A postabélyegző elmosódott, a feladó dátumot nem írt, így a képeslap elkészültének idejéről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy 1908-nál nem korábban készült, hiszen a középen magasodó vasgyári templomot ekkor szentelték fel. Lejjebb majd kiderül, hogy 1910-nél sem korábban. Azóta természetesen a kép előterében lévő mező is beépült, nagyrészt családi házakkal.
Ahogy manapság, az előző századelőn sem gyakran készítettek emlékképeket gyárakról, ipartelepekről, ezért különösen becses ez a kép. Híven őrzi a kor kettősségét, az előtérben hamisítatlan falusi hangulattal, a háttérben füstölgő gyárkéményekkel. Balra a gyerekek talán a focit hagyták abba kis időre, hogy megbámulják az állványos gépét felállító fotográfust. Mert hiszen foci már akkor is, volt, sőt, ennél többet mondunk, 1910 óta DVTK is volt már, teljes nevén Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre, amire különb bizonyíték nem is kell, mint ennek a képeslapnak a szövege. A levélíró iránti teljes tisztelet mellett is hadd álljon itt a betű szerinti leirat, hiszen az teszi igazán személyessé a múlt üzenetét. Nagyságos Molnár Ignác úrnak ment a levél Budapest V. kerületébe, a Garam utca 28 szám, III.
„Kedves fater! Aszt gondoja hogy csak pesten vannak kemény mecsek hát vasárnap itt olyan mecs lesz ami még nem volt Miskolcon mi játcunk a DVTK-val olyan érdeklődés van amijent még nem látam és nem halotam Iső fojtatom!”
Sorozatunk előző része itt olvasható:
