Szép számmal akad rendező, akinek az egyik munkájakörül olyan mértékű kultusz alakult ki, hogy az egyébként terjedelmes pályájuk egyéb darabjaira már nem szegeződik figyelem. Nemzetközi példákkal élve bár Jean-Pierre Jeunet nevéhez fűződik a felemás megítélésű Alien 4 – Feltámad a halál vagy Elveszett gyerekek városa, mégis mindenkinek az Amélie csodálatos élete ugrik be róla, az amerikai Richard Kelly a Donny Darko, a dél-afrikai Neill Blomkamp a District 9 sikerét nem tudta sohasem megismételni, de páldául a hazai Nemes Jeles László ugyan még a pályája elején tart, mégis mesterművet kell alkosson ahhoz, hogy ne a Saul fiával azonosítják majd egy nap.
Mielőtt azonban elkezdett volna politizálni, a korának a fiatalság érdekelte leginkább. A debütáló műve, az 1963-as Nyáron egyszerű című lírai alkotása friss házasok zsörtölődését mutatja be, ezt követte a cikkünk tárgyát képező Szerelmes biciklisták, majd a Nyár a hegyen és miként egyre jobban beleásta magát a késő tizen- és a kora huszonévesek világába, gondolkodásmódjába és problémáiba, valószínűleg egyre jobban ráébredt a rendszer visszásságaira. Az egy évvel A tanú előtt készült meglehetősen merész, megtörtént eseményeket feldolgozó Fejlövésben egy fiú és egy lány úgy dönt, öngyilkos lesz a társadsalmi és egzisztenciális reményvesztettsége miatt.
A 2009-ben elhunyt Bacsó Péter esetében már egy lezárt életműről beszélhetünk, számos olyan rendezése, mint a Hány az óra, Vekker úr? vagy a Te rongyos élet ismerősen cseng elsősorban az idősebb generációnak, A tanú azonban minden egyéb filmjét elhomályosítja. Nem véletlen, a maga szatirikus stílusában teljes pályás letámadást intézett a szocialista rendszerrel szemben, a pártban pedig értették a humort, csak nem szerették, így az 1969-ben forgatott vígjáték tíz évig dobozban állt; valószínűleg utóbbi incidens nélkül is imádta volna mindenki, de ennek köszönhetően még többen voltak kíváncsiak rá, igazi öngól volt tehát a szocializmus részéről elhallgattatni.
Ennek a mély melankóliának felszínesen nézve még nyoma sincs a Szerelmes biciklistákban – a film a főszereplője egy frissen diplomázott fiatal srác, András, aki mielőtt munkába állna tanárként, szeretné kiélvezni a felnőtt lét kötelezettségeit megelőző utolsó nyarat, ezért az öccsével és egy barátjával a Balaton felé veszik az irányt. A nagy betűs szabadság jegyében elalszanak a szénaboglyában is, nincs meghatározott úti céljuk, tekernek, amerre viszik őket az út, ismerkednek, beat-koncerteket hallgatnak, csajoznak és mindig találnak egy kóbor falatot vagy italt.
Aztán, amikor András öccse megpróbálja felszedni a naiv, de jólelkű Esztert, a báty lebeszéli róla, majd ő maga hódítja meg a lányt, aki már másnap el is köteleződne iránta és vele tartana ősszel a Nyírségbe, ahol tanítani fog, de a srác nem túl kedvesen lerázza. A fiútársaságban a csoportdinamika megbillen, a fiatalabb fiút a testvére megveti az önző, beképzelt természete miatt, amikor pedig András lassan rájön, mégsem kellett volna elzavarnia Esztert, már úgy fest, elment a vonat.
Ezeket a viszályokat szellemes, könnyedén és olykor kifejezetten viccesen ábrázolja Bacsó Péter, de a felszín alatt azért ott bújkál némi keserűség: nem tűnik élhetetlennek a rendszer, de jól érezhetően azért olyan jövőképet sem nyújt, ami hurráoptimizmusra okot.
Mindez leginkább abban a generációs különbségeket ábrázoló szegmensben tűnik ki, amikor András Eszter középkorú pedagógus apájával – eleinte pimaszul, mintha a fogai közül piszkálta volna ki –, a fiú nem látja reményteljesnek a közeljövőjét, úgy véli a fiatalokat kéne jobban megfizetni, mert ők élnek igazán és kiábrándítónak találja a gondolatot, hogy egy nap majd ő is olyan lesz, mint a kissé besavanyodottnak tűnő kollégája; Bacsó Péter egyébként 37 éves korában forgatta a filmet, azaz a kora tekintetében középtájt járt nagyjából a húszas évei elején járó főszereplő és a ránézésre az ötvenes éveit taposó tanár karaktere között.
Ugyanakkor ezek a korabeli problémákat játékosan, szellemesen érinti a film,
a könnyed hangulathoz hozzájárul az is, hogy az aláfestőzenét Cseh Tamás komponálta mindössze 22 évesen; a legendás előadó egyébként Bacsó Péter következő filmjében, a Nyár hegyen esetében is együttműködött a rendezővel.
És bár hivatalosan egy romantikus vígjátékról van szó, nem repkednek idézhető poénok, a humor inkább az emberi természet abszurditásában rejlik, a fiúk közötti kényszeres dominanciaharcban, a férfi-női viszonyokban zajló játszmákban és az olykor nevetséges és felesleges, kényszeres lázadásban. Az ilyesmit hívják ma feelgood movie-nak – a balatoni helyszíneken zajló sztori vaóban kisimítja a ráncokat.
Kiemelt kép: Szerelmes biciklisták. Forrás: Filmio.
