Február 11-én szavazta meg a román Szenátus a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által benyújtott törvénytervezetet, majd február 18-án 250 szavazattal a Képviselőház is elfogadta a jogszabályt, amely 2026-ot Márton Áron-emlékévvé nyilvánítja a püspök születésének 130. évfordulója alkalmából – adta hírül a Maszol.ro (Magyar Szó Online) romániai magyar nyelvű hírportál.
Márton Áron püspök következetesen kiállt az emberi méltóság, a szabadság, az igazságosság és a keresztény értékek védelmében, bátran szembeszállva minden diktatúrával és szélsőséggel. Főpásztorként is az emberi méltóság szószólójaként szállt síkra, küzdött a fasizmus és a kommunizmus ellen. Börtönévei és a kényszerlakhelyen töltött időszak alatt sem sikerült őt megtörnie a hatalomnak, sem az emberi méltóságba vetett hite, sem az istenhite nem rendült meg. Szentté avatási eljárása folyamatban van.
„Az is nagyon szép és fontos, ahogy a szentek szembe tudtak menni olyan divatos eszmékkel és felfogásokkal, amelyek a társadalmat gyűlölködővé és kirekesztővé teszik” – fogalmazott korábbi interjúnkban Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője.
Márton Áron Csíkszentdomokosban született 1896. augusztus 28-án négygyermekes földműves házaspár harmadik gyermekeként. Szülőfalujában töltötte gyermekkorát, majd a csíksomlyói Katolikus Gimnáziumba és a csíkszeredai főgimnáziumba járt. A gyulafehérvári kisszemináriumban érettségizett. Érettségije után három nappal kapta meg katonai behívóját, és vonult be a harctéri szolgálatra: a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közkatonája, majd tizedese és hadapród-jelöltje lett.
A harctérre indulás előtt a vonatállomáson édesanyja saját rózsafüzérét adta oda fiának. „…az mentett meg engem.” – így emlékezett vissza később a püspök erre az eseményre. Harcolt Doberdónál, az Ojtozi-szorosnál és Asiagóban is. A háború után gazdálkodni kezdett, majd jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Tehetségével, szellemi képességeivel kiemelkedett társai közül, tanárai elismerték különleges személyiségét, és felismerték benne a jövő nagy lelkipásztorát.
1924-ben szentelték pappá Gyulafehérváron. Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta magának. Ez a jelmondat valóban végigkísérte az életét. Ditróban, majd Gyergyószentmiklóson volt káplán, a gyergyószentmiklósi Állami Főgimnázium, majd a marosvásárhelyi Katolikus Főgimnáziumban hittanára lett. 1929-ban Verestorony plébánosává nevezték ki, emellett tanfelügyelőként dolgozott a nagyszebeni Szent Teréz árvaházban. Nagyszebenben Mailáth G. Károly püspök közvetlen munkatársnak vette maga mellé, püspöki levéltárosként dolgozott. Ez idő alatt Márton Áron megtapasztalhatta azt a rendkívül összetett feladatkört, amit a történelmi egyházak láttak el rendkívül felelősségteljesen a kisebbségben élő magyarok érdekében.
1932-től Kolozsvár egyetemi lelkésze és az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztály vezetője volt. 1938-tól kolozsvári plébánossá nevezték ki. Elindította Dr. György Lajossal az Erdélyi Iskola nevű népnevelő és kulturális folyóiratot. XI. Pius pápa ez év decemberében püspökké nevezte ki. 1939. február 12-én szentelte fel Andrea Cassulo apostoli nuncius a kolozsvári Szent Mihály templomban. Ökumenikus szemléletét szentelésekor elmondott szavai is tükrözik:
Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.
Elsőként emelte fel szavát a háború és az erőszak ellen az Erdélyi Római Katolikus Státus közgyűlésén. A második bécsi döntés következtében a gyulafehérvári egyházmegye nagyobbik fele Magyarországhoz került, a püspöknek döntenie kellett, melyik országot választja. Márton Áron nem hagyta magára kisebbségben élő híveit, ezért Gyulafehérváron maradt. 1944-ben felemelte szavát az üldözött zsidók érdekében és azt az utasítást adta a rendházaknak, zárdáknak és egyházi iskoláknak, hogy bújtatással segítsék a zsidókat:
Kedves Fiaim!… lehet, hogy vértanúságra avatlak fel titeket… De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.
A háború után Észak-Erdély újra román fennhatóság alá került. 1946 tavaszán Márton Áron kezdeményezte azt, hogy a magyar kisebbség kifejthesse saját véleményét az erdélyi helyzet rendezéséről a béketárgyalásokon.
A kommunisták célkeresztjébe került, de ő következetesen ellenállt a kommunista kormány minden intézkedésének. Letartóztatták, koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1949. június 20. és 1955. február 2. között több börtönben is szenvedett. Szabadon bocsátása után rendkívüli erővel vetette bele magát egyházmegyéje vezetésébe, de 1957-ben újra letartóztatták. Tíz évig házi őrizetben tartották – ez alatt következetesen tartotta magát ahhoz, hogy csak kompromisszumok nélkül fogadja el a szabadon bocsátást. 1980. szeptember 29-én, életének 85. esztendejében hunyt el.
Fotók: Wikimédia, kiemelt kép: romkat.ro
