Hímzett, gyöngyökkel kivarrt kosztümök, pazar parókaköltemények, gigantikus díszletek között jártunk az Eiffel Műhelyház jelmez- és díszletkészítő műhelyében. Sétánkon kiderült, milyen összetett és precíz folyamatokból áll a kivitelezők munkája

A kamalduli remeteség Közép-Európában az egyetlen, amelynek épületei és környezete szinte teljesen egységesen maradt fenn. Az épületegyüttes egyszerre idézi meg a háromszáz évvel ezelőtt itt élő szerzetesek zárt világát és az Esterházyak másfél évszázadát.

Barabási Albert László gimnazistaként még szobrásznak készült, ám sorsa mást irányt vett. A ma már nemzetközi hírű fizikus a hálózatok kutatására és vizualizációjára tette fel szakmai életét, ezzel visszakanyarodva a művészethez.

Terék Anna lírája a Háttal a napnak című kötetben a kollektív traumától az egyéni trauma feldolgozása felé mozdult.

Jugoszláviában sehol nem küldték ki a gyerekeket a híradó alatt – magyarázza Terék Anna, topolyai gyerekként miként lettek hétköznapjai részévé a délszláv háború borzalmai. A rangos díjakkal kitüntetett költővel a túlélői bűntudatról, közösségi és egyéni traumákról beszélgettünk.

Megnyitotta a kapuit a Kertész Imre Intézet. A Benczúr utca 46. szám alatt található, felújított épületben nemcsak a Nobel-díjas író, hanem Arthur Koestler, Petri György, Pilinszky János hagyatékrészeit, valamint Sziveri János teljes hagyatékát is kezelik.

Az utolsó előtti ember, Makk Károly filmje egzisztencialista vizsgálódásként nem hatol túl mélyre, a filmnyelvi-képi invenciók viszont ma is érdemesek figyelmünkre.

Megjelent az 1848-as forradalom és szabadságharc történetét a kisember nézőpontjából feldolgozó ifjúsági novellagyűjtemény.

A hódmezővásárhelyi fényképész, Plohn József 1848-as honvédportréit
nézve nemcsak a múlt elevenedik meg előttünk, a gyűjtemény rendhagyó
emlékművet is állít a 19. századi magyar szabadságmozgalomnak.

Anarchista világcsavargóként ismerte egész Európa, „fasiszta ügynökként” lett lábjegyzet egy Károlyi Mihály-memoárban.

Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: megcsaljuk, kihasználjuk, átverjük egymást, hogy aztán egy új társ kínálta új reménybe kapaszkodva mindig elölről kezdjük az egészet.

A Múzeum Mélygarázs alkotói a múzeumi atmoszférát ha jelképesen is, de kivitték az intézményi keretek közül.

Ha hagyják, talán elvarázsolja önöket is a BaHorKa lendületes lemeze, hiszen a mai világban ez hiányzik: a varázslat.

Ha az ember sok zenét hallgat, rájön, mennyi értéktelen zaj veszi körül.

Gion Nándor életműve értelmezhetetlen a 20. századi délvidéki magyarság történelmi sorsának számbavétele nélkül.

Bodor Ádám számára Erdély nem a fényes magyar múlt elsüllyedt világa, hanem egy történelmi kataklizmák sújtotta táj.

A személyes és a közösségi tragédia egymáson való átfonódása visszhangzik a sorokban.

„Régen rossz, ha a művészethez érteni kell” – vallja a Takács István-életművet gondozó Laczkó Pető Mihály.