A kolozsvári lakás majdnem üres. Mindössze egy bőrdívány és egy lemezjátszó van benne. A férfi és a nő esténként a földön ülve, újságpapírról vacsorázik. Az asszony tanít, a férfi verseket írt, fordít. Tengődnek. Olyan nagy a szűkösség, hogy kisfiukat, Attilát rendszeresen a nagyszülőkhöz menekítik, legalább neki legyen mit ennie.
Hervay Gizella költő élete olyan árnyékos, mint a versei. Folyamatosan úton, még inkább menekülésben kereste az otthonát, a társát, a célját, a nyugalmát. Miután volt férje, szellemi társa, Szilágyi Domokos megölte magát, majd a bukaresti földrengésben meghalt a fiuk is, a két tragédia őt is az öngyilkosság felé fordította.
Mindenki erdélyinek gondolta, pedig Makón született. Már gyerekként csak hányódott, apja szenvedélybetegsége korán szétrobbantotta a családot, rémes emlékeket hagyva a kislányban. A nagynénje elvitte volna magával külföldre, ő inkább anyjához és a nagymamájához ment az erdélyi Szilágyságba. Így került Erdélybe.
Tehetséges gyerek volt, gimnáziumi osztályának színdarabot írt, évfolyamtársai is sokra tartották. Amikor az ötvenes években publikálni kezdett, sokan felismerték a tehetségét, igyekeztek segíteni neki, akár csak azzal, hogy meghívták étterembe, egyen egy bőségeset. A versek mellett lapoknak dolgozott, szerkesztett, évekig Bukarestben élt és dolgozott.
Életművében egyszerre van jelen a sok és sokféle nélkülözés, a hiány személyes fájdalma és az az eltökéltség, hogy hangot adjon mások szenvedéseinek. Egyidőben sorra járta az oroszok által megerőszakolt szilágysági asszonyokat, lejegyezte történeteiket, de később a Securitátétól tartva megsemmisítette a dokumentumokat. Hasonlóképpen rögzítette a bányászok személyes történeteit.
Szilágyi Domokossal 1959-ben ismerkedett meg, kapcsolatuk mindössze négy évig tartott, ez az időszak mégis meghatározó lett Hervay életében. Bár ő volt az idősebb, a férfi erőteljes szellemi hatása úgy inspirálta, mint addig semmi. Kapcsolatuk minden nehézsége és zaklatottsága mellett olyan élmény volt, amit Hervay addig és azután sem élt át senkivel. Azt azonban nem tudta, hogy a költőt az 1956-os magyar forradalom után – még egyetemistaként – beszervezte a román állambiztonság, válogatott eszközökkel kényszerítve, hogy jelentéseket írjon a környezetéről. Ez a sötét titok végleg tönkretette az amúgy is érzékeny embert. Szilágyi ivott, reuma és idegproblémák kínozták, kapcsolatai sem tudták megtartani, kiemelni az önpusztításból.
Hervay és Szilágyi fia, Attila 1961-ben született, és legalább annyit hányódott gyerekként, mint annak idején az anyja. A zaklatott családi életet nem pótolta, hogy anyja Kobak könyve címen mesekönyveket írt. Attilát Kobaknak becézte mindenki. Ezek a rövid kis mesék megjelentek a lapokban, mindegyikük főszereplője a Kobak nevű kisfiú, aki hol várat épít, hol rácsodálkozik egy traktorra, nem akar óvodába menni vagy megenni a spenótot.
Hervay a válást nem tudta feldolgozni, nem találta a helyét, ezen a szaporodó szakmai elismerések sem tudtak enyhíteni. Szilágyi Domokos 1976-os öngyilkossága idején született meg benne a döntés, hogy áttelepül Magyarországra. Talán a változás segít, remélte, de egyelőre egyedül utazott el, fiát a rokonokra, barátokra bízta az új élet kialakításának időszakára.
1977 márciusában Románia délkeleti részét pusztító, a Richter-skála szerinti 7,2 erejű földrengés rázta meg. Bukarestben 32 tömbház dőlt össze, 1570 ember halt meg a városban. A hírek három magyar áldozatról beszéltek, hamarosan kiderült, hogy egyikük Hervay Gizella 16 éves fia. Kobak éppen a családi barátnál, Dankanits Ádám művészettörténésznél időzött. A rengés idején a férfi karjába kapta nyolcéves fiát, úgy rohant ki az épületből, mellette futhatott Kobak is. De már nem értek ki az utcára.
Ez lett a végső csapás az idegeivel addig is kezelésekre járó, meggyötört asszony számára, aki ezután a bűntudattal is viaskodott. Több sikertelen kísérlet után végül 1982-ben – nem véletlenül volt férje születésnapján – ölte meg magát. „Bocsánatot kérek mindenért. Bűnömet az Isten ítélje meg” – írta.
DÓZSA TESTÉVEL MEGÉTETTEK
meghaltam, mégis itt vagyok
vérköreimben lassan keringnek
a földre száműzött napok
