Január 15-e Remete Szent Pál emléknapja. Pál Egyiptomban élt a Decius császár által indított keresztényüldözés alatt. Mivel hitét nem akarta megtagadni, de a vértanúsághoz nem érezte magát elég erősnek, a sivatagba menekült. Egy barlangba rejtőzött, amelynek kis nyílásán besütött a nap, szomját a bent csörgedező forrás vize oltotta, éhét pedig a bejáratnál nőtt pálmafa gyümölcse csillapította. Pál – noha az üldöztetések közben véget értek – hat évtizedet töltött a barlangban.
Diós István A szentek élete című munkájában utal rá, hogy Remete Szent Pál életét a vallásos képzelet korán kiszínezte. Ennek egyik eleme szerint Isten rendelésére egy holló hozott neki mindennap egy fél cipót, ezért szerepel ábrázolásain a kenyérdarabot szájában tartó madár. Pált oroszlánnal együtt is ábrázolják, mert a legenda szerint két oroszlán kapart számára sírhelyet a sivatag homokjában.
Pállal egy időben élt a pusztában egy másik remete, Antal, aki elhatározta, hogy megkeresi őt. A két idős szent ember úgy köszöntötte egymást, mintha régi ismerősök lennének, majd a hosszas beszélgetésbe mélyedt remetéknek a holló hozott kenyeret. Pál azt mondta Antalnak:
Áldott legyen az Úristen, ki nekünk eledelt küldött. Tudnod kell, hogy hatvan esztendeje már, hogy ez a holló nekem mindennap fél kenyeret hord, de most a te eljöveteledért az Úr megkettőzte az élelmet.
Pál később elmondta Antalnak, hogy régóta tudta, hogy ő is a pusztában lakik, de az Úristen azt mondta neki, hogy halála előtt fognak találkozni – ennek ideje most jött el. Pál elküldte Antalt Atanáz püspök palástjáért, mert nem akarta, hogy ott kelljen lennie, amikor meghal. Antal a palásttal már majdnem visszaért, amikor meglátta, hogy Pál lelkét nagy fényességben angyalok viszik az égbe. Kérésének megfelelően eltemette a testét, a két oroszlán segített neki az elföldelésben.
Pál 341-ben halt meg. I. Geláz pápa 494-ben avatta szentté. Romlatlan állapotban talált tetemét 1169-ben Konstantinápolyba szállították, onnan a velenceiek vitték magukkal városukba 1240-ben. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk, hogy Nagy Lajos királyunk a pálosok pártfogójaként választotta Remete Szent Pált az ország védőszentjei közé. Boldog Özséb a magyar pálos rend alapítója helyezte Remete Szent Pál oltalma alá a rendet, amely szellemi őseként tiszteli a szentet.
Pálos lábbal – zarándokút a Pilisben | Magyar Krónika
A Pilisben alakuló magyar szerzetesrend, a pálosok nyomain barangoltunk Pilisszentkereszttől Pilisszentlélekig Molnár András túravezetővel, a Viator Természetjáró és Kulturális Egyesület elnökével.
Nagy Lajos a Velencével kötött békeszerződésbe foglaltatta, hogy a köztársaság a rendnek ajándékozza a szent ott őrzött ereklyéit. Az Érdy-kódex írja le, hogy az ereklyét először Buda várában Szent János kápolnájában helyezték el, majd
Demeter isztragomi érsek dicsőséges Remete Szent Pálnak szent testét emelné föl Budáról, Szent János kápolnájából, és vinné Bódogságus Szent Lőrinc mártírnak egyházában Buda felett, hogy ott az ő fiai mint atyjokat, bizony tagok ő fejöket és szerelmes mestereket és tanojtványi nyilván tisztölnék, dicsérnék és éjjel-nappal szenetlen szolgálnának őneki erekkül erekké.
A szent fejereklyéjét a prágai székesegyházból II. Lajosnak sikerült elhozatnia. Remete Szent Pál sírja és ereklyéi körül számos csoda történt. Ezek egyikére 1480-ban, a nagy szárazság idején került sor, mikor a pálosok körmenetben vitték Budára az ereklyéket, és mire visszatértek a kolostorukba, hatalmas eső támadt. A szent ereklyéi a budaszentlőrinci pálos tartományi és anyaházból a török dúlás idején tűntek el.
Kiemelt fotó: Remete Szent Pál dombormű Abasáron, Varga Gábor alkotása. Forrás: Wikimédia.
