Először tért vissza Erdélybe a szilágysomlyói kincs

Az Elfeledett harcosok és örök ékszerek – Vándorló barbárok a római birodalom válsága idején című kiállítás a múzeum eddigi legértékesebb tárlata, mely a térségben talált, V-VI. századból származó aranytárgyakat mutatja be. Legértékesebb része a szilágysomlyói kincs, amelynek egy részét Bécsben, a másikat a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Ez Erdélyben, főként Kolozsvár környékén talált aranytárgyakkal övezve látható, melyek 11 romániai múzeumból származnak.

A kincs hazatért

A szilágysomlyói kincs az egyik legértékesebb népvándorláskori leletegyüttes és darabjai először láthatók származási helyükön, Erdélyben. A tárlat a múzeum első háromnyelvű, a román és angol mellett magyar tájékoztatókat is tartalmazó kiállítása. Interaktív módon, audio guide-dal, kisfilmekkel mutatja be a kevésbé ismert, összetett történelmi korszakot.

Szilágysomlyó, 1911 | Magyar Krónika

Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami a megszépítő emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Mostani képünk Szilágysomolyóra kalauzol bennünket.

A kurátorok nemcsak a tárgyakat – aranyékszereket, arany- és ezüstvázákat – akarták megmutatni a kiállításon, hanem kontextusba helyezve, összefüggéseiben láttatni a vándornépek által fémjelzett korszakot.

Ebben a korban Kolozsvár környékén is lehetett egy hatalmi központ, erre utalnak az elmúlt évek infrastrukturális beruházásait megelőző leletmentő ásatások során talált értékes aranytárgyak. A tárlat az Apahidán és Szászfenesen feltárt sírokban talált leleteket, valamint a Buzau megyei pietroasele-i aranykincs darabjait is bemutatja.

Két részletben ásták el és találták meg

A kiállítás az V. századi Erdélyre fókuszál, és a legértékesebb, legegyedibb részei a szilágysomlyói kincs darabjai. Ezt két részletben ásták el és találták meg: a 18. században talált első adag Bécsbe, míg a 19. második felében kiásott második Budapestre került. Ezek a leletek soha sem voltak még kiállítva Erdélyben, és a kincs két részét is csupán egyszer „egyesítették” 1999-ben.

A tárlat legértékesebb tárgya a szilágysomlyói kincshez tartozó ónixköves császárfibula, mely a római kori császárok ábrázolásairól ismert, de „élőben” nem találtak még hasonlót a régészek.

A kincs minden tárgya egyedi darab, 15 medalion alkotja: a különleges alkalmakra vert érmék többszörösei a korabeli aranypénznek, keretbe verve, füllel ellátva nyakban hordták státusszimbólumként. Értékes darabja egy aranylánc is, a rangjelző szimbólumon különböző szerszámok, tárgyak láthatók. A Szilágy megyei településen talált kincs további ékkőberakásokkal díszített fibulákat is tartalmaz.

Kik viselték ezeket a tárgyakat?

A tárgyak viselői jelentős diplomáciai kapcsolatokat tarthattak fenn a többi között a római birodalommal, ami arra utal, hogy akár királyi dinasztia tagjai is lehettek. Azt, hogy milyen eredetűek voltak, nehéz megmondani, de szinte biztosra vehető, hogy germán népek lehettek, mert a fibulák náluk voltak elterjedtek.

A kiállításon a hunok bemutatásának is szántak egy termet, mivel a szilágysomlyói kincset a hun kor végén rejthették el. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor csak hunok éltek ezen a területen, egyéb etnikai csoportok is jelen voltak, többek között kölönböző germán népek, amelyek régészeti hagyatékát nem lehet elkülöníteni egymástól. Az aranytárgyak viselői a divatot követték, ezeknek rangjelző szerepe volt, nem az etnikai hovatartozásra utaltak.

(MTI)

Nyitókép: Szilágysomylói kincs / Muzeul Național de Istorie a Transilvaniei