Az utolsó előtti ember, Makk Károly filmje egzisztencialista vizsgálódásként nem hatol túl mélyre, a filmnyelvi-képi invenciók viszont ma is érdemesek figyelmünkre.

Megjelent az 1848-as forradalom és szabadságharc történetét a kisember nézőpontjából feldolgozó ifjúsági novellagyűjtemény.

A hódmezővásárhelyi fényképész, Plohn József 1848-as honvédportréit
nézve nemcsak a múlt elevenedik meg előttünk, a gyűjtemény rendhagyó
emlékművet is állít a 19. századi magyar szabadságmozgalomnak.

Anarchista világcsavargóként ismerte egész Európa, „fasiszta ügynökként” lett lábjegyzet egy Károlyi Mihály-memoárban.

Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: megcsaljuk, kihasználjuk, átverjük egymást, hogy aztán egy új társ kínálta új reménybe kapaszkodva mindig elölről kezdjük az egészet.

A Múzeum Mélygarázs alkotói a múzeumi atmoszférát ha jelképesen is, de kivitték az intézményi keretek közül.

Ha hagyják, talán elvarázsolja önöket is a BaHorKa lendületes lemeze, hiszen a mai világban ez hiányzik: a varázslat.

Ha az ember sok zenét hallgat, rájön, mennyi értéktelen zaj veszi körül.

Gion Nándor életműve értelmezhetetlen a 20. századi délvidéki magyarság történelmi sorsának számbavétele nélkül.

Bodor Ádám számára Erdély nem a fényes magyar múlt elsüllyedt világa, hanem egy történelmi kataklizmák sújtotta táj.

A személyes és a közösségi tragédia egymáson való átfonódása visszhangzik a sorokban.

„Régen rossz, ha a művészethez érteni kell” – vallja a Takács István-életművet gondozó Laczkó Pető Mihály.

A kilencvenéves korában, tavaly novemberben elhunyt Konok Tamás festőművész személyében nem csak egy meghatározó nemzedék utolsó mohikánjainak egyike távozott. Halálával a reformkor óta folyamatosan alkotó, a hazai és a nemzetközi művészeti kontextusba egyaránt illeszkedő családi hagyomány is megszakadt. Vigasztaljon bennünket az, hogy a művek velünk maradnak.

Hetvenöt éve írta alá Nagy Imre belügyminiszter a svábok kitelepítésének végrehajtásáról szóló rendeletet. A németek kollektív megbélyegzése, az etnikai homogenizálás szándéka megannyi tragédiát szült – a hazai svábokat sújtó kegyetlenségekbe egy solymári család története enged betekintést.

Angyalföldi cigányzenész családban született, csodagyerekként kilenc évesen már a Zeneakadémia hallgatója volt. A történelem sorsfordulói azonban nem kímélték a pályáját: volt hadifogoly, bányász a recski kényszermunkatáborban, bárzongorista a pesti éjszakában. Kivételes személyisége, állhatatossága, bámulatos élni akarása, tehetsége a legnehezebb élethelyzetekből is talpra állította. Száz éve született a romantikus zongorastílus egyik utolsó nagy képviselője, a világhírű zongoraművész Cziffra György.

A Testamentum elvarázsol, felemel és a mélybe ránt, a külvilágot teljesen kikapcsolja. A több mint egyórás zenefolyam egészét áthatja az az emelkedettség, amely az Omega korábbi munkáin (Szimfónia & Rapszódia, Oratórium) is jelen volt. Lebegő vokálok, szimfonikus háttérbetétek és sűrűn szőtt orgonaszőnyeg ágyaz meg a magasra hangolt gitároknak és Kóbor megszokott, lágyabb énekének.

A modernség nem divat, nem póz, nem stílus, nem irányzat, még csak nem is világnézet, hanem kísértés. Egy szöveget az tesz modernné, hogy belengi annak a tudata és traumája, hogy nincs rend, ami egy „hagyományos”, naivan ép elbeszélés megírását szavatolná. Vagy ha van is, hát egyáltalán nem magától értetődő. Erre mutat rá Mészöly Miklós művészete.

Kukorelly Endrével beszélgettünk mesterekről és tanítványokról, elfogadott és nem megengedett beszédmódokról, az esztétikai és a politikailag motivált ítéletek összeütközéséről – meg persze az új kötetéről is, az Egy belga revolverről.