 1 Galériában kapott helyet. A felső szinten így a Kárpát-medence régióit bemutató, háromhetente változó kiállítások, lent pedig gasztronómiai csodák, marasztaló ital- és ízélmények várják a betérőket.

De vajon kicsoda Mitzi? „Ő az étterem házi – asszonya, akit a képzelet szült. Mitzi a világ nagy – városait járva, híres séfek szívét rabul ejtve ismer meg titkos vagy épp készülőfélben lévő recepteket. A premiert azonban sosem várja meg, a következő pillanatban ugyanis a fortélyokat magával víve már tovább is áll” – mondja Szuhay Gergely. A fiktív karakterről elnevezett helyet nem szívesen szorítaná keretek közé. A népszerű brunchoknak és a házi készítésű tésztáknak köszönhetően nappal, az italkísérletek és programok okán pedig éjszaka is érvényesül az egyedi miliő.

Kelet kávézó belülről.

Mint mondják, a Mitzi „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”. A folyton bővülő kínálat pedig a Gellért tér közelségéből adódóan nemcsak a hazai, de a külföldi közönséget is magával ragadja. A tulajdonos hangsúlyozza: a csupaszív kezdet után egyre profibb vendéglátás felé mutató irány az üzletvezetőnek és a kollégáknak köszönhető. A jól lefektetett alapokra következetes statisztika és új gasztronómiai irányzatok épülnek, ráadásul a jövőben egyre több rendezvényre számít – hatunk a nagy sikerű Juhász Anna irodalmi szalon alkalmai mellett is. Szuhay Gergely szerint a Mitzi tehát nemcsak illeszkedik a környékhez, hanem formálja is: „Olyan, mintha ez a hely mindig is itt lett volna, és erre nagyon büszkék vagyunk. Ettől függetlenül a Bartók nem konkurenciát, hanem közösséget teremt, ahogyan az a világ legjobb utcáira jellemző: mindenhová bevonzzák az embereket.”

SPENÓTOS-RICOTTÁS PAPPARDELLE A MITZIBŐL

Ha Mitzi, akkor friss házi tésztacsodák. A pappardellék, spagettik, casareccék, rigatonik, pennék és gnocchik sűrűjében könnyű elveszni, főként, hogy mindig találunk újdonságot is az étlapon. A színes és kifejezetten vagány spenótos-ricottás pappardelle nem véletlenül az egyik legkedveltebb fogás: az összetevők remekül kiegészítik egymást, a parmezán a szükséges plusz, sokan pedig – talán nem véletlenül – lazaccal fogyasztják.

A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika

Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Hasonló tartalmak

Bükkszentkereszt felett az ég

A Tejútrendszer megunhatatlan látvány, nem lehet betelni a benne lévő gyönyörű színekkel, formákkal – mondja Faigel Gyula. A világszerte elismert szilárdtestfizikus nyugdíjasként szeretett bele a csillagászatba, és örökké kíváncsi tudósként ezt sem vette félvállról: két-két obszervatóriumot épített Budakalászon és Bükkszentkereszten, hogy tanulmányozhassa a bolygókat, a Napot, a csillagközi ködöket, a galaxisokat.

„A vállamon ül, és minden ajtót kinyit” – Piacportrék 2. / ZongoráZooo

A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. Farkas Zoltán ZongoráZooo portréja.

„Tulajdonképpen ezekből a beszélgetésekből élünk” – Piacportrék 1. / János bácsi

A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. János bácsi portréja.

A nyitott pince az élő pince

A pátyi pincehegy mindig is a falu közösségéről mesélt, és most sincs ez másként. Noha szőlő már alig van, valami talán ennél is értékesebb születik ma a föld alatti boltívek között.

Mi vagyunk otthon – Így lett a DAC a felvidéki magyarság szimbóluma

Van egy város, ahol mást jelent a futball. Találkozási hely, a mindennapok része. Ünnep. A dunaszerdahelyi DAC-lelátón a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb közössége gyűlik össze kéthetente. Minderről Németh Sándor fotós és Nagy Krisztián kommunikációs vezető mesélt nekünk a stadionban, és megkérdeztük a csapatról filmet forgató Tősér Ádám filmrendezőt is.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!