Hamarosan végéhez ér Cholnoky Jenő sokáig feledésbe merült, hatalmas kolozsvári fénykép- és térképgyűjteményének feldolgozása. A többek közt kelet-ázsiai, skandináv és amerikai tanulmányutakat megörökítő, látványosabbnál látványosabb fotókat a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságnak hála most bárki szabadon böngészheti.
„Lóczy Lajos nagy mesterem beszélt rá, hogy menjek Kínába tanulmányútra. Szerez néhány ezer forintot, s azzal kijuthatok, hazajöhetek, s néhány hónapot ott tölthetek, világot látva. Örültem a kitüntető feladatnak, de barátaimnak nem tetszett a dolog. Az igazi jó barátok féltettek az úttól, az álbarátok pedig úgy beszéltek, hogy mi az ördögnek akarom én Kínát tanulmányozni, van elég tanulmányozni való hazánkban is! A tehetségtelen középszerűségek mindig ellenségei voltak a magyar felfedező utazóknak. Ugyan! Mit akarunk mi, magyarok! A fölfedezés az angolok, németek, franciák dolga, maradjunk mi itthon az ülőkénken, s olyan óriási szellemi termékeket produkáljunk, mint az irodalomtörténészeink! Az az érdekes és fontos tudományos kérdés, hogy melyik költő micsoda hatás alatt írt meg ilyen meg olyan költeményt! Ez méltó feladat egy magyar tudósnak, de hogy mi van Ázsia ismeretlen belsejében, meg hogy miért van a Hoang-ho folyónak olyan sok, borzalmas árvize, az nem nekünk való. Ezért Lóczyt, Princz Gyulát, Teleki Samut, Déchy Mórt stb. mindig ellenséges szemmel nézték, és soha el nem ismerték! […] Ezért akartak engem is lebeszélni a keleti utazásról, mert még valami nagyszerű felfedezést teszek és a nyakukra növök.”
Cholnoky Jenő önéletírásának ez a részlete sok mindent elárul a nagy földrajztudós személyiségéről. Nem elégedett meg egy periferikus ország hazájában elismert, de nemzetközi összehasonlításban a legjobb esetben is csupán másod-, harmadvonalbeli tudósának szerepkörével: mert nagyot álmodni, saját jogán beleszólni a tudományos diskurzusba, képletesen és földrajzi értelemben is új utakat keresni, önállóan tájékozódni, vizsgálódni, s mindezt abban a korban, amikor az utazási lehetőségek, pláne egy magyar tudós számára, jóval szűkösebbek voltak, mint ma. Jól mutatja ez az idézet Cholnoky önérzetességét, amely – tény, ami tény – olykor arroganciába csapott át, amint azt a szerinte haszontalanságokkal foglalkozó bölcsészek iránti odavágás is jelzi (jegyezzük meg, két fivére, Viktor és László is neves író volt).
Felemlíti a memoárban, hogy amikor megjelent az 1912-es, Teleki Pállal közös amerikai útjáról írt könyve, egy baloldali újság azzal támadta, hogy henceg, a gróf nevét pedig reklámnak használja. „De itt megemlítem, hogy egyik jó barátom olyan leveleket mutatott nekem, amelyeket Teleki Amerikából küldött Lóczynak, s ezekben ír az én szereplésemről is, s ezek igazolnak engem. Valóban, az amerikai geológusok és geográfusok igen felületesen dolgoznak, s nagyon könnyű volt ott tévedéseiket és mulasztásaikat kimutatni. Nem nagy dicsőség, csak az én szókimondó, veszedelmes természetem kellett hozzá.” Az önéletírás szerkesztője, Kubassek János kommentárja szerint méltatlan volt az amerikai tudósok lekicsinylése Cholnoky részéről, már csak azért is, mert az amerikai földrajzi társaság finanszírozta a tanulmányutat, amelynek költsége nagyjából egy kétszobás kolozsvári ház vételárának felelt meg: „Cholnoky kortárs kollégáinak zöme ilyen utazásról nem is álmodhatott. Amerikai tereptanulmányok, nemzeti parkok látogatása a szerény fizetésű magyar geográfusok számára évtizedeken át elérhetetlen vágy volt.”
Mint Cholnoky Jenő munkásságának és a kiemelkedő tehetségekben bővelkedő Cholnoky família történetének kutatója, Rybár Olivér a Magyar Krónikának két éve adott interjújában elmondta: „Magánemberként rendkívül jószívű és segítőkész volt, megesett, hogy a fél családját ő tartotta el, ezért is kényszerült annyi munkát elvállalni. Szakmai téren viszont nem volt könnyű természetű figura, mindig hajthatatlanul tartotta magát ahhoz, amit igaznak gondolt. Ennek jó példája, hogy összeveszett Kittenberger Kálmánnal, amiért az szerinte téves dolgokat írt az antilopokról. Bár Cholnoky is bebarangolta a világot, Afrikában nem járt – ellentétben a híres vadásszal, aki éveket töltött el ott. Lóczy Lajoson és a szerzetes-tudós Laczkó Dezsőn kívül tulajdonképpen minden pályatársával volt valamilyen konfliktusa.”
De a hihetetlen munkabíráson túl talán ez a sokszor harcias önérzet szolgáltatta a hajtóerőt mindahhoz, amit Cholnoky a pályafutása során elvégzett. S hát számba venni is nehéz, mi mindennel szolgálta a tudomány ügyét: a memoárjában maga harmincöt pontban sorolta fel tudományos eredményeit. Olyan kézzelfogható teljesítményei mellett, mint a Balaton vízrajzi térképének elkészítése, Rybár Cholnoky innovatív tudomány-népszerűsítő munkásságát emeli ki: „a rádióban adott elő, tudományos mozi- és felolvasóesteket szervezett, és írt vagy ötven könyvet. Ő volt kora Juhász Árpádja, David Attenborough-ja”.
Cikkünkben azokból a fényképekből válogattunk, amelyeket Cholnoky 1896 és 1898 között Kelet-Ázsiát, 1910-ben Skandináviát és a Spitzbergákat, illetve 1912-ben az Egyesült Államokat bejárva készített, s amelyeket 1919-ben Kolozsvárról menekülve hagyott hátra a tizennégy évig általa vezetett egyetemi földrajzi intézetben. Ötezer üvegnegatív, síkfilm és kartonpapírra készült fotómásolat, illetve ötezer térkép porosodott az egyetem egyik raktárában, mígnem az ezredforduló környékén, a helyiség kiürítése során felfedezték a Cholnoky által gondosan felcímkézett, valamikor Erdély elcsatolása után román nyelvű feliratokkal is ellátott, de aztán feledésbe merülő gyűjteményt.
A látványosabbnál látványosabb leleteket a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság vette gondozásba, az utóbbi években Imecs Zoltán és Bartos-Elekes Zsombor vezetésével digitalizálták és nagy felbontásban közzétették a cholnokyphotos.gisit.ro oldalon, ahonnan le is tölthetők a képek. Érdemes felkeresni a honlapot, hiszen nem csupán az említett tanulmányutakat megörökítő, de vármegyékre bontva a Trianon előtti Magyarországon, továbbá Ausztriában, Dalmáciában, Olaszországban, Romániában készült gyönyörű fotókat és térképritkaságokat is megtekinthetünk rajta.
Noha Cholnoky útjainak elsősorban a természeti jelenségek-alakzatok – gejzírek, vízesések, telérek, lávaömlések, kanyonok, morotvák, homokplatók, sziklák, tanúhegyek, turzások, morénák, meteorkráterek és egyebek – tanulmányozása volt a célja, nem kevésbé érdekesek azok a felvételek, amelyek az épített környezetet, illetve az utak során megismert embereket mutatják be. Így kerül elénk a távoli vidékeken készített fényképeken tanítványai koszorújában egy coloradói tanítónő, egy lapp család, svéd fiatalasszonyok, a Fu-ho folyó partján tolongó „kíváncsi csőcselék”, öreg mandarinok és egy kínai milliomos is, egyes fotókon pedig a Cholnoky-expedíciók tagjai – így az említett Teleki Pál – tűnnek fel.
Fotók: Fortepan / Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
