Thalassa Ház: terápiás közösségben elindulni az önállóság felé

A lélek, akárcsak a tenger, képes hirtelen vihart támasztani. A természet erői maguktól lecsillapítják a vad hullámokat, de az embernek sokszor segítségre van szüksége ahhoz, hogy feltárja a mélyben rejlő titkokat, és megnyugvásra leljen.

A gondolat Ferenczi Sándortól, a budapesti pszichoanalitikus iskola egyik atyjától származik. Innen kapta a Thalassa Ház a nevét: a thalassa görögül azt jelenti, tenger. 2003-ban az alapítók egy hazánkban egyedülállónak számító terápiás közösséget hoztak létre.

A Thalassa Házban pszichiáterek, pszichológusok, szocioterápiás szakemberek, ápolók, nonverbális terapeuták, szociális munkások dolgoznak azért, hogy a rászorulók biztonságos, támogató és megtartó közösségben épülhessenek fel. Pácienseik sok esetben terhelt, traumatizáló családból, nehéz egzisztenciális körülmények közül jönnek. Pszichoterápiás igényük mögött függőségi problémák, evészavarok, súlyos önsértés, hangulati zavarok, krónikus szorongás, izoláció, életvezetési nehézségek és különböző személyiségzavarok bontakoznak ki. Az évente körülbelül kétszáz itt gyógyuló személy nem képes egyedül megbirkózni problémáival, de elhatározta, hogy szeretne változtatni élethelyzetén. 

Kapcsolatokban sérülünk, kapcsolatokban gyógyulunk

A terápiás közösségek abból indulnak ki, hogy mivel a mentális problémák a társas kapcsolatokban, illetve közösségekben alakulnak ki, és a szociális viszonyok zavarával járnak, ezért a helyreállításuk is a társas kapcsolatok közegében valósulhat meg.

A páciensek jelentős szerepet kapnak a döntésekben, és felelősséget vállalnak a közösség mindennapi életéért. „A Thalassa Házban a páciensek és a szakmai stáb tagjai élő, együttműködő, együtt lélegző közösséget alkotnak – mondja Lehel Anna szocioterápiás munkatárs. – A mindennapi feladatokat eszköznek tekintjük, az együttes cselekvések lehetőséget adnak a tanulásra. A hatalmas kert, a benti terek gondozása, alakítása az egész közösség feladata, minden együttes aktivitás segít a kapcsolati helyzeteink működésének megértésében. Legyen szó gyomlálásról vagy a padok lefestéséről, a közös tevékenység lehetőséget ad, hogy rátekintsünk arra, a páciensek hogyan vannak jelen ezekben a feladatokban, hogyan jönnek elő a különböző viselkedési, kapcsolódási mintázataik, ki kivel kerül konfliktusba, ki irányít, ki teszi láthatatlanná magát, kinek mi okoz nehézséget, tehetetlenséget. Minden tevékenységet megbeszélés követ, a szakmai stáb tagjaként egy olyan biztonságos teret alakítunk ki, amelyben megértik és felismerik az elakadásaikat, és lehetőségük van kipróbálni újfajta megküzdési módokat és viselkedési mintákat.”

A komplex pszichoterápiás program három-hat hónapig tart, ami elegendő ahhoz, hogy a páciensek valódi előrelépést tehessenek a felépülésben, és elinduljanak az önállóság felé. Rendkívüli lehetőség az életben, hogy valaki ennyi időn keresztül magán dolgozhasson, és négy-öt hónap elteltével valóban meggyógyulhasson.

Várvédő Szilvia intézményvezetőtől megtudom, hogy a Thalassa Ház egyidejűleg 57 pácienst tud fogadni. „Bárki jelentkezhet hozzánk, aki úgy érzi, hogy az általunk nyújtott segítségre van szüksége, beutaló nélkül” – teszi hozzá Szilvia. A Thalassa Ház egyedülálló abból a szempontból is, hogy a serdülő korosztályt, a tizenhat-tizennyolc éveseket is integrálni tudja a terápiába. Ők már túl idősek a gyermekpszichiátriai ellátáshoz, de még túl fiatalok a más osztályokon elérhető felnőtt pszichiátriai ellátásokhoz.

Tisztás addiktológiai ellátás és Móló Támogatott Lakhatás

Kérdésemet, hogy mit jelent a kettős diagnózisú kórkép, Farkas-Régi Annamária, a szociális intézmények vezetője válaszolja meg. A személyiségzavarhoz szerhasználat, például alkohol- vagy gyógyszerfüggőség társulhat, de ide tartoznak a viselkedésfüggőségek, a képernyőhasználat, az önsértések, az evészavarok is. A terápiás osztályokon ezeket általában külön kezelik, vagy nem jut idő arra, hogy fókuszba kerüljenek a másik kórkép mellett.

A Thalassa Házban 2006-tól működik integráltan a Tisztás Szenvedélybetegek Rehabilitációs Intézménye. A Tisztás munkatársai abban tudnak segíteni, hogy aki hozzájuk fordul, támogatást kapjon ahhoz, hogy józanul, stabilabban éljen, és újra be tudjon illeszkedni, kapcsolódni a családi és a hétköznapi életébe.

„A Thalassába jelentkezőket több körben mérjük fel, az első interjún nem mindig derül ki, hogy a jelentkező érintett valamelyik szenvedélybetegségben, mert lehet, hogy ő maga sincs azzal tisztában, hogy amennyit a képernyőt használja, az már gondot jelez” – magyarázza Annamária.

Az alapítvány az egészségügyi szolgáltatások mellett szociális feladatokat is ellát, a rehabilitációs intézményrendszer részeként jött létre 2008-ban a Móló támogatott lakhatás olyan nők számára, akiknek a terápiája lezárult, de még nem teljesen készek az önálló életre. A Mólóban tovább tudnak erősödni, mielőtt újra kilépnek az életbe.

Terápia a szavakon túl

Anna elmeséli, hogy a pszichoanalitikus szemléletben dolgozó kis- és nagycsoportok mellett a közösségi foglalkozások is meghatározzák a mindennapokat. A terápiás napok menetét órarendbe foglalják, ezzel kiszámíthatóságot és biztonságot nyújtva a pácienseknek.

„Vannak olyan terek, olyan foglalkozások, amelyeken csak a kiscsoportok tagjai vannak együtt, de vannak olyan tereink is, ahol mindannyian együtt vagyunk – mondja a szocioterápia szakértője. – Több olyan közösségi aktivitásunk is van, például a Jövő-menő vagy a Közös dolgaink, amelyek során a mindennapi ügyeinkkel foglalkozunk. Arra bátorítjuk a pácienseket, kapcsolódjanak egymással, és fogadják be a visszajelzéseket.”

Fontos terápiás elemek még a nonverbális terápiák: a képzőművészet-terápia, a zeneterápia, a mozgásterápia és a pszichodráma. Ezek jelentőségét az adja, hogy a mélyen szunnyadó fájdalmakat nehéz szavakba önteni, ezek a terápiák viszont olyan felismeréseket hoznak, amelyekkel a páciensek a verbális csoportokban tovább tudnak dolgozni az elakadásaik feloldása felé.

A nonverbális terápiás technikák lehetőséget nyújtanak a nehezen kimondható élményrétegek, érzések, hangulatok, gondolatok megfogalmazására, és a különböző technikák lehetővé teszik, hogy mindenki megtalálja azt a kifejezési módot, ami a legközelebb áll hozzá.

Mindemellett folyamatos testi és lelki fókuszáltságot igényelnek, elősegítik a tudatos jelenlétet, a pozitív érzelmi állapotokat elősegítő készségek elsajátítását, az önszabályozást és a stressz csökkentést.

Érkezés: befogadás, zárás: elengedés

A páciensek különböző időpontokban érkeznek, így a terápiájuk is máskor kezdődik és ér véget. Mind az érkezéshez és a beilleszkedéshez, mind pedig a távozáshoz és az elengedéshez támogatást kapnak. Ezek a folyamatok az egész közösséget érintik, ezért rituálék segítik annak tudatosítását és megélését, hogy valaki lezár egy szakaszt, és új útra indul. Ilyen rituálé például, hogy a közösség gondolatokat és üzeneteket gyűjt egy borítékba, amelyet a távozó búcsúajándékként kap meg.

Az új érkezők beilleszkedését mentori program és befogadócsoport támogatja. A mentor az a bentlakó, aki már egy ideje a közösség tagja, segít az új páciensnek, hogy minél hamarabb sikerüljön megérkeznie a Thalassába. A kis létszámú befogadócsoportban beszélgetnek, dramatikus játékot játszanak, kapcsolódni tanulnak. A háromhetes próbaidő során a belépő kellő tapasztalatot gyűjt ahhoz, hogy eldöntse, bele tud-e vágni az intenzív terápiás folyamatba, a stáb részről pedig közös döntés születik arról, hogy tudnak-e neki segíteni, most van-e itt az ideje a terápiájának. Ha nem, javaslatot adnak, hogy hova érdemes fordulnia, illetve milyen feltételekkel jelentkezhet esetleg újra a későbbiekben hozzájuk.

Ha valakit első alkalommal nem tudnak felvenni, az nem azt jelenti, hogy soha nem is fogják, hanem azt, hogy most éppen a közösség vagy ő nincs olyan állapotban, hogy segíthessenek neki. Ha a jelentkező és a stáb egyaránt a terápia mellett döntenek, a páciens a harmadik hét végén leül a kezelőjével megbeszélni a részleteket, megállapodást kötnek, és megfogalmazzák a terápiás célt, amiért együtt dolgoznak.

A terápiás idő végén pedig olyan lehetőségeket – például álláskereső csoport, asszertív tréning – is biztosítanak, amelyek előkészítik a lezárást, a terápia utáni életet, ezáltal is segítve a visszatérést ebből a megtartó, biztonságos közegből a mindennapokba.

Kihívások terapeutaként

A Thalassa Ház szakmai stábjának tagjai szoros együttműködésben dolgoznak, nemcsak az egyént, hanem a csoportdinamikát is figyelik, így kapnak komplex képet a páciensekről és a közösségről is. Az intenzív, lelkileg megterhelő, egész napos együttlétet a páciensekkel folyamatos, közös önreflexiós munkával dolgozzák fel. A páciensek felépülésével járó változás, annak a mindennapokban látható folyamata adja a szakmai csapat lelkesedését és erejét a folytatáshoz.

A közösség már a karácsonyra készül, süteményötleteket gyűjtenek, együtt díszítenek. „Tudjuk, hogy sokaknak vannak nehéz vagy fájdalmas emlékei az ünnepekről, ezért közös felelősségünk, hogy megmutassuk: lehet másképp is ünnepelni” – mondja Annamária.