„Érzi, mint macska az esőt”, mondjuk, ha valaki valamit homályosan sejt, de nem tudja biztosan. Vajon honnan származik ez a szólás, és milyen megfigyelés áll mögötte? A magyar néphitben a macska alakjához többféle képzet is tapadt.
Egyrészt a macskát az alakváltozásra, láthatatlanságra, repülésre, tüzes alakban való megjelenésre, hirtelen eltűnésre és váratlan felbukkanásra képes természetfeletti lény, a kísértet egyik alakjának tartották. Ahogyan azt a Magyar néprajz köteteiben olvashatjuk, elődeink a kísérteteket az emberi világtól való elkülönülést, az emberekkel való szembenállást megtestesítő legfontosabb tulajdonságokkal ruházták fel, ennek megfelelően úgy gondolták, hogy azok különböző állatok – például macska – alakjában jelennek meg.
A kísértetekkel való „találkozásokról” fennmaradtak beszámolók alapján elődeink egy-egy szokatlan jelenségről – például egy feltűnően nagy, furcsán viselkedő vagy különös helyen megjelenő macskáról – hitték azt, hogy természetfeletti lény, ahogy az a következő, 1982-ben Gyimesben feljegyzett kísértettörténetből is kitűnik:
„Olyant hallottam, hogy ment az úton, s csak ment utána egy fekete macska, s ment utána, s csak nyávogott, s egyszer csak nagyobb lett, s nagyobb lett, s egyszer hát egy nagy ember lett belőle. S a másik esett kétségbe. S majd mikor odaért, hogy egy folyóvízen ő átment, akkor a más a vízen erről maradott. S azt úgy nevezték, hogy kísértet.”
Másrészt a népi hit a macska viselkedésének változásait is használta az időjóslásban. A Magyar néprajzban olvashatjuk, hogy a természetben élő, gazdálkodó ember nemcsak a légköri jelenségekből, égitestekből igyekezett az időjárást kideríteni, hanem ehhez az élővilágot is segítségül hívta. Elődeink jól ismerték az állatok viselkedését, ezért annak megváltozásából könnyen következtettek arra, hogy az időjárás is változni fog.
Ha a macskát mosakodni látták, arra következtettek, hogy esni fog – akárcsak abból, ha a hangyák nyüzsögtek, a méhek hazarepültek, a bodobácsok tömegbe gyűltek, a békák hangosan kuruttyoltak vagy a fecskék alacsonyan cikáztak.
Ezek közül valóban több jelenséget is előidézhet az időjárás változása. Például esőzés előtt a macska azért mosakodik feltűnően gyakrabban, mert a párás időben a bundája nedvességgel telítődik, szőrzete érzékeny a vihart megelőző villamosságra, ráadásul annak hatására működésbe lépnek azok a bőrmirigyek, amelyeknek váladéka vízhatlanná teszi a szőrt. Egy mosakodó macska látványától természetesen még nem számítottak esőre, a változásra csak akkor következtettek, hogyha azt több jel – vagyis több állat rendhagyó viselkedése – megerősítette.
A macska jelenlétéhez, viselkedéséhez más jövendölő hiedelmek is kapcsolódnak, írja Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában. Jól ismert szólás például az „alamuszi macska nagyot ugrik”, amelynek jelentése, hogy az alamuszi embertől óvakodni kell, mert előre ki nem számítható viselkedésre képes. A közmondás azon a megfigyelésen alapul, hogy a macska az egérlyuk előtt alvást színlel, hogy az egér bátran előjöjjön, s így könnyebben meg tudja fogni – ehhez nagyot kell ugrania a siker reményében.
O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című gyűjteményében még további a macska alakján és viselkedésén alapuló szólásokat találunk. „Kerülgeti, mint macska a forró kását” mondjuk, ha valaki egy kínos vagy kellemetlen kérdést nem mer nyíltan előhozni. „A macska is el tudja lopni a kutyától a csontot, ha akarja”, azt jelenti, hogy a gyengébb is érvényesítheti az akaratát az erősebbel szemben, ha van benne elég ravaszság és kitartás. A macskára jellemző viselkedést tükrözik a következő szólások is: „kuporog, mint macska a kerítésen”, „mindig a talpára esik, mint a macska”, „úgy jár a szeme, mint az egerésző macskáé”, „úgy játszik vele, mint macska az egérrel”. Az éles eszű, tiszta látású emberre azt mondták, hogy „szemes, mint a macska”, arra pedig, aki csak a jólét örömeit akarta élvezni anélkül, hogy tett volna érte, azt, hogy: „a macska is szereti a halat, de kerüli a vizet”.
Fotók: Pexels