Hogyan kezdett el illusztrációkat készíteni?

Mindig is szerettem rajzolni, de történeteket kitalálni még annál is jobban. A pályám viszont úgy alakult, hogy előbb illusztráltam, és utána írtam. Magyar és francia szakos tanárként tanítottam, majd a gyerekeim megszületése után újra lehetőséget kaptam az illusztrálásra az Ecclesia Szövetkezettől. Gyerekeknek szóló imafüzetek illusztrálására kértek fel. Igyekeztem olyan friss, derűt árasztó képeket készíteni, amelyek a mai kor rajfilmdömpingjében is meg tudják ragadni és fenn tudják tartani a gyerekek figyelmét, és olyan üzenetet hordoznak, hogy a gyerekek, akik ezeken a katolikus gyerekkiadványokon keresztül kapcsolódnak először a valláshoz, örömmel veszik kézbe.

Hogyan, mikor fogalmazódott meg az igény, hogy írjon is?

Már gyerekként rengeteget olvastam, a főiskolán pedig még többet. Ezt követően viszont volt egy olvasási válságom, amiből A gyűrűk ura húzott ki. Ez a sorozat keltette fel az érdeklődésemet a fantasy mint zsáner iránt. A másik hatás, ami elindított az írás és a saját világ építése felé vezető úton, a főiskolai néprajzelőadásokon ért. Druzsin Ferenc irodalmi műveken keresztül tanította nekünk a néprajzot. Magával ragadott, hogy a Toldit a táltoshiedelmeken vagy Mikszáth novelláit tündérhiedelmeken keresztül is lehet elemezni. Amellett, hogy mindez nagyon új volt, otthonos érzéssel is eltöltött. A népmesék gyerekként a világom részét képezték, bölcsészként pedig a néprajz olyan elképesztő mélységei tárultak fel előttem, amelyekben örömmel merültem el. Ezen élmények után pár évvel született meg bennem A névtelen királynő világának az ötlete, ami egy olyan fantasy, amelynek különleges alakjai a magyar népi hitvilágból származnak.

A könyv műfaji meghatározása: urban fantasy. Mit takar ez a kifejezés és miért fontos, hogy nem meseregényről van szó?

A fantasyben, akárcsak a sci-fiben, fontos a világépítés, e műfaj esetében pedig nem egy teljesen új világról van szó. A könyv ugyanis a mai Magyarországon, azon belül is Budapesten játszódik, és a mi valóságunkban kapnak helyet a magyar hitvilág és népmesék lényei is. A gyerekek első saját olvasmányai között gyakran szerepelnek a fantasyk, méghozzá az angolszász könyvek fordításai vámpírokkal és vérfarkasokkal. Mennyivel érdekesebb táltosokról, vízi emberekről, garabonciásokról, lúdvércekről, vízikígyókról olvasni! A kötet végén található függelék tartalmazza az egyes lények néprajzi leírásait is. Tizennégy éven felülieknek ajánlanám a regényt, mert a népmesék sötétek, nagyon kemény történetekkel. De azoknak is kell lenniük.  A népmesék általános igazsága, hogy a gonosz létezik. Ez egy nagyon fontos tény, amit meg kell tanítani a gyerekeknek is. Nem véletlenül kezdődnek a mesék úgy, hogy a főhőssel valami szörnyűség történik, és felfordul az egész világa. Ennél a pontnál természetesen nem állhat meg a mese, mert a félelem állandósulna a gyerekekben.

Nem elég rádöbbenni, hogy valóban van gonosz, meg kell tanulni azt is, hogy le lehet győzni.

A mese hőse megkapja a kulcsot ahhoz is, hogy hogyan győzze le, és a mese végére le is győzi. Ha lebutítanánk a népmesék gonoszát, elmaradna a katarzis.

Mi a kulcs, mit tudunk meg a népmesékből, hogyan lehet legyőzni a gonoszt?

Jó szív kell hozzá. Az győzi le a gonoszt, aki megszánja a szenvedőket, aki irgalmas az elesettekhez, aki segít a bajbajutottakon. A névtelen királynő című regényben ezt a főhős, Lona képviseli, aki a jóságával, a „jósággal teli szívével” képes legyőzni a gonoszt.

Milyen lények bukkannak fel a regény világában?

A három központi figura a táltos, a boszorkány és a tündér. A táltos általában férfi, a Naphoz kötődik és mágikus tudásával védi az embereket. A másik két lény a Holdhoz kötődik, a magyar népi hitvilág vízitündéreit a víz életadó, de életet el is vevő kettőssége jellemzi, a boszorkány viszont eredendően gonosz, mert e világi hatalmáért eladta a lelkét a sátánnak. Azért is célozzák a népi hiedelmek a boszorkányok felismerését, mert ez az első lépés az ellenük való védekezésben. Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, azt akarnia kell. A választás mindig mindenki számára adott, lehet jónak is lenni.

A szereplők a jót vagy a gonoszt képviselik?

Ahogy az visszajelzésekből is kiderült számomra, az olvasók számára is fontos volt, hogy ebben a történetben a szereplők árnyalt jellemek, nem jók, de nem is gonoszok, megvannak a maguk mozgatórugói. Címszereplőnk, a királynő, Tündér Ilona, archaikus istennőfiguraként az élet és a halál vizének úrnője. Férjével, Argilussal közös leszármazottaik képesek az igaz látásra és arra, hogy a varázslények igazi nevének kimondásával hatalomra tegyenek szert felettük. Az évszázadok óta a Gellért-hegyi víztározóban raboskodó, gyászába beleőrült királynő azonban ki akarja irtani a saját leszármazottait. A soron következő utód, az említett főhős, Lona egyértelműen a jót jelképezi, és az ő ellenfeleként szerepelnek valóban gonosz lények is a történetben. Lonának azonban önmagával is számot kell vetnie. Tündérleszármazottként szép, okos, igazlátó, és megvan a képessége, hogy uralkodjon az embereken, a varázslényeken. Kérdés azonban, hogy mit kezdjen az örökölt hatalmával, lehet-e jóra is használni, egyáltalán élhet-e vele.

Könnyű eltévedni az életben, ha az ember lemond a tisztánlátásról, mert például annyira belekényelmesedett egy helyzetbe, hogy nem akar változtatni rajta, és ezért nem hajlandó szembenézni az igazsággal.

A néphagyományban őrződött meg az emberiség gondolkodásának az esszenciája, kikristályosodott tudása, nem véletlenül fordulnak felé iránymutatásért olyan sokan a jelen általános erkölcsi és értékválságában.

A könyv az Argilus krónikák első kötete, mikorra várható a folytatás, és mi lesz a témája?

Hamarosan érkezik az Erdélyben játszódó második kötet. Rengeteg ötletem van, sok néprajzi figurát szeretnék még beleszőni a történetbe, szeretném megajándékozni az olvasókat minél több kötettel. Azt a visszajelzést kaptam tőlük, hogy annyira magával ragadta őket ez a világ, hogy szeretnének még többet kalandozni benne. Különleges élmény a magyar hitvilágról úgy olvasni, hogy az nemcsak a népmesékben létezik, hanem egy fiatal felnőtteknek szóló fantasyben is.