Hogyan vált az Ikarus világhírű márkává?
Székesfehérváron készült olyan busz, amely hasonlított az Ikarusra, de más márkajelzést viselt, és készült olyan Ikarus, amelynek köze sem volt a buszokhoz. Érdekességek az ÁMG-től az Electrobus Europe-ig.
Csillag Péter elbeszélése nyomán lejegyezte: Meszleny Zita
Fotó: Fortepan, MTI Fotóbank, Máth Kristóf
Ahol bő százötven éve még szőlőt műveltek, ott száztíz éve Karinthy és Kosztolányi kávézott, ma pedig kulturális városközpont működik. A Duna jobb partján húzódó Bartók Béla út tragédiák, szerencsés együttállások nyomán, illetve tudatos lakóinak köszönhetően született és nyerte el mostani formáját. S bár ma a főváros legnépszerűbb utcáinak egyike, bérházainak homlokzatáról, emléktábláiról és rejtett részleteiből, mint egy történelemkönyvből olvashatók ki a múlt izgalmas fejezetei, melyek értelmezésében Csillag Péter idegenvezető segít.
Budapest mai arca két hatalmas dráma árán született meg. Az egyik az 1838-as nagy árvíz, amely a pesti oldalon mindent elmosott, hogy aztán oda épüljön a gyönyörű, világvárosi igénnyel megtervezett Budapest központja, a másik a fi loxéra, amely Budán hozott jelentős fordulatot.
A Gellért-hegy környéke már évszázadok óta híres volt tápláló vizeiről és a források körül létrejött fürdőkről. A Tabán és a mai Gellért tér között húzódó terület viszont igencsak rossz hírű negyednek számított, a sziklás hegy déli és keleti lankái még bőven a városon kívül estek. Az erdő mellett errefelé zömében svábok által művelt szőlőtáblák húzódtak, itt termesztették az egyik népszerű, de a fi loxéra miatt szinte eltűnt szőlőfajtát, a budai zöldet is. A megmentett tőkékből készült bort ma a Bartók Béla úton, a Bor és Kézműves Üzletben meg is lehet kóstolni. Ezen kívül azonban már csak a közeli utcanevek – Badacsonyi, Ménesi, Szüret, Vincellér – őrzik e kor emlékét. Ám a szőlők pusztulása sajátos módon épp kapóra jött az aranykorát élő városnak.
Ráadásul abban az évben nyílt meg a közeli Allee bevásárlóközpont is, ami az út szempontjából nem sok jóval kecsegtetett. Mivel köztudott volt, hogy a budapesti plázakultúrának az elmúlt évtizedekben számos utca és kisvállalkozás áldozatául esett, jogos volt a félelem, hogy a megmaradt helyek is lehúzhatják majd a rolót. Az önkormányzat ekkor lépett összpárti egyetértéssel a tettek mezejére. Elhatározta, hogy kulturális városközponttá formálja a Bartókot, ezzel élhetőbbé és vonzóbbá téve a környéket.
A viszonyokat jól mutatja az első ház, a Bartók Béla út 40. születésének története. Az épületet Lechner Ödön testvére, Gyula megrendelésére tervezte. Lechner Gyulafi a, Jenő pedig papírra vetette az építkezés történetét, amely azzal kezdődött, hogy eltávolították a földbe szúrt „Halászni, horgászni és vadkacsára vadászni szigorúan tilos!” feliratú táblát. A mocsári élővilág helyét a század első évtizedében átvették az impozáns bérházak, majd a hegyoldalon a tehetősebb réteg tagjai megépítették az első villákat.
A folyamatot csak gyorsította, hogy a városatyák úgy gondolták, a fiatal nemzedéket nemcsak oktatni, hanem nevelni is kell, erre pedig a pesti zűrzavarnál jobb helyszín a nyugodt Buda, így 1903-ban Hauszmann Alajos tervei alapján megépült a Bartók Béla út szomszédságában a Műegyetem főépülete. Ez nemcsak meghatározta a negyed hangulatát, de egyetemi városrésszé is formálta, a környékre vonzva az igényes, értelmiségi, polgári réteget. A közeli épületek jó részén találhatók emléktáblák, amelyeket az itt élő és tanító professzorok tiszteletére avattak. Közülük is kiemelkedik Csonka János, akit már huszonöt évesen a Műegyetem tanszékvezetőjévé neveztek ki, s emellett maga is vállalkozott. Bánki Donáttal közösen feltalálta a karburátort, később elkészítette az első magyar automobilt, ezzel beírva magát a történelem könyvekbe. A sikernek köszönhetően hamar kinőtte a kis helyiséget, a Bartók Béla úti egykori gépműhely ma a Csonka János Emlékmúzeumnak ad otthont, amelyet a család tart fenn.
Az egyetemi közeg és a beköltöző értelmiségi réteg igényeit elégítették ki a sorra épülő iskolák, például a Gárdonyi Géza Általános Iskola és a kollégiumok is, köztük a legendás Szent Imre, ma Baross Gábor Kollégium, benne az impozáns Szent Imre-kápolnával. Az épület kerítése máig sértetlenül fennmaradt, a figyelmes járókelő könnyedén észreveszi rajta a szépen kidolgozott liliommotívumokat, az államalapító fiának, a fiatalok védőszentjének attribútumát, amely az oktatás és a hitre nevelés szétválaszthatatlanságát jelzi.
Az oktatáson túl a polgári közeg megkívánta a kultúra támogatását is. Nemhiába találhatók a Bartók Béla út házainak legfelső emeletén máig műteremlakások, amelyek számos elismert művésznek adtak és adnak ma is otthont. A Hadik-ház hatalmas üvegablakai mögött alkotott például teljes magányban és elszigeteltségben Csontváry Kosztka Tivadar, akinek az életműve csodával határos módon menekült meg. Mikor a kor számára ismeretlen festő 1919-ben elhunyt, alkotásait egy kereskedő vásárolta fel, hogy a jó minőségű vásznakat teherautó-ponyvaként hasznosítsa. Az, hogy a művek jobb sorsra jutottak, egy arra járó fiatalnak, Gerlóczy Gedeonnak köszönhető, aki meglátta az utcára lehordott alkotások között a Magányos cédrust, és felismerte benne az értéket. A ma már a legismertebb magyar művészek között számontartott festő emlékét őrzi a Gárdonyi téren zöldellő libanoni cédrusfa is.
És ha már Hadik, nem lehet szó nélkül elmenni a Bartók Béla út és a nyugatos írók, költők kapcsolata mellett, amelynek rengeteg történetet és legendát köszönhetünk. Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka lakásában hatalmas társasági élet zajlott, ám a felfordulás egy idő után tarthatatlanná vált. Az író ekkor fedezte fel magának a közeli Hadik Kávéházat, amelyre rövidesen már mint a kihelyezett nappalijára tekintett. Olyannyira otthon érezte ott magát, hogy még a telefonját is a kávéházba irányította át. A felfoghatatlan népszerűségnek örvendő író pedig vonzotta az irodalom meghatározó szereplőit. A Hadik állandó vendége volt Déry Tibor, Füst Milán, Tóth Árpád és mindenekelőtt Kosztolányi Dezső, Karinthy legjobb barátja is, aki a Bartók Béla út egyik karakteres épületében, a 15-ös szám alatt lakott. A tőle nem messze, az 50.-ben lakó Móricz Zsigmondot azonban nem nyűgözte le a kávéház, egy leírásában vidéki pályaudvarhoz hasonlította. Ez az időszak adta a szívét, lelkét ennek a területnek, lüktetése máig érezhető.
Szerencsés módon az aranykorát élő Budapest polgárságának nemcsak igénye volt oktatásra, kultúrára, de pénze is, mindez pedig egybeesett egy nagyszerű építésznemzedék megszületésével. Így azok a nagyjaink, akik meghatározták a főváros képét, mint Ybl Miklós, Hauszmann Alajos vagy Lechner Ödön, rajtahagyták a kezük nyomát a Bartók Béla úton is. A századforduló jellemző stílusa a szecesszió volt, amelyet apró részleteiben ma is csodálatosan őriz a sugárút. Érdemes ilyen szemmel nézni például a 6-os és a 17-es számú ház, a már említett Baross Gábor Kollégium vagy az egyik saroképület, a Bertalan Lajos utca 26. homlokzatát. Utóbbinak a lépcsőháza is – csodálatos üvegablakokkal, fúvott üvegfelületekkel és gyönyörű Zsolnay csempékkel – megér egy látogatást.
Csillag Pétert és feleségét, Évát mint idegenvezetőket bántotta, hogy a Gellért-hegy keleti és déli lejtője nem szerepelt Budapest idegenforgalmi térképén. Ezen szerettek volna változtatni tematikus sétáikkal bő tíz éve. Alapsétájuk A Gellért-hegy titkai néven fut, a Budáról fúj a szél című a nyugatos írók és költők történeteit dolgozza fel, a Borkorzó a környék szőlőművelő múltját idézi meg, illetve van az egyházi emlékhelyekre és templomokra építő, a szecesszió nyomait bemutató és a Gellért-hegyen zajló zsidómentésnek emléket állító programjuk is. A házaspár emellett a Bartók Béla úthoz közeli Ménesi úton működteti a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumot. A festő ötven éven át, 1981-es haláláig élt és alkotott a Gellért-hegy oldalában álló villában. Csillag Péter a művész unokájaként családjával együtt teljes elhivatottsággal, igényes és állandóan változó kiállításokkal, valamint különféle programokkal ápolja a művész emlékét, és gondozza a hagyatékát. Molnár-C. Pálról a Bartók Béla úthoz közel 2022-ben utcát is elneveztek.
Székesfehérváron készült olyan busz, amely hasonlított az Ikarusra, de más márkajelzést viselt, és készült olyan Ikarus, amelynek köze sem volt a buszokhoz. Érdekességek az ÁMG-től az Electrobus Europe-ig.
A hadianyagtól a motoron át az első magyar cd-ig, a sertésorrkarikától a hangfalon át a robotcelláig számtalan termékcsoportot gyártottak a ma Videotonként ismert cégcsoport ágai-bogai. A székesfehérvári társaság nyolc és fél évtizedes története során két mély hullámvölgyet is túlélt.
Aki a hazai jégkorongsportot kicsit is ismeri, annak éppúgy ismerősen cseng az Ocskay név, mint a fociban mondjuk az Albert, a Bene vagy a Páncsics. Azt is tudja, hogy két ilyen nevű játékos is volt, apa és fia. Az ifjabb Ocskay Gábor fiatalon elhunyt, az idősebb már nyugdíjasként a székesfehérvári utánpótlás-nevelés magvetője, nagy öregje, máig megkerülhetetlen alakja.
Az ősei valamikor a 18. század elején érkeztek Székesfehérvár vidékére, és ahogy ők kitartottak ennyi időn át, úgy Cser-Palkovics András sem akart soha túl messzire menni a szülővárosától. Talán nincs is olyan ember a városban, aki ne ismerné személyesen az immáron negyedszerre megválasztott polgármestert, akivel, ha máshol nem, egy jó Videoton-meccsen biztosan összefuthat bárki.
Hagyományos pitét? Kacsamájbonbont? Kapcsolatteremtő kérdésekkel kínált kávét? Kézműves sört? Vagy egy jó hamburgert? Székesfehérváron nehéz lehetetlent kívánni. Megkóstoltuk a város legizgalmasabb gasztronómiai bástyáinak kínálatát – a teljesség igénye nélkül.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.