Valódi értékmentést végez a fotográfus Mohos Zsófia azzal, hogy évek óta dokumentálja a Palócföld hamisítatlan atmoszféráját és azt az archaikus világot, amely lassanként talán csak fotókon él tovább.
Egyik legkisebb megyénk, Nógrád rejti Görbeországot, melyet a legnagyobb palóc, a palócokat az irodalmi köztudatba beemelő Mikszáth Kálmán teremtett meg. Ezt a kicsiny „országot” keletről a Mátraalja és a Bükk-vidék, nyugatról pedig a Börzsöny határolja, észak felé a néhai Hont és Gömör vármegyében nyúlik el, délen pedig a Jászságig terjed. Görbeország a Palócföld szíve, s nem csupán a Cserhát jellegzetes dimbes-dombos tájaiban, a népi építészetet meglepően jól őrző falvaiban mutatja meg magát, a népszokások, a hagyományok ma is felfedezhető sokszínűségében, az itt élők lelkében szintén. Amikor évekkel ezelőtt a kéktúra 1160 kilométeréből 130-at a Cserhátban teljesítettem, kicsit úgy éreztem, mintha megállt volna az idő. A nagyvárosi életből és a napi mókuskerékből kilépve teljesen más világ fogadott, ahol nemcsak a túrázó számára oázissal felérő helyi italboltok közönségével beszélgetve kaptam reálisabb képet az országnak erről a szegletéről, de a kontyolt tetejű házak portáira belépve azt is érzékeltem, hogy a mindennapi élet nehézségei ellenére a hagyományok megtartása még ma is fontos identitásképző erő. A rögvalóság és egyfajta folyamatosan megélt spiritualitás különös keveréke érzékelhető e vidéken, ami mágikus realista hangulattal hatja át a tájakat és településeket.
BÖZSI NÉNI LASKÁT SÜT Rimóc │ 2021
KISASSZONY-NAPI BÚCSÚ Rimóc │ 2021
Ha pusztán a fényképészet oldaláról nézzük, Mohos Zsófia akaratlanul is egy olyan hagyományt követ, amely a hazai fotográfiában egy és negyed évszázada kezdődött. Már a századforduló környékén megjelentek Nógrád aprófalvaiban a néprajzkutatók, s nem voltak restek használni fényképezőgépüket. A Trianonban elcsatolt területekkel Magyarország számos identitásképző eleme – tájak, városok és falvak – került a határon túlra, így a fotográfusok figyelmének középpontjába a Budapestről könnyen megközelíthető, archaikus hangulatú nógrádi falvak kerültek. A két háború közötti években nem volt hétvége, hogy ne jelentek volna meg kisebb-nagyobb csoportokban azok a fotósok, akik jellemzően a magyaros stílusnak nevezett irányzat szellemében fényképezték az itt élőket. Az emberöltőkkel később alkotó Mohos Zsófia nem a kívülállók felszínességével közelíti meg témáit, hiszen gyermekkora óta kötődik a vidékhez; ő még sokat látott a hagyományos paraszti kultúrából, valamint megtapasztalta a vasárnapokban és az egyéb ünnepekben rejlő, kollektíven megélt misztériumot. Ma mindezt autentikusan leginkább ez egyre fogyatkozó idős generáció hordozza szokásaiban, viseleteiben, lelkében és szívében. Mohos Zsófia Kisecseten, egy zsákfaluban kezdte el évekkel ezelőtt fotósorozatát, a Görbeországot, melynek címét vállaltan Mikszáth Kálmán ihlette. A sorozatból magánkiadásban már fotókönyv is született. Az anyag pedig azóta is bővül, sőt formálódik; a kis zsákfaluból kilépve Kétbodony, Nógrádsipek, Vanyarc és számos más település kerül a fotós fókuszába. Sőt, Mohos Zsófia évekkel ezelőtt bekerült a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti ösztöndíj programjába, s harmadik éve fotózza párhuzamosan a nógrádi Rimóc és a vajdasági Kupuszina életét. Utóbbi falu, ahová az ősöket Mária Terézia idején telepítették le, ma is őrzi palóc identitását. A disznóvágások, a juhok legeltetése a domboldalban, a városi piacra kertje fűszernövényeivel érkező idős néni, az utolsó bognár, aki nem sokkal a fotósorozat elkészülte után távozott az élők sorából, a misék utáni hazatérés a jellegzetes fekete viseletben – ilyen és ezekhez hasonló témák tűnnek fel a felvételeken. S bár sok fiatal őrzi a hagyományokat, Mohos Zsófia az utolsó pillanatokban jár, amikor fényképezőgépével megörökítheti a régi életet.
KUPUSZIN LÁNY Kupuszina │ 2021
RIMÓCI SZÜRETI Rimóc │ 2021
ÖLTÖZKÖDÉS Rimóc │ 2021
Dokumentarista fotóin látjuk a visszafogott esztétizálás nyomait, ám nincs mit tenni, aki járt már ezen a számtalan ihletforrást adó vidéken, tudja, hogy a fényképek önkéntelenül is hordozói egyfajta sajátos szépségnek és harmóniának. Fontos tény az is, hogy Mohos Zsófia nem csak képeken őrzi a múló jelent, a fotókhoz kapcsolódó történeteket is feljegyzi, s így válik a sajátos értékmentés kerek egésszé. Abban pedig a fotográfussal együtt mi magunk is reménykedünk, hogy ez a különleges vidék és kultúrája a 21. század Magyarországán is megtalálja a helyét.
KRUMPLIÜLTETÉS Nógrádsipek│ 2022
TAVASZI VETEMÉNYEZÉS Nógrádsipek│ 2022
ESTI IMA Kapuszina │ 2021
DISZNÓÖLÉS Kisecset │ 2014
A táj számomra lehetőség arra, hogy személyes üggyé tegyem az univerzális igazságokat – mondja Csilléry Orsolya. A grafikusművésszel Sár-arany című tárlatáról beszélgettünk.
Új fejezet kezdődik az egri Gárdonyi Géza Színház életében, február 1-jétől Szarvas József irányítása alatt működik a teátrum, aki közösségerősítő szándékú színházat álmodik Egerbe.
Sinka István legismertebb művét immár hitelesen, teljesen szöveggel olvashatjuk, emellett ajánljuk Romsics Ignác hatszáz oldalas, olvasmányos Kosáry-monográfiáját, valamint Bányai István újra kiadott Zoom című munkáját.
Nyolc hónap alatt sikerült megmenteni a kenyérbogár-fertőzés sújtotta pannonhalmi főapátsági könyvtárat, amely újra látogatható.
Mindenki környezetében élhet autizmussal élő gyermek vagy felnőtt – csak sokszor nem tudunk róla. Az értük rendezett Ferences Jótékonysági Koncert január 22-én meghívás egy olyan világképbe, amelyben a különbözőség lehetőség, nem hiba. A koncert bevétele a Gyöngyösön és Karácsondon működő Autista Segítő Központot támogatja.
