„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk” – idézzük gyakran A tanú szállóigévé vált mondatát azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek kevéssé sikerültek ugyan, de mégiscsak magyar elmét, szorgalmat, akaratot, kreativitást, környezetet stb. dicsérik. Ez esetben szerencsére nincs helye a hasonló burkolt fanyalgásnak, a streamingszolgáltatók erősen egy kaptafára épülő, műhavas-díszletvárosos felhozatala mellett igazán üdítő dolog, hogy az elmúlt években két olyan karácsonyi mozi is készült hazánkban, amelyek ha nem is tekerik meg a műfajt, de a kliséket tekintve is meglepően jól működnek.
Különösen igaz ez Tiszeker Dániel 2021-ben bemutatott, Nagykarácsony című, romkomjára, amit az idei szezonban végre a Netflix is felvett a kínálatába, így bízvást reménykedhetünk benne, hogy ebben az új körben tényleg lehetősége lesz kifutni magát. Meg is érdemelné, mert a vállaltan közönségbarát alkotás végre nem a Coca-Cola-Mikulás eljövetelével és egyéb angolszász ünnepi toposzokkal operál, helyette az első tisztán magyar karácsonyi moziként a saját, gyerekkorunktól belénk rögzült hagyományainkat tükrözteti vissza a betlehemi csillagtól a Mennyből az angyalon át a töltött káposztáig. Hősei ráadásul munkájukban és kinézetükben is hétköznapi embereknek tűnnek, és hát ki ne drukkolna annak, hogy az adventi vásár (Várkert bazár) forgatagában a marcona, de aranylelkű tűzoltó (Ötvös András) és a kedves alsó tanító néni (Zsigmond Emőke) néhány galibát és kiszámítható félreértést követően egymásra találjon. A valóságtól csak eggyel elemelt, mégis hihető Nagykarácsonynak pluszpontként és a mellékszereplők, de különösen a félelmetesen ismerős ügyeskedő piacos karakter (Scherer Péter) és a sajnos nagyon is tipikusan viselkedő szülők révén még humora is van. És amikor egy fontos fordulóponton megszólal az LGT Ha eljönnek az angyalok című száma, az egész képes egy pillanatra önmagán is felülemelkedni.
Más receptből készített kevésbé bájos, annál reálisabb mozit Rózsa Gábor, akinek – zárójelben – több mint megsüvegelendő az elszántsága: szigorúan véve valóban egyetlen honi független filmesként az elmúlt öt évben a mostanival együtt öt nagyjátékfilmje landolt a mozikban. Köztük vannak jobbak (Mentés másképp) és kevésbé jók (Reménytelenül), de az biztos, hogy az idén novembertől a mozikban látható Emma karácsonya eddig a legsikerültebb. A kilencvenperces munka voltaképpen egy kamaradráma nagyvászonra téve, aminek annyi köze van az ünnepekhez, hogy ha az ember egyébként nagyon kedves, támogató és szerető szülei decemberben jelentik be a válásukat, az bizony eléggé megreccsentheti az amúgy sem túl stabil kamaszlelkeket. Így jár a főszereplő Emma (Békési Laura) is, egy teljesen átlagos, 13 éves kisvárosi lány, akinek az eddigi biztonságos világa talán ezer darabra is hullana, ha nem lennének ott a barátai és nem jönne óvatos zavartsággal a mindig szép első szerelem.
Tipikus felnövéstörténet karácsonyi készülődéssel, sokak számára még ebben az erőltetett formájában is vágyálom szentestével és az alfa generáció a közösségi médiában élt párhuzamos valóságával. De nem csak ezért érdemes még év végéig elcsípni a mozikban. Hanem mert az Emma szemével láttatott tanmesejelleg és az erős színpadiasság ellenére korrekt tükröt tart arról: nem biztos, hogy akkor is úgy kellene tennünk, mintha minden rendben lenne, amikor már régen nincs – a gyerekek igenis díjazzák az igazságot, és sokkal többet megértenek, mind gondolnánk.
(Nagykarácsony – magyar romantikus vígjáték, 2021. Megtekinthető a Netflix kínálatában. Emma karácsonya – magyar családi film, 2025. november 6-tól országszerte a mozikban.)
