A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) idén is Kőrösi Csoma Sándor-díjjal tüntette ki azokat a szakembereket, akik a turizmus területén kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtottak. Az életműdíj és talentum díj mellett hat nagydíjat adtak át.
Minden szakmának, így a turizmusnak is megvannak a csendes hősei, akik nem a reflektorfényért dolgoznak, hanem azért, mert hisznek abban, amit csinálnak. A turizmusban ők formálják Magyarország valódi arcát – a vendégszeretetet, a kreativitást, az emberi kapcsolódást. Ezzel a díjjal őket ünneplik, a hiteles, értékteremtő, elkötelezett szakembereket, akik munkájukkal példát mutatnak, valamennyien kimagasló eredményeket értek el saját szakterületükön – emelte ki az MTÜ vezetése.
Életmű díjat vehetett át Deák Judit, a Magyar Idegenvezetők Egyesületének elnöke, a Harmony Tours ügyvezetője. A fiatal tehetségeknek adományozható talentum díjban Demecs Norbert túravezető, túraszervező részesült.
Az idei év nagydíjasai: Kvasznicza Ferenc, az őriszentpéteri Pajta étterem társtulajdonosa és vezetője; Gyulay Zsolt, a Hungaroring elnök-vezérigazgatója; Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének (MUISZ) elnöke, az OTP Travel ügyvezetője; Jászberényi Melinda, a Budapesti Corvinus Egyetem turizmus tanszékének tanára; Balogh Zoltán, a Magyar Fürdőszövetség főtitkára. Forrai Kovács Krisztina és Forrai Miklós, a balatonszőlősi Casa Christa Agriturismo tulajdonosai megosztva kapták az elismerést.
Pajta
Kvasznicza Ferenc a Pajta közösségi oldalán úgy fogalmazott: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a héten Kőrösi Csoma Sándor Nagydíjban részesülhettem. Ez az elismerés nemcsak személyes öröm, hanem megerősítése is annak a közös munkának, amit nap mint nap végzünk. Köszönöm mindenkinek, aki részese annak, amit a Pajtában építünk” – írta.
Elsősorban jót akarunk, nem csillagot – az őrségi Pajta étteremben jártunk | Magyar Krónika
Nem újragondolt helyi ételeket kínálnak, egyszerűen csak élnek a környék adta lehetőségekkel. Így lesz a Pajtában a végeredmény minden erőltetettség nélkül …
A Pajta már több mint tizenhárom éve működik, Marjai Flóra és Kvasznicza Ferenc azonban régebb óta kötődik a vidékhez. Ugyan mindketten a fővárosban éltek, Ferenc családja baráti ajánlásra síelésből hazafelé jövet betért Őriszentpéterre, és addig-addig nézegette a házakat, míg 2005-ben végül vett egyet. Azt, ami ma az étterem szomszédjában áll. „A szüleim nagy néptáncosok voltak, és elképzelték, milyen jó néptánctáborhelyszín lenne az épület melletti régi pajtából. De gyorsan kiderült, hogy bár az elképzelés szép, nem fenntartható. A néptáncos egy stabil, szűk közeg bejáratott helyszínekkel. Az Őrség ráadásul tíz éve félreeső, ismeretlen vidék volt. Valamennyi hátizsákos turista járt erre tavasztól őszig, de télen napokig nem ment el autó a házunk előtt. Hamar belátták, ilyen körülmények között, csupán a néptánctáborokban bízva, pláne Budapestről szervezve, nem lehet vállalkozást építeni” – mesélte korábban lapunknak Ferenc.
A kísérletező fázisban azért a pajta mellé megépült a ma is álló mosdóház, a táncosok kiszolgálására pedig az aprócska teakonyha, néhány asztalnyi vendégtérrel. Ez épp elég volt az akkor egyetemista Flórának és Ferencnek, hogy szabadidejükben, miért is ne alapon a táborok alatt kipróbálják magukat a vendéglátásban. Először csak kávét szolgáltak fel, majd napi tortával, később reggelivel bővült a kínálat. Aztán egy őszi tökfesztivál alkalmával elhatározták: séf barátjuk segítségével bisztró stílusú tökös fogásokat fognak árulni a rendezvényen. Hatalmas sikere volt az ötletnek. „Innentől már éreztük, hogy ezt nem kellene ennyiben hagyni” – vázolta a kezdeteket Flóra. Férje elmondta: „Ez volt a mag, amiből kinőtt az egész. Természetes módon fejlődött a hely, mindig léptünk egyet előre, ami utat nyitott valami nagyobb felé. Aztán már akkora lett, hogy mindkettőnk teljes jelenlétét és összes energiáját kívánta. Ekkor döntöttük el, hogy ideköltözünk.” Flóra leszögezte: „A miénk nem az a történet, hogy elegünk lett a városból, kiégtünk a munkánkban, és szedtük a sátorfánkat. Nem vagyunk vidéken újrakezdők. Mi itt kezdtük a felnőtt életünket, mert itt adódott olyan lehetőség, amibe bele tudtuk képzelni magunkat.”
A Pajta azonban nem pusztán étterem. A tulajdonosok régi álma vált valóra a Kástuk megépítésével. Az étteremtől egy kilométer sétára az őrségi tájba illeszkedő kabinok megépülésével a Pajta-élmény teljessé vált. A Kástu egyszerre ad lehetőséget a kulináris mellett a mentális töltődésre, az elcsendesedésre, a kiszakadásra, a természetbe való visszakapcsolódásra.
Az Őrség szívében, a tágas mezőbe simuló kabinokat a Pajta éttermet is tervező U. Nagy Gábor álmodta meg. Az őrségi emberek az emeletes éléskamrát nevezték egykor kástunak, a kabinok ezeket az építményeket idézik meg új értelmet nyert formában.
Aki látja ezt a tájat, továbbgondolja az értékeit – építész- és gazdálkodószemmel az Őrségről | Magyar Krónika
Brassai Dóra és U. Nagy Gábor külön utakon érkeztek, de együtt találtak közös otthonra az Őrség közvetlen szomszédságában – elmesélik, hogy élik meg a körny …
