Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Mitzi – Kávé, Konyha, Bárba is, amely „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”.
Emlegetik a Bartók kapujaként, a Béla kistestvér ekként, s bár a múlthoz egészségesen vonzódó tulajdonosi kör az utóbbiéval megegyezik, a Mitzi létrehozói egyedi atmoszférát teremtettek a nagy múltú helyen. A kortárs kávézó és bisztró ugyanis az út egyik legrégebbi, a Gellért szállónál is korábbi épületében, a Bartók 1 Galériában kapott helyet. A felső szinten így a Kárpát-medence régióit bemutató, háromhetente változó kiállítások, lent pedig gasztronómiai csodák, marasztaló ital- és ízélmények várják a betérőket.
De vajon kicsoda Mitzi? „Ő az étterem házi – asszonya, akit a képzelet szült. Mitzi a világ nagy – városait járva, híres séfek szívét rabul ejtve ismer meg titkos vagy épp készülőfélben lévő recepteket. A premiert azonban sosem várja meg, a következő pillanatban ugyanis a fortélyokat magával víve már tovább is áll” – mondja Szuhay Gergely. A fiktív karakterről elnevezett helyet nem szívesen szorítaná keretek közé. A népszerű brunchoknak és a házi készítésű tésztáknak köszönhetően nappal, az italkísérletek és programok okán pedig éjszaka is érvényesül az egyedi miliő.
Mint mondják, a Mitzi „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”. A folyton bővülő kínálat pedig a Gellért tér közelségéből adódóan nemcsak a hazai, de a külföldi közönséget is magával ragadja. A tulajdonos hangsúlyozza: a csupaszív kezdet után egyre profibb vendéglátás felé mutató irány az üzletvezetőnek és a kollégáknak köszönhető. A jól lefektetett alapokra következetes statisztika és új gasztronómiai irányzatok épülnek, ráadásul a jövőben egyre több rendezvényre számít – hatunk a nagy sikerű Juhász Anna irodalmi szalon alkalmai mellett is. Szuhay Gergely szerint a Mitzi tehát nemcsak illeszkedik a környékhez, hanem formálja is: „Olyan, mintha ez a hely mindig is itt lett volna, és erre nagyon büszkék vagyunk. Ettől függetlenül a Bartók nem konkurenciát, hanem közösséget teremt, ahogyan az a világ legjobb utcáira jellemző: mindenhová bevonzzák az embereket.”
SPENÓTOS-RICOTTÁS PAPPARDELLE A MITZIBŐL
Ha Mitzi, akkor friss házi tésztacsodák. A pappardellék, spagettik, casareccék, rigatonik, pennék és gnocchik sűrűjében könnyű elveszni, főként, hogy mindig találunk újdonságot is az étlapon. A színes és kifejezetten vagány spenótos-ricottás pappardelle nem véletlenül az egyik legkedveltebb fogás: az összetevők remekül kiegészítik egymást, a parmezán a szükséges plusz, sokan pedig – talán nem véletlenül – lazaccal fogyasztják.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
A faluban vagy kocsmába, vagy meccsre jár az ember, tudjuk meg a Rimóc–Bercel futballmérkőzés lelátóján ülve. Járhatnának még könyvtárba is, de nem mindenki olyan típus. A vidéki focipályák fontos, ha nem a legfontosabb találkozási helyek az itt élők számára.
Aki az agglomerációban szeretne vendéglátóhelyet nyitni, annak a minőség a kötelező minimum. A vidék és a város határán pedig annál is többre van szükség. A pátyi C’est la vie Caféban pontosan tudják, mire.
Bennünk, magyarokban él egy határozott kép a lóversenyről, a galoppról és az ügetőről. Pontosabban a közönségéről, arról a tarka világról, amely az egészet egykor körülvette. Bencsik Gábor tárcája.
A kocsma, ami nincs is. Vagyis van, csak kívül az emberi téren és időn. A Calgary messze több, mint négy fal és rengeteg régi tárgy: varázsos híd múlt és jelen között.
A budapesti gyógyfürdők világát sajátos aura lengi be: mindegyiknek megvan a maga külön hangulata és törzsközönsége. A törzsvendégek ragaszkodnak választott helyükhöz, csak oda járnak. Oda, ahol úgy érezhetik: nem ebben a világban tartózkodnak, hanem valami furcsa, köztes létben. A fürdő az elvonulás és a magányos elmélkedés helye, de az együttlété és az önfeledt vagy nagyon is komoly beszélgetéseké is
