
A folyóból élünk – a tíz legérdekesebb könyv a Dunáról
Angol utazók, Andersen és Rudolf trónörökös, Szálinger Balázs lírai útinaplója – a Dunáról szóló régi és kortárs könyveket ajánlunk.
Több százra tehető azon magyarok száma, akik a diaszpóra tagjaként vagy friss emigránsként az amerikai hadsereg kötelékében teljesítettek szolgálatot a vietnámi háborúban. Köztük volt Kondor László is. Az egykori haditudósító fotográfus képeinek közös jellemzője a mély humanizmus.
Mélységi felderítők mentőakciója 1969–70
A nyár végén bejárta a világot a hír, hogy hetvennyolc éves korában elhunyt a vietnámi háborút jelképerejű fotográfiákon megörökítő Tim Page. Alakja számos okból már életében legendává vált, és ő volt az is, aki megihlette Francis Ford Coppolát: a rendező róla mintázta az 1979-es Apokalipszis most Dennis Hopper alakította drogfüggő fotósát. Halálának híre azonnal eszembe juttatta a Magyarországról elszármazott Kondor Lászlót, akinek a vietnámi háborúban készült felvételeit először a budapesti Kolta Galériában láttam közvetlenül a covidjárvány berobbanása előtt. Képeinek világa, személyisége rögtön megfogott, és már azon a január esti kiállításmegnyitón arra gondoltam, hogy az életművét nem csak az itthoni közönséggel, a szakmával is meg kell ismertetni.
Rizscséplés
1969–70
Együtt a helyiekkel. Quang Tín tartomány
1969–70
Területmegtisztítási akció. QuAng Tín tartomány
1969
Erre a fényképre Kondor László egyfajta önarcképként tekint: a rémült kisfiúban a magyarországi bombázásokat a pincében átvészelő, súlyosan traumatizált, tébécés önmagát látja
Bunkerkutyus
1969–70
Gordon kapitány jelez a helikopternek
1970
Elfogott vietkong vezető
1970
Az alapvetően háborúellenes Kondor László Vietnámban készült képei – köztük jó néhány a civil lakosság szenvedéseit dokumentálta – igazi humanizmusról vallanak, és ez az érzékenység nyilvánvalóan nem független a gyermek- és kamaszkorában Magyarországon átélt háborús traumáktól sem. Hadosztálya fotósaként a legkülönbözőbb harci cselekmények résztvevője és szemtanúja volt, és ugyanúgy dokumentálta a pihenés, a szabadság békésebb pillanatait is. A hadműveletek során a bajtársairól készült szuggesztív felvételei a nagy előd, Robert Capa igazát bizonyítják, miszerint „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Kondor László esetében ez biztosan nem így volt, hiszen a frontvonalban és a hátországban is megtapasztalta az élet mulandóságát. Sok bajtársával ellentétben épségben visszatért a dzsungelből, ahol egy, az aktuális harci cselekmények utáni gyűjtőponton felállított csillagos-sávos lobogó láttán érezte meg, hogy maga is amerikaivá vált. Majd a chicagói polgármesteri hivatal fotósaként évtizedeken át fényképezte nemcsak a városvezetőt és a reprezentatív eseményeket, de az odalátogató hírességeket is, illetve azokat a nagy léptékű ingatlanberuházásokat, amelyek kapcsán épületfotósként is bizonyította képi érzékenységét. Életműve csak arra vár, hogy elfoglalja megfelelő helyét az egyetemes és a magyar fotográfia történetében.
A Kondor Lászlóval készült életútinterjúnk a 118. oldalon olvasható.

Angol utazók, Andersen és Rudolf trónörökös, Szálinger Balázs lírai útinaplója – a Dunáról szóló régi és kortárs könyveket ajánlunk.

Az amerikai magyarság története nem lezárt fejezet, hanem folyamatos változás és alakulás, amelyben az asszimiláció elkerülhetetlen, de lassítható – vallja Antal-Ferencz Ildikó újságíró, aki több mint százhúsz életútinterjút és közel száz riportot készített a tengerentúlon. Magyarnak lenni Amerikában könyvsorozatából készült válogatáskötetéről beszélgettünk a szerzővel.

Máté István interdiszciplináris tervező, digitális szakértő. Egy Ózd melletti kistelepülésen, Borsodszentgyörgyön él és dolgozik. Őszintén hisz abban, hogy a tudásalapú munka visszahozhatja a fiatal generációkat ebbe a térségbe. A legmodernebb digitális technológiákról, a mesterséges intelligencia hatásairól és a vele kapcsolatos félelmekről is beszélgettünk.

A humor, ha nem is sík-, inkább kissé domború, ahogy mondani szokás, „görbe” tükörként mutatja meg, hogyan látjuk egymást és önmagunkat. Társadalmi korkép és kórkép. A téma különböző értelmezéseiről, a humor történetéről Nemesi Attila László egyetemi docenssel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettesével, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

Parlament, Zeneakadémia, a marosvásárhelyi városháza és a Kultúrpalota, a szabadkai városháza, a Gresham-palota, Széchenyi fürdő. Templomok, paloták, magánvillák sokasága őrzi Róth Miksa üvegalkotásait, akinek egykori otthona emlékházként várja a látogatókat.

Nagy Dénes filmje, a Kurtág-töredékek egyszerre beszél a zseni magányosságáról, az ember örök kapcsolódni vágyásáról és arról, megéri-e mindent feláldozni azért a néhány pillanatért, amikor még életünkben átnézhetünk a felhőkön túlra.