Ha pusztán a fényképészet oldaláról nézzük, Mohos Zsófia akaratlanul is egy olyan hagyományt követ, amely a hazai fotográfiában egy és negyed évszázada kezdődött. Már a  századforduló környékén megjelentek Nógrád aprófalvaiban a  néprajzkutatók, s nem voltak restek használni fényképezőgépüket. A  Trianonban elcsatolt területekkel Magyarország számos identitásképző eleme – tájak, városok és falvak – került a határon túlra, így a fotográfusok figyelmének középpontjába a Budapestről könnyen megközelíthető, archaikus hangulatú nógrádi falvak kerültek. A két háború közötti években nem volt hétvége, hogy ne jelentek volna meg kisebb-nagyobb csoportokban azok a fotósok, akik jellemzően a magyaros stílusnak nevezett irányzat szellemében fényképezték az itt élőket. Az emberöltőkkel később alkotó Mohos Zsófia nem a kívülállók felszínességével közelíti meg témáit, hiszen gyermekkora óta kötődik a vidékhez; ő még sokat látott a hagyományos paraszti kultúrából, valamint megtapasztalta a vasárnapokban és az egyéb ünnepekben rejlő, kollektíven megélt misztériumot. Ma mindezt autentikusan leginkább ez egyre fogyatkozó idős generáció hordozza szokásaiban, viseleteiben, lelkében és szívében. Mohos Zsófia Kisecseten, egy zsákfaluban kezdte el évekkel ezelőtt fotósorozatát, a Görbeországot, melynek címét vállaltan Mikszáth Kálmán ihlette. A sorozatból magánkiadásban már fotókönyv is született. Az anyag pedig azóta is bővül, sőt formálódik; a kis zsákfaluból kilépve Kétbodony, Nógrádsipek, Vanyarc és számos más település kerül a fotós fókuszába. Sőt, Mohos Zsófia évekkel ezelőtt bekerült a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti ösztöndíj programjába, s harmadik éve fotózza párhuzamosan a  nógrádi Rimóc és a  vajdasági Kupuszina életét. Utóbbi falu, ahová az ősöket Mária Terézia idején telepítették le, ma is őrzi palóc identitását. A disznóvágások, a juhok legeltetése a domboldalban, a városi piacra kertje fűszernövényeivel érkező idős néni, az utolsó bognár, aki nem sokkal a fotósorozat elkészülte után távozott az élők sorából, a misék utáni hazatérés a jellegzetes fekete viseletben – ilyen és ezekhez hasonló témák tűnnek fel a felvételeken. S bár sok fiatal őrzi a hagyományokat, Mohos Zsófia az utolsó pillanatokban jár, amikor fényképezőgépével megörökítheti a régi életet.