Kelet Kávézó és Galéria – ahová egyszerűen jó betérni

 

Szöveg: Demeter Anna

Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf

A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a a kétszintes, a művész- és irodalmi közeget és a laptopozó egyetemistákat egyaránt megszólító Kelet Kávézóba is.

Itt töltötte estéit Latinovits Zoltán, Cseh Tamás, erre kószált céltalanul, és a szomszédban „szagolta a friss kenyér szagát” az Iskola a határon Bébéje, hiszen a könyv szerzője, Ottlik Géza maga is a környéken nőtt fel. A hely, amely Budapest egyik utolsó bárzongoristás vendéglőjének, a Szonátának adott otthont, korábban pedig Bartók cukrászdaként működött, ma elődjeihez hasonlóan kulturális fogalom a Bartók Béla úton. A Kelet Kávézó és Galéria a nyugatosok Hadikjával szemközt található, nevét azonban nemcsak elhelyezkedésének, hanem a házban található mecsetnek és a korábban itt működő kínai büfének is köszönheti.

Tulajdonosa, Timár Tibor már régóta a környéken lakott, amikor egy olyan kávézó létrehozását kezdte fontolgatni, ahová egyszerűen jó betérni. Nem gondolta, hogy a főutca fejlesztéséhez kapcsolódó kulturális pályázatával elnyerheti a helyiséget, de azóta is a lehető legkomolyabban veszi a ma már talán kissé elcsépeltnek hangzó kultúrkávézói identitást. „Három összetevőn múlik a hatás: jó kávé, barátságos csapat, valamint a megfelelő hangulat megteremtése. A polcokon sorakozó könyvek nem csupán dizájnelemek: olvassák, viszik, cserélik és szerencsére hozzák is őket. Galériánk havonta megújuló kiállításoknak ad teret, emellett népszerű Kelet kult sorozatunkkal a science café vonalat erősítjük, azaz kávézós légkörben beszélgetünk tudományos témákról” – részletezi a hely megálmodója.

A kétszintes kávézó a művész- és irodalmi közeg mellett a laptopozó egyetemistákra, a külföldiekre és az egyszeri betérőkre is marasztalóan hat. A tulajdonos szerint az alsó rész otthonosságot sugall, a felső fehér falaival letisztult munkakörnyezetet teremt. A kiszolgálók főként diákok, pályakezdők vagy épp útkereső fiatalok, akik kedves mosollyal kínálják az utánozhatatlan grillszendvicseket és kávékat. „Számunkra a személyesség elsődleges, amelyből a növekvő forgalom hatására nyilván veszítettünk – magyarázza az alapító –, de azért igyekszünk megtartani, sőt folyamatosan emelni a Kelet színvonalát.”

GRILLSZENDVICS A KELET KÁVÉZÓ ÉS GALÉRIÁBÓL

A könyvekkel körülölelt, mindig zsúfolt helyszín vonzereje a kellemes hangulat mellett a különleges ízekben keresendő: Tom, a holland szakács ugyanis mesterien vegyíti a keleties stílust a magyar konyhával. Akinek már legalább egyszer volt szerencséje az indonéz mogyoróvajas grillszendvicshez, tudja, miért került a Bartók kihagyhatatlan ízélményei közé – akinek még nem, annak bármely napszakban jó szívvel ajánljuk a curry masalával fűszerezett és rukkolával gazdagított fogást.

A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika

Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Hasonló tartalmak

Digács, hajóroncsok, fotó: Földházi Árpád, Magyar Krónika Magazin, Duna

Három titokzatos roncs rejtőzik a Duna alatt – itt a történetük

A Mohács alatti digáncsi mellékágban három hajóroncs rejtőzik az iszap alatt, melyek eredetéről máig csak találgatni lehet. A helyszín megközelíthetetlensége és a Duna lassú munkája csak még titokzatosabbá teszi őket. Cikkünk bemutatja a roncsok felfedezésének körülményeit és lehetséges történetét.

Így formálták az árvizek Budapest képét

Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.

A Potykától a Titánig – együtt a gemenci szarvasokkal 

A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.

Ilyen volt az élet száz éve a Római-parton

Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!