Miért fontosak a személyek közti kötődések?
Az emberi kapcsolat lelket éltető erő; az ember társas lény, szüksége van a társas támogatásra, a valahová tartozás érzésére, a bizalomra. A kapcsolataink a jóllétünk, a boldogságunk, az egészségi állapotunk, az életkilátásunk szempontjából is fontosak, a társas egészség azt jelenti, hogy erős, megtartó, támogató viszonyaink vannak. A kapcsolathálózatokat feltérképező kutatással a jövőben azt is vizsgáljuk, hogy az emberek rendelkeznek-e a társas egészségükhöz megfelelő számú és minőségű kapcsolattal. A virtuális világban úgy tűnhet, hogy barátok vesznek körül, de éles helyzetben kiderül, hogy nincs kihez fordulni. A fiatalok ebből a szempontból különösen veszélyeztettek, a húsz év alatti korosztály rettentően magányos, ami súlyos társadalmi és népegészségügyi probléma. Tennünk kell azért, hogy megértsék, mennyire fontosak a valódi személyes kapcsolatok, és segítenünk kell abban is, hogy lehetőséget kapjanak egymás megismerésére a személyes találkozásokon keresztül.
Pethesné Dávid Beáta
Fotó: Máth Kristóf
Milyen kapcsolatokra és közösségekre van szükségünk?
Az egyént hagymahéjszerűen ölelik körbe a kapcsolatai. Közvetlenül körülötte a legszűkebb bizalmas kapcsolatok, a család és a közeli barátok vannak, a következő héjakat pedig a többi barát, az ismerősök, a társadalmi összetartozás szempontjából jelentős közösségek adják. Ahogy héjról héjra haladunk kifelé, úgy bővül a kapcsolataink száma, ahhoz azonban, hogy sok kötődésünk legyen a külső, gyengébb közösségi hálózatban, stabilizálni kell a belső kapcsolatokat: nem tudunk társadalmilag aktívak lenni, ha nincsenek rendben a családi, baráti kapcsolataink.
Hogyan változott a „magyar hagyma” az utóbbi évtizedekben?
Magyarországon a szocializmus alatt leépítették a civil világot, ez a társadalmi tudás elveszett. A rendszerváltozás után volt egy átmeneti kegyelmi állapot, amikor feléledt ez a világ, de sajnos nagyon hamar, a kutatások szerint 1997-re visszarendeződött. Ma a felnőtt népesség mindössze 15-20 százaléka kapcsolódik civil vagy egyházi közösséghez. Változott a bizalmas viszonyrendszerek struktúrája is. Az 1990-es évekre jellemző volt, hogy a párok a családalapítás után elhanyagolják a baráti kapcsolataikat. Az említett legszűkebb bizalmas viszonyt a nők esetében női családtagjaik (anya, lánygyermek), férjük és egy-két barátnő jelentette, a férfiaknak azonban egyetlen ilyen kapcsolatuk volt, a feleségük. A 2010-es évek után a férfiak is gyakrabban választották bizalmasaik közé a barátaikat, a családi kapcsolataik azonban gyengültek. 2015 és 2021 között érdekes kedvező változás is tapasztalható volt: egyre többen lettek, akik amellett, hogy meghívják egymást az otthonukba, közösségi programokon is aktívan részt vesznek.
Milyen készségekre van szükség ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk?
Talán a legfontosabb a nagyvonalúság és az önzetlenség. Meg kell tanulnunk beszélgetni, és képessé kell válnunk az érzelmeink kifejezésére. Meg kell értenünk, hogy a kapcsolatainkba fektetett idő, energia, szeretet nem időpocsékolás, hanem befektetés – önmagunkba és a közösségbe. Aki megtapasztalja, mennyit ad a kapcsolódás élménye, az később is aktívan tenni fog a közösség építéséért.
Az infografika a következő tanulmány alapján készült: Dávid Beáta, Albert Fruzsina, Hajdu Gábor: A kapcsolathálózati tipológia változása és jelentősége a társadalmi integráció szempontjából 2015–2021 között. In: Kovách Imre (szerk.): Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás – A magyar társadalom a 2020-as évek elején, 1. kötet. Budapest, 2024, Hun-Ren Társadalomtudományi Kutatóközpont, 385., 277–320., 44.
