Két fiatal operatőr vágott neki a határnak 1956. késő őszén. Zsigmond Vilmos és Kovács László tízezer méternyi filmet vitt magával, a forradalom alatt forgatott anyagot, ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy külföldön valós képet alkottak az októberben történtekről.
Zsigmond Vilmos emigránsból, vagy ahogy akkor hívták disszidensként jutott fel a csúcsra, hiszen 1978-ban átvehette az Oscar-díjat Los Angelesben. A szobrot a Harmadik típusú találkozások című, Spielberg rendezte filmért ítélték neki, de életművében ennél értékesebb alkotások is vannak. Például a Szarvasvadász, az Eastwicki boszorkányok, a Sugarlandi hajtóvadászat és a Mennyország kapuja. Utóbbi Vittorio de Sicának annyira tetszett, hogy előre elkönyvelte, a magyar operatőr elnyeri előle a díjat. De nem így lett.
Zsigmond nem rajongott a sztárokért, különösen a sztárallűrökért, meggyőződése volt, hogy a jó színész nem egyenlő a híre színésszel. A rendezőkkel általában jó volt a kapcsolata, de amikor Zeffirelli egy közös munkára készülve inkorrekt volt vele, inkább kiszállt a filmből.
A magyar operatőr egész életében hálás volt mestereinek, különösen Illés Györgynek, és a rendszerváltás után gyakran járt haza. Ő fényképezte a Bánk bán című operafilmet és mesterkurzusokat is tartott.
A szegedi piarista gimnázium egykori diákja ma 95 éve született.
Kiemelt fotó: MTI / Kovács Tamás
