Rácz Zoltán pajtatulajdonost és csellóművészt őriszentpéteri portáján kereste fel a PajtaKult stábja. Mindkét hivatás egyformán fontos neki, mert az Őrségben olyan helyre lelt, ahol a kettő egymásba kapcsolódhat. Az idevezető út azonban részint a véletlennek köszönhető. Komáromból indult, édesapájától kapta a csellóját és a zene szeretetét. Ő tanította őt öccsével együtt a hangszeres zenére. Zoltán a családi örökséget gyerekeinek adta tovább, így alkotják testvérével és két gyermekével a Rácz Cello Quartettet.
Vonó helyett szekerce – készül az őrségi nyitott porta | Magyar Krónika
Egy csellista és családja új otthonra talált az Őrségben. Történet a lelassult időről, vonóról és szekercéről és arról, hogyan lehet valaki gyüttmentből gyü …
A komáromi gyerekkor világa messze esett az Őrségtől, a család csak a Balaton-felvidékig jutott el. Zoltán feleségével, Adrienn-nel Miskolcra költözött, a tél végi időszak külföldi koncertturnéi azonban rendszeresen elszólították családjától. Feleségét egyszer miskolci barátaik elhívták, hogy ne legyen egyedül újévkor, tartson velük az Őrségbe. A baráti házaspár ugyanis ott vásárolt egy parasztházat. Adrienn megosztotta férjével a frissen felfedezett csodát; a házaspárnak első látásra megtetszett a vidék, a táj, és amikor Kovácsszeren rátaláltak egy eladó portára, azonnal beleszerettek a házba is.
A százéves porta fogta meg őket elsőként. A gyönyörű belső tér lelke a konyha kilenckenyeres kemencével, sütősparhelttel.
Amikor pedig Zoltán az udvarról először belépett a pajtába, és felfedezte a hatméteres belmagasságot, a térben rejlő lehetőségek azonnal magukkal ragadták. Rögtön jött az ötlet: itt muzsikálni kell!
A valóra váltás sem váratott magára: csatlakoztak az őrségi nyitott porták kezdeményezéshez. Mást kínáltak, mint a többiek, mivel nincs olyan portékájuk, amelyet ajánlhattak volna, és ahogy Zoltán mosolyogva bevallja, főzni sem tud. Így viszont azt adták jószívvel, amihez valóban értenek: a zenélést.
ŐRSÉG | Magyar Krónika
„Egy eltemetett, csendes dolog húzódik meg ebben a vidékben.” „Az a vonzó benne, hogy túl kell jönni.” „A legjobb az egészben, hogy van idő megállni, kérdezni és meghallgatni, odafigyelni a másikra.” Így találgatják az itt élők az Őrség és a Vendvidék varázsának okát.
A Rácz Cello Quartett először a pajta zárt tetőrésze alatt muzsikált a helyieknek. Fantasztikus élmény volt az előadók és a hallgatóság számára egyaránt. Ötven-hatvan vendég gyűlt össze a kényelmesen, körben elhelyezett székeken; fröccsöt kínáltak nekik, nem is volt más dolguk, mint élvezni a zenét.
„Akkor gondoltam először arra, hogy a pajtából lehetne koncertterem” – mondja Zoltán. A hatalmas hátsó kertre nyíló épület még a kint és bent összekapcsolásának lehetőségét is magában rejti.
Az Őrségnek olyan jó akusztikája van, mint egy teremnek! Nagyon jó a rezgése
– lelkesedik Zoltán. Hozzáteszi még: úgy érzi, itt, az Őrségben megtalálták a helyünket.
Kiemelt fotó: Máth Kristóf
