Mi, akik már a tervezett elavulás fogyasztói ördögi körében élünk, el sem tudjuk képzelni, hogy volt idő, amikor a kényszer szülte módon bármiről csak-csak kiderült, végtére is javítható. A hiánygazdaság szülte leleményesség nélkül aligha jöhetett volna létre a modernizált falu.

Felnőtt egy generáció, amelyik emlékezetből sem tudja: a nyolcvanas években, a Kádár-korszak éveiben virágzott Magyarországon a paraszti lelemény, a „szaki kultúra”. Nem volt olyan használati cél, amit alkalmatlan tárgyak, bontott alkatrészek és hasonlók bevetésével ne lehetett volna elérni. A műszaki lehetetlen kvázi nem létezett, minden igényre született „szabadalom”.

Egy Orion At 501 típusú televízió az ötvenes évek végéről. A belső áramköri lapok, trafók, kondenzátorok és egyéb alkatrészek kapóra jöttek házi barkácsolású rádiókhoz, erősítőkhöz.
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az, hogy a TV-antenna egy kis házi rásegítéssel simán befogja a jóléti Nyugat hullámhosszát, az osztrák ORF-et vagy a német ARD-t, a kollektív tudás része volt. De ennél bonyolultabb dolgok sem adták fel a leckét – hiánygazdaság ide, vagy oda.

A BRG MK-25 kazettás magnó simán elbírt még egy kis hangszóró tuningot, hogy rendesen szóljon rajta a szanaszét másolt Beatles kazetta, de rendes „dekadens nyugati” rock and roll-t is elő lehetett állítani a Vasfüggöny mögött – Orion rádióból kivágott részegységekkel. Csak úgy dübörgött a házilag buherált csöves gitárerősítőkből a „burzsoá individualizmus”, nem volt benne hiba.

Falun még a nyugati országokban könnyen hozzáférhető gépeket – fűnyírókat, pálinkafőzőket, betonkeverőket – is kénytelenek voltak a szakik saját kézzel megalkotni. Így főhetett le a fosókaszilvából az évi betevő kerítésszaggató kuktából, vashordóból kreált pálinkafőzőben nagyapáink idejében.

A Kádár-korszak és hétköznapi leleményesség című tárlat nemcsak a kreatív megoldásokat tárja fel, hanem arra is rávilágít, hogy a mai modern falusi és városi életforma nem jöhetett volna létre a helyi szakik találékonysága nélkül – akik lehettek akár a saját nagyszüleink is. A projekt célja a generációk közötti párbeszéd, az emlékidézés és a múzeumi tudás élményszerű közvetítése, éppen ezért egészen kis településekre is eljuttatják.

Az egyedülálló kiállítás 2025. június 13–25. között Gálosfán, július 2–16. között Úrhidán, augusztus 6–22. között Áporkán, szeptember 2–17. között Héregen, illetve október 1–15. között Bátonyterenyén várja a látogatókat.