Pulitzer József magyar bevándorlóból lett újságíró az Egyesült Államokban, majd ezzel párhuzamosan politikai pályára lépett. Eleinte a Republikánus, majd pedig a Demokrata Párt színeiben politizált, bejutott az állami szintű törvényhozásba, majd pedig a Kongresszusba is, végül a sajtó mellett döntött.
Újságíróként, lapszerkesztőként és sajtómágnásként már megismerhettük Pulitzer programját, amelyben a politikai újságírás is kitüntetett helyen szerepelt. A politika, a közéletiség mindig vonzotta, így nem meglepő, hogy pályájának egy szakaszában közvetlenül is politizált, nem csupán a sajtón keresztül.
Miután mentora, a republikánus Carl Schurz Missouri állam kormányzója lett, Pulitzer is közel került a politikai élethez. 1869 decemberében váratlanul javasolták egy megüresedett mandátumra, amit el is nyert, így dolgozott Missouri állam törvényhozásában a mandátuma lejártáig. Ez idő alatt történt, hogy egy szerinte „saját zsebre” dolgozó, lobbista vállalkozóval politikai vitába keveredett, amelynek során az indulatba jött Pulitzer fegyvert rántott, és megsebesítette ellenlábasát. A korban az ilyen jellegű vadnyugati megoldások nem számítottak ritkának, ezt igazolja, hogy ezt követően Pulitzer megőrizhette pozícióját, és népszerűsége csak nőtt.
Schurz mint liberális, reformer republikánus fellépett a Grant-éra korrupciója ellen, Pulitzer pedig támogatta ebben a törekvésében. Az 1872-es, Republikánus Pártot megújítani akaró reformkísérlet idején kampánybeszédeket tartott a németajkú lakosság körében, és jelent volt Cincinattiben is az elnökjelölő gyűlésen, ahol Horace Greely megválasztásával a reformmozgalom összedőlt. Greely, bár köztiszteletnek örvendett, alkalmatlan volt egy ilyen jellegű politikai mozgalom vezetésére.
A reformmozgalom kudarca után elkezdett távolodni a Republikánus Párttól. Felismerte, hogy a Demokrata Párt lett a liberálisabb és szociálisan érzékenyebb a két nagy tömörülés közül. Mivel a monopólium- és korrupcióellenes, liberális nézeteihez ez a párt közelebb állt, a demokraták szimpatizánsa lett.
1875-ben ismét tagja lett Missouri állam törvényhozásának Jefferson Cityben, ekkor már demokrata színekben. Továbbra is felemelte a szavát a korrupció ellen, és támogatta az önkormányzatok nagyobb önállóságra való törekvését oktatási és választójogi kérdésekben. Ebben az időszakban még vallotta, hogy a hivatásos politikusi pálya és az újságírás összeegyeztethető. Politikában való jártasságát az újságírásban is kamatoztatta. Mivel belülről is ismerte a politikai életet, cikkei hitelesnek és pontosnak számítottak. Az 1876-os választás országos kampányában is részt vett, és beszédeivel támogatta a párt jelöltjét, Samuel J. Tildent.
Az 1880-as választásokon a St. Louis Post-Dispatch vezetőjeként megszerzett befolyását is latba vetve elindult az előválasztáson a kongresszusi mandátumért Missouri államban. Ebben az időszakban a demokratákkal való kapcsolata nem pusztán elvi alapokon állt, szervezeti szinten is betagozódott a pártba. Politikai karriervágyának következtében újságírói függetlensége egyértelműen megkérdőjelezhető ebben az időszakban.
A Demokrata Párt választási kudarca és saját előválasztási veresége egy időre kiábrándította a politikából, de Grover Cleveland 1882-es New York-i kormányzóvá választása és a demokraták kongresszusi többsége ismét meghozta a kedvét. Politikai pályájának csúcsára a híres, Grover Cleveland mellett kifejtett, 1884-es kampánya után ért el. Clevelandet elnökké választották, ő pedig bekerült a Kongresszusba, mint demokrata képviselő New Yorkból. 1885. december 7-én foglalta el helyét a Kongresszusban.
Képviselői munkájához a tőle megszokottan ambiciózussággal kezdett hozzá. Törvényjavaslatot nyújtott be New York kikötőjének korszerűsítése érdekében, a telefontársaságok tisztességtelen peres ügyeinek kivizsgálására és a Pendleton-törvény tökéletesítésére, ami a hivatalnokok kinevezését szabályozta. Komolyabb reformkísérletei azonban akadályokba ütköztek, és egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a sajtóbeli függetlenség elvét a politikai pozíciójával. Idejének nagy részét számára jelentéktelen ügyek intézésével kellett töltenie, ami megkeserítette a mindennapjait. Ezen okokból 1886. április 10-én lemondott mandátumáról, és végleg a sajtó mellett döntött.
A politikai életben szerzett tapasztalatai, illetve csalódásai ráébresztették, hogy sokkal hatékonyabban befolyásolhatja a közvéleményt laptulajdonosként, mint a Kongresszusban ülve. Szakított hivatásos politikusi ambícióival, és teljesen a sajtónak szentelte életét. Ennek eredménye, hogy a The World az elkövetkező években az Egyesült Államok bel- és külpolitikájára egyaránt hatást tudott gyakorolni, és bebizonyította, hogy a sajtó valóban a „negyedik hatalmi ág”.
A cikk Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című munkája alapján készült.
•••
Előző cikkünkből kiderül, miért és hogyan indult útnak az ifjú Pulitzer, hogy a tengerentúlon próbáljon szerencsét. Többek között felfedjük azt is, miként szerzett akkora vagyont, hogy laptulajdonos legyen New Yorkban:
