Hogyan lett a közösségi ház vezetője?
Közgazdász vagyok, egy bankban dolgoztam, később egy kommunikációs cégnél. A banki munkám mellett önkéntesként kezdtem el az óbudai szalézi oratóriumban reggeliztetni a gyerekeket. Kerestem valamit az életemben – aztán itt ragadtam. Ahogy növekedtem a hitben, úgy vált egyre fontosabbá az életemben a szalézi lelkiség központi fogalma és tere, az oratórium. Egy idő után ha megkérdezték, mivel foglalkozom, már többet beszéltem erről, mint a megélhetést adó munkámról.

Egyszer aztán mindent az oratóriumi szolgálatra tett fel. Miért?
Munka mellett elvégeztem a teológiát és a mentálhigiénés lelkigondozói szakképzést is – a reggeliztetés mellett már foglalkoztam is a gyerekekkel. A saját megélésemet, hitbéli tapasztalataimat adtam át nekik: magamat, a lelkesedésemet. Felszabadító felismerés volt, hogy ez elég, nem kell több. Sok minden szólt a korábbi munkám mellett, de egyre kevésbé tudtam átnézni azon, hogy engem erre a feladatra hív az Isten. Az oratóriumi tanács szerepe fontos minden szalézi háznál. Aki a fiatalok neveléséhez, a szalézi lelkiséghez bármilyen módon kapcsolódik, részt vesz a munkájában. A tagja voltam már rég, amikor a közösség lehetőséget kapott jelentős fejlesztéssel bővíteni az infrastruktúrát. A régi kis földszintes épületet lebontották, a szép, háromszintes ház pedig még csak épült, amikor elkezdtünk gondolkodni a jövőről. Hogyan működjön? Milyen kibővült tartalommal töltsük meg? Pasaréten inspirálódtunk, engem már az a látogatás is megfogott. A Szent István Magyar Szalézi Tartomány akkori vezetője, Andrásfalvy János atya aztán egyszer behívott, hogy mit szólnék, ha én lennék az új közösségi ház „háziasszonya”. Rögtön éreztem: megvan, ez a feladatom! Saját gyermekem nem született, de itt megélem az anyai minőségemet. Folyamatosan jelen vagyok a gyerekeink között, így azok is mernek bízni, akiket az élet eddig nem a bizalomra tanított. Egyre többet foglalkozom kamaszokkal, fiatal felnőttekkel is lelkigondozóként.

„Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten!” – ez a mottó fogadja az érkezőt. Mit jelent ez ma a gyakorlatban?
A gondolat Don Boscóé, a szalézi rend alapítójáé, aki a 19. századi, gyorsan iparosodó Torino szegény és sokszor magukra hagyott fiataljaiért kezdett el dolgozni. Sokan családi háttér nélkül érkeztek a városba munkát keresve, és kiszolgáltatott helyzetbe kerültek – az utcán éltek. Don Bosco egyszerű, mégis zseniális módon teremtett kapcsolatot velük: sétált a torinói utcákon, bűvésztrükkökkel, játékokkal szólította meg őket, és az oratóriumba hívta, ami több volt, mint valami napközi vagy közösségi tér – életeket mentett. Az óbudai szalézi oratóriumban az alapítása óta, százkét éve árva gyerekeket neveltek a rend tagjai, a vészkorszakban zsidó gyermekeket mentettek, és sok rászoruló fiatal és család kapott itt – a mottó szellemében – „jó szót, egy karéj kenyeret és lelki épülést”. Ma kevésbé látványosak a problémák, de megvannak. A feladatunk a helyzetfelismerés: megkeresni és meghívni azokat a fiatalokat, akik a digitális világban szocializálódva elmagányosodnak vagy a társadalom perifériájára szorulnak. Teret adunk nekik valami másra: egymáshoz kapcsolódni, visszahódítani az internetes térben elfolyó idejüket. Nem kell vallásosnak, hívőnek lennie senkinek, aki nálunk otthont keres. Szimbolikus, hogy a telek L alakú: van, aki az utcafrontról érkezik, és sokáig észre sem veszi a telek másik végén lévő kápolnát, mások épp onnan közelítenek. Az érzi jól magát nálunk, aki magáénak érzi az egyszerűséget, a jóságot, a nyitottságot – az alapvető emberi értékeket. Sokan jönnek nehéz körülmények közül, zavaros családi háttérrel; nekik már az is hatalmas érték, hogy tiszta, biztonságos, igényes térben lehetnek. Emellett itt vannak az óbudai szalézi iskola többnyire rendezett hátterű gyerekei is.

Hogyan zajlik egy oratóriumi nap?
Iskola után, fél ötre érkeznek a gyerekek. Ügyelünk arra, hogy a házi feladat elkészüljön – segítünk is, ha kell –, de a lényeg a közös, keretezett szabadidő. Mindig van harapnivaló is. Itt nincs teljesítmény- vagy megfelelési kényszer, az oratórium nem a meghosszabbított napközi, ami önmagában felszabadító. A szalézi lelkiség megtartóereje abban a jelenlétben van, ahogyan feléjük fordulunk. Van, hogy én vagyok az első, akivel egy kislány megosztja, mi nyomja a lelkét. Amikor még egy szűkös pincében működött az oratórium, akkor is élt – többnyire a gyerekek sem tudták pontosan, mi húzza őket ide. Ma könnyebb dolgunk van: a fényes, nyitott terek önmagukért beszélnek. Tudják, hogy mindig elérhetők vagyunk Jani Áron szerzetessel, az oratórium vezetőjével. Többnyire egymást hívják ide, ritkább, hogy valakit a szülője hoz be. Tavaly ősszel körbejártuk a környék iskoláit, hogy tudjanak rólunk, nyílt napot tartottunk. Így lett egy negyvenfős „kemény mag”, közülük húsz-huszonöt gyerek van itt naponta fél hétig, a közös vacsoráig. Közben zajlik az élet a ház minden más terében is, számos programunk van az oratóriumon kívül is.

Például?
Sokan a magukénak érezhetik már ezt a házat. Múltkor egy szerelő jött, örömmel mesélte a kollégájának, hogy gyerekkorában ide járt, egyedül nevelte a testvéreivel az anyja, és itt valamit megtalált. A házban vannak a kápolnaközösség foglalkozásai, az emeleti sportszobában balett, salsa, társastánc, karate, szeniortorna és több más befogadott mozgásóra zajlik, az udvaron szinte mindig focimeccs van, az egyik kisteremben fejlesztéseket tartanak, a másikban cserkészek őrsgyűlése szokott lenni. Roráté után az adventi reggelit is a házban terítik. Befogadó szerepünkhöz igazítva kellett kialakítanunk a gazdaságos működést: a fenntartásunk jelentős részét terembérletből biztosítjuk. Van, aki itt tartotta a házassági évfordulóját – minden közösségi igény otthonra talál. Nagy erőt ad minden nálunk rendezett esküvő is. Arra gondolni is átmelegít, hogy két ember ebben a házban kezdi az életét. A Piros fotel nevű, havi nyitott rendezvények is hordozzák annak lényegét, amit ez a ház képvisel. Hívunk egy vendéget, ő hoz egy témát, bárki jöhet kérdezni, meghallgatni az aulában, akit érdekel. A ház fő üzenete, hogy itt működik egy élő közösség, annak helye, tere, otthona van, és mindez bárki előtt nyitva áll.

„Ne fáradjunk el a jóban” – az oratóriumok története

A szalézi rendet 1859-ben alapította Bosco Szent János (Don Bosco) katolikus pap Torinóban, és az általa nagyra tartott Szalézi Szent Ferencről nevezte el. Pappá szentelése után rendszeresen látogatott börtönöket, és ott döbbent rá, milyen kilátástalan a fiatalkorú elítéltek helyzete. Ez indította arra, hogy a megelőzésre tegye fel a szolgálatát – még azelőtt szerette volna segíteni a fiúkat, hogy menthetetlenül elkallódnának. Kezdetben változó helyen, később pedig állandó helyszínen, Torino Valdocco városrészében szervezett vasárnapi összejöveteleket. Itt a fiúk lelkigyakorlatokon vehettek részt, emellett játszhattak, tanulhattak, és kézműves-foglalkozásokat is tartottak nekik.
A szaléziak küldetése az ifjúság oktatása és nevelése – ma ez a világon a második legnagyobb férfiszerzetesrend. Tizenötezer tagjuk van, munkájukat több százezer civil önkéntes segíti, rendházaik mellett ötezer iskolát működtetnek. Magyarországra 1913-ban érkeztek az első szaléziak. Jelenleg harminc szerzetes teljesít szolgálatot az ország öt rendházában. A rend fenntartásában hat köznevelési és szakképző intézmény működik az óvodától az érettségi utáni képzést kínáló szakgimnázium és technikumig, amelyekben mintegy négyezer diák végzi tanulmányait.
Az Óbudán 2023-ban átadott háromszintes, 1714 négyzetméteres oratóriumban kialakítottak egy átriumot, egy százötven ember befogadására alkalmas előadótermet, egy kisebb, minikonyhával ellátott, mobil fallal leválasztható termet, hét közösségi szobát és egy nagyobb méretű, emeleti teraszt. Az épületben találhatók az udvari közösségi tereket, a játszóteret és a sportpályákat kiszolgáló öltözők és vizesblokkok is.
Don Bosco a bevett fizikai fenyítés helyett a szelídségre, a megértésre és a bizalomra épített. Értelmes szabályokra, erkölcsi alapokra és szeretetre, feltétel nélküli elfogadásra. Úgy vélte, hogy ha a fiúk érzik, hogy szeretik őket, akkor szeretettel fognak válaszolni. Ezzel a megelőző pedagógiai módszerrel meg tudta nyerni a legnehezebb sorsúak szívét is. Elvadult, bizalmatlan és veszélyeztetett fiatalokból a társadalom jól működő tagjai váltak oratóriumának köszönhetően.