Demeter Attila 1943-ban Székelyudvarhelyen született, tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban fejezte be 1962-ben. Ezután a Szilágyságban folytatta útját, képzőművészeti, festés- és rajztechnikai alapismereteket oktatott hosszú éveken át, festményeiben pedig leggyakrabban a szülőföldjét, Székelyföld hegyeit, fenséges fenyveseit vetette vászonra.
Kultúraszervezői tevékenységét is itt kezdte el, bekerült a Szilágy megyei kultúrbizottságba mint a magyarság kultúrájáért felelős oktató – olvashatjuk a Hídlapban egy 2006-ban megjelent interjúban. Népdalkutatásokat végzett, amelynek összegzése a Szilágysági népdalcsokor című könyv lett. Foglalkozott a népi varrottasokkal, a szőttesekkel is, ezekről is készült egy néprajzi kiadványa.
Emellett az erdélyi irodalmi élet szervezésében is részt vett mint az Ady Endre Irodalmi Kör egyik megalapítója. A szervezet sajnos csak másfél évig működhetett, mert a román titkosszolgálat, a Securitate feloszlatta. De aktivitása és lelkesedése nem lanyhult ezután sem, barátaival megalakította a Szilágysági Képzőművészeti Kört, a társaság Erdély-szerte szervezett kiállításokat.
Önálló kiállításai voltak Debrecenben, Budapesten, Esztergomban és Piliscséven, külföldön pedig Passauban, és számtalan közös tárlaton is meg lehetett csodálni tájképeit és más festményeit az évtizedek alatt.
2003-ig tanárként és tíz évig igazgatóként dolgozott Zilahon egy magyar–román iskolában. Nyugdíjazása után 2004-ben Piliscsévre költözött, itt élt és alkotott élete végéig, aktív szereplője volt a település és a régió kulturális életének. Megszervezte az Őszirózsa Dalkört és a Piliscsévi Képzőművészkört, festményein pedig megörökítette a Pilis tájait és szépségeit is.
A Hídlapnak adott interjúban a Magyarországra költözésének indokairól is beszélt, ezen sorokon keresztül képet kaphatunk róla, jelleméről és arról is, hogy mit jelentett neki a magyarsága. „1943-ban születtem, magyar állampolgárként. Az, hogy a nagyhatalmaknak köszönhetően pár év múlva ez megváltozott, arról nem én tehetek. A nyugdíjazásom után úgy döntöttem, hogy az első Erdélyben töltött hatvan évem után most ismét magyar állampolgár akarok lenni, ha a történelem most ezt megadta nekem és a gyerekeimnek, unokáimnak. Erdély után tehát második hazám Magyarország lett, ahogy a születésemkor is volt.”
Augusztus elején a piliscsévi művelődési házban, családja, barátai, tisztelői, a település vezetői részvételével kulturális műsorral egybekötött megemlékezést tartottak tiszteletére, majd Zilahon, egykori lakóhelyén helyezték végső nyugalomra. Isten nyugosztalja, emlékét családja, barátai, tanítványai mellett sok szép erdélyi, székelyföldi és pilisi festménye és tájképe is őrzi majd.
Fotók: Facebook, Bíró Lóránt, Bíró Mátyás
