„Férfinak lenni nem könnyű, a regény hőse ezzel a keserű igazsággal régóta tisztában van. Helyzetét az sem teszi könnyebbé, hogy évek óta olcsó akciókrimiket ír, és ellentétben népszerű főhősével, a sármos és kemény öklű zenetörténész Devon Balagannal, messzire kerüli a szakmai siker. Ezek után érthető, ha az sem dobja fel igazán, amikor kiderül, legjobb barátja Vércsetánc címmel megírta a tökéletes magyar krimit” – olvashatjuk a könyv ismertetőjében az alapszituációról.
Barátját, a Vércsetánc szerzőjét, Nagykefet azonban holtan találják, és itt kezdődik igazán a könyv fordulatokkal és számos szállal felépített kacifántos története, a főszereplő magánnyomozása. Olykor úgy érezzük, mintha egy szöveglabirintusban járnánk, első olvasásra sokszor nehezen is igazodunk ki, hogy éppen melyik idő- és valóságsíkon keringünk. De ez nem veszi el a kedvünket az olvasástól, sőt. Az oldalak fogyásával inkább az az érzésünk, hogy az izgalom fenntartásának hatékony eszköze ez. Végül a szálak össze is érnek, a válaszok többségét megkapjuk, legalábbis a történet lényegével kapcsolatban.
A könyv krimijellege mellett talán még fontosabb, hogy az emberi, házastársi kapcsolatok mély rétegeit is boncolgatja. A szerző válaszokat keres a valós életben hangsúlyosan jelen lévő emberi és társadalmi problémákra, a negyvenes, ötvenes férfiak tömegeit érintő lélektani gondokra, élet- és házastársi, baráti konfliktusok tömegére.
A könyv végére a lélekboncolgató szálak is kibogozódnak. Igaz, többnyire megnyugtató válaszok nélkül, sőt számos lezáratlan kérdéssel. Hiszen kiderül, hogy Nagykef meggyilkolásának indítékai és a főszereplő életének lelki gyötrelmei, drámája összeérnek a múltban, majd a jelenben is, mégpedig azok révén, akik – barátai és felesége – a legközelebb álltak hozzá.
A regény utolsó sorai azonban kijelölnek némi menekülési útvonalat, számunkra is: „Boldog vagyok. Arra gondolok, hogy egy élet akkor is kiteljesedhet, ha látszólag csődöt mond.”
A regény erénye még az a humoros, többnyire önironikus, sokszor szarkasztikus stílus, ami P. Szathmáry István illusztrátori munkáját is jellemzi. Íme egy részlet a regényből: „Krimiket írok. Rossz, de fogyasztható akciókrimiket. Egyenletesen alacsony színvonalon teljesítek, emögött komoly teljesítmény van. […] Abban hittem, hogy majd szépen, lassan, ahogy azt a nagy munka megköveteli, tökéletesre szopogatott mondatokat rakok egymás mellé, melyek közül már akár két-három is elég lesz ahhoz, hogy egy sápatag esztéta egész tanulmánykötetet izzadjon ki magából a stílusművészetemtől megmámorosodva.”
A különleges hangulatú regény a krimiszerű történet és a lélektani problémák boncolgatása mellett metasíkon a krimik és a ponyvaregények műfaji kliséit, hiányosságait is kritizálja, valamint a sznobizmusra hajlamos humán értelmiség elé is görbe tükröt tart.
A könyv az idei Margó-díjra jelöltek tizes listájára is felkerült.
P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve. Cser Kiadó, 2025
• • •
Az Ültess szőlőt! című könyvről írt recenziónk itt olvasható:
Ültess szőlőt, mert rövid az élet, ki tudja, hány szüretre elég még | Magyar Krónika
Fejérvári Gergely és P. Szathmáry István különleges könyve leginkább egy dolgot tesz: a teremtett világ egyik legkomolyabb tevékenységét, a szőlőtermesztést …
Nyitókép forrása: Cser Kiadó
