A „negyedik hatalmi ág” – tartják a sajtóról. Nem véletlen, hiszen a közvélemény formálása nem mindennapi hatalommal ruházza fel a különböző orgánumokat. A 19. század végén olyan technológiai, gazdasági és társadalmi változások történtek, amelyek lehetővé tették, hogy a sajtó hatalmi tényezőként lépjen fel. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan élt ezzel a lehetőséggel Pulitzer József, a magyar származású laptulajdonos.
| Sorozatunk korábbi részeiből kiderül, hogyan valósította meg Pulitzer József az amerikai álmot. Nincstelen bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba, de tehetsége és egy kis szerencse révén, újságíró, majd laptulajdonos lett, illetve betört a New York-i sajtópiacra is. |
Az amerikai sajtó gyökerei az Egyesült Államok megszületésénél is korábbra nyúlnak vissza. A gyarmati idők jelentősebb városaiban – főként kikötővárosokban – jelentek meg az első újságok, nagyjából 500-1000 példányszámban, bár olvasóközönségük ennél nagyobb volt. Általában a városvezetés közleményei, kereskedelmi információk, hajók érkezési és indulási adatai jelentek meg, kiegészítve londoni lapok külföldi híreivel. Az újság szerkesztője gyakran maga végezte a nyomtatást is. Az elsősorban tényközlő és eseményleíró sajtó kialakulásáig még hosszú út vezetett.
Az első modern értelemben vett lap Bostonban jelent meg 1690-ben, de ezt röviddel megjelenése után a hatóságok betiltották. Első hírükben egyébként a keresztény hitre tért indiánokról számoltak be. 1775-ig harmincöt újság alakult, ami az angol viszonyokhoz képest természetesen csekély mennyiség. Az Egyesült Államok valódi sajtótörténete akkor kezdődött, amikor az alapvető polgári jogokat, köztük a sajtó szabadságát megadta Anglia, s az értékterhelt újságírás elterjedt. Az 1787-es eredeti alaptörvényt 1791-ben megtoldották tíz alkotmánykiegészítéssel, amelyek szerint minden polgárnak jogában áll beszélnie és írnia bármiről, de utólagosan ezért felelősséggel tartozik.
A 19. század első felében az amerikai sajtót összességében kis példányszám és alacsony színvonal jellemezte. A polgárháború hírszükséglete azonban radikális változásokat hozott. Ekkor vált igazán tömegkommunikációs eszközzé az újságírás, és üzletté a lapkiadás. Ennek azonban technikai és gazdasági előfeltételei is voltak. Az olcsó papír, a harmincas évektől elterjedő gőzhengeres nyomdagép és az 1847-től alkalmazott rotációs nyomdatechnika mind hozzájárult, hogy olcsón, nagy példányszámban jelenhessenek meg az újságok, így egyre több lap vásárolt saját nyomdagépeket. A mennyiség mellett a terjedelem és a formátum is nőtt, nagy újításnak számított a figyelemfelkeltő címek használata is. Ezek a reformok természetesen költségesek voltak, a megnövekedett kiadásokat a laptulajdonosok a kereskedelmi hirdetésekből befolyó profitból fedezték. A hirdetésekből befolyó összegek gazdasági függetlenséget biztosítottak a sikeresebb lapok számára, ami a pártoktól való közvetlen függést is megszüntette. Ennek eredményeként a jelentősebb sajtóorgánumok megszűntek a pártpropaganda szócsövei lenni, és arra törekedtek, hogy saját politikai arculatot alakítsanak ki. A technikai fejlődésnek és az egyre növekvő felvevőpiacnak köszönhetően pedig megjelent a filléres tömegsajtó (penny press). A jelenség egyik úttörője volt az 1833-ban alapított The Sun, az első sikeres filléres napilap. Népszerűségét többek között annak köszönhette, hogy a szokásos hat helyett egy centért árulták.
A századforduló környékén a monopolizálódás következtében elkezdett csökkenni a hírlapfajták száma, az eladott példányszám azonban tovább nőtt. Megváltozott az újságok tematikája is, az irodalmi, tudományos és vallási hírek, témák háttérbe szorultak, helyüket pedig a pletykák, a sport és a botrányok vették át. Az amerikai sajtó egyre inkább a tömegigényeknek akart megfelelni, célja pedig a profitszerzés lett. „A modern sajtó két urat próbál szolgálni: a szponzort és a népet.” A protestáns etika is új színezetet kapott, a normák új motivációja már nem a vallás volt, hanem a közönség elvárásait felerősítő piac.
Pulitzer József laptulajdonosként jól érzékelte, milyen irányban változik a sajtó, így a The World mindig nagy népszerűségnek örvendett. Elsődleges célja a népszerű tömeglap megteremtése volt minőségi elitlapok tulajdonságaival ötvözve. Vallotta, hogy a közszolgálatiságot csak magas példányszám esetében lehet elérni. Széles rétegekhez kívánt szólni, egyszerre volt szórakoztató, olvasmányos, könnyed, szenzációs és informatív. Ha kellett, közéleti „keresztes hadjáratokat” vezetett, sajtókampányokat indított vagy tényfeltáró szociográfiai riportokat jelentetett meg. Felismerte az illusztrációk jelentőségét, és amint lehetett, áttért a fotók használatára. Megváltoztatta a lap oldalainak elrendezését, a vasárnapi szám terjedelmét pedig megnövelte. Mindezek célja a figyelemfelkeltés volt, ami a példányszám növekedését segítette. Módszereivel a példányszámot néhány év alatt megsokszorozta. A The World szerkesztőségi cikkeiben Pulitzer hangot adott korrupció- és monopóliumellenes reformköveteléseinek is.
Egyszerre volt az „újszerű hírlapírás” úttörője és a személyes újságírás (personal journalism) egyik utolsó titánja, hiszen élete végéig – betegségei ellenére – kezében tartotta és felügyelte lapjait. Többek között neki köszönhető, hogy a szerkesztőségi oldal a későbbiekben is megőrizte kiemelt szerepét.
Részt vett a politikában, támogatta a demokratákat, de amint nézeteivel ütközött a pártpolitika, azonnal felemelte a szavát. A példányszám növelését és a profitszerzést mindig eszköznek tekintette és nem egyedüli célnak. Az újságírás sosem vált pusztán üzletté a szemében. Legfőbb céljának a nevelést, véleményformálást, befolyásolást tekintette. Bár módszerei nem voltak egyedülállóak, sokan alkalmazták őket külön-külön, de ilyen mennyiségben és ilyen egységet alkotva csak ő. Ez tette a pulitzeri sajtót egyedivé, lapja teljesen összeforrott nevével.
A cikk Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című munkája alapján készült.
Sorozatunk előző része alább olvasható:
