Gyerekként sokak fejében megfordul, micsoda izgalmakat rejthet a régészélet. Micsoda élmény, borzongató érzés lehet több ezer éves leletekkel dolgozni! Kutatni, keresni, kik használhatták a felfedezett tárgyakat, milyenek voltak az hétköznapjaik és az ünnepeik, és vajon kiket temethettek egy feltárt ősi sírba.
A 2023. november elején véget ért Pilisszentiván melletti ásatásokról az érdeklődők az Ásónyomon blogról, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet Facebook-oldaláról értesülhettek. A feltárást az intézet Ókori Régészeti Tanszékének munkatársai végezték.
A falutelepülés Aquincumtól északnyugatra, az Aranyhegyi-patak Hársas-forrásának környezetében, egy természetes teraszon helyezkedik el. A lelőhely különlegessége, hogy nagyon kevés az olyan feltárt római kori település, amelyet erdei környezetben azonosítottak. A régészek szerint a helység a római területfoglalástól a harmadik század végéig volt lakott.
Az 1–4. század között a Dunántúl területe Pannonia provinciához tartozott, amely a legyőzött pannonokról kapta a nevét, és Tiberius császár szervezte meg a 1. század 30-as éveiben. A tartomány nyugati része lett Felső-Pannonia, keleti része Alsó-Pannonia, vagyis Pannonia Inferior, ez utóbbinak lett Aquincum a székhelye.
Gazdag leletanyag került elő
Ami már biztos, hogy az idei ásatáson feltárt három épületnek nem lakó-, hanem mezőgazdasági funkciója volt. A legnagyobb, középső épület alaprajza eredetileg a római kori vidéki településekre jellemző egyharmad-kétharmad osztású, téglalap alaprajzú volt, amelyet északi irányban két helyiséggel bővítettek.
A feltáráskor több értékes lelet is előkerült: kemence, bennszülött őslakosok edényei, és találtak itt egy ritka, kerámiaműhely működésére utaló, ép pecsétlőt is. Az Aquincummal fenntartott kapcsolatokra pedig egy üvegpalack töredékei és pecsételt pannoniai kerámia utalnak. A területen korábban késő kelta karperec és köztársaság kori dénár is előkerült már.
A képeket látva beindult a fantáziám, elképzeltem a sülő lepények illatát, az értük rohanó éhes gyermekek hadát, a kerámiákat készítő őszülő iparost, ahogy a nap végén fáradtan lemossa magáról a port, vagy a feleséget, aki tálalja a finom vacsorát.
A közeli Solymáron is volt egyébként egy nagyobb, római kori, falusias jellegű település, melynek valószínűleg ugyancsak bennszülött eredetű lakossága volt. A budai hegyek több mint száz, 1–2. századi lelőhelyének nagyjából csak a fele tartalmazott római eredetű leletanyagot, amit az őslakosság hagyományos életmódja magyaráz.
Pannonia területéről a villákat és a katonai telepeket nem számítva legalább 770 vidéki települést ismerünk. Az úgynevezett gödörlakások, szegényes kunyhók a 2–3. századi falvakban még gyakoriak, de a romanizáció előrehaladtával a 2. század végétől, főleg az utak közelében fekvő telepeken megjelentek a kő- vagy kőalapozású házak is, ahogy ezen a Hársas-forrás melletti lelőhelyen is látható.
Aquincumnak is volt „agglomerációja”
Aquincum környékén, a budai hegyek lejtőin számos villagazdaság és kisebb-nagyobb falu létezett, ezek látták el különféle termékekkel a központot, így valószínűleg a most feltárt falusi jellegű település is ezek közé tartozott.
A solymári (vörösvári) völgyben, nem messze a főúttól, a legendás forgalmú 10-es úttól – ahol, tudják, minden reggel az ürömi körforgalomtól torlódik a forgalom – futott egy római kereskedelmi út a Pilisen keresztül Aquincumból Crumerum (Nyergesújfalu) és Brigetio (Szőny) irányába.
Léteztek valószínűleg még kisebb, többnyire patakokat követő utak is, amelyek ezekbe a nagyobb utakba torkollottak – ilyen vezethetett feltételezhetően a feltárt telepről is a Pilisen át vezető nagyobb útba. Ezen keresztül szállíthatták a bort, a terményeiket, állataikat, kerámiáikat a falusiak, így a „szentiváni telepen” élők is, egész biztosan a „főváros” lakóinak nagy örömére és megelégedésére.
A feltárással egy újabb mozaikkocka darabja került a helyére Pannonia eddig is színes történetében.
A Pilisszentiván melletti lelőhelyet 2009-ben Marlok Tamás azonosította, a feltárást Repiszky Tamás régész vezette, később 2014 és 2018 között folyt kutatás a területen. Idén önkormányzati forrásból és felkérésével, önkéntesek bevonásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetem talajradaros vizsgálatot, Simon Bence régész útmutatása alapján pedig a Lumen Drone Services végzett önköltségén légi lézeres felszínszkennelést a lelőhelyen. Utóbbi felmérés alapján azonosítani lehetett a településre felvezető utat, illetve a három hektárra biztosan kiterjedő helység keleti, északi és déli határait. 2021-ben nyílt meg az az állandó kiállítás Pilisszentivánon, amely a 2012 és 2018 közötti régészeti feltárás leleteit mutatja be Pilisszentiván története a római korban címmel a József Attila utca 9. szám alatt.
Egy római fürdő feltárása – videó
Akit érdekelnek a legújabb római kori feltárások, érdemes megnézni ezt a videót, amely az egykori brigetiói légiós tábor fürdőjének feltárási munkáiról készült. Brigetio a Vindobonát – amely Bécs helyén feküdt – Aquincummal összekötő limesút mentén helyezkedett el. A helyszínen a pilisszántói feltárásokat is végző ELTE BTK Régészettudományi Intézet Ókori Régészet Tanszékének munkatársai és hallgatói a Klapka György Múzeummal közösen harmadik éve folytatnak feltárást.
