Fába szorult féregről talán már hallottunk, de fába szorult gránátról eddig nem szólt a fáma. A hangsúly az eddig szócskán van, hiszen a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred Facebook-oldalán számolt be arról, hogy fába szorult világháborús robbanótest került elő a Fejér vármegyei Óbarok külterületén.

„A robbanóeszköz a második világháborús harcok során, több mint 80 éve csapódhatott egy élő, akkor még fiatal fába, amelyben megszorult, de nem lépett működésbe. Az elmúlt nyolc évtizedben a fa teljesen körbenőtte a robbanótestet, amelyről a helyszínre kiérkezett tűzszerészek megállapították, hogy egy 82 mm-es szovjet repesz aknavetőgránát, élesített gyújtószerkezettel” – írták a közösségi oldalon.

„Az ezred katonái óvatosan eltávolították a fába szorult veszélyes relikviát, majd elszállították a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, későbbi megsemmisítésre” – közölték a bejegyzésben.

A különleges helyzetben megtalált robbanószerekezetről készült galériánkat alább érheti el.

Mennyire veszélyes egy öreg robbanószerkezet?

A National Geographic egy cikkéből kiderül, hogy egyes fel nem robbant első és második világháborús aknák, tüzérségi lövedékek, bombák idővel egyre érzékenyebbé válnak és könnyebben felrobbanhatnak. Egy újabb kutatásra hivatkozva írják, hogy az első világháború során a robbanóanyagok gyártásának nehézségei miatt kísérletezésbe kezdtek.

Ennek eredményeként született meg az amatol néven ismert robbanószer-típus, amelyet mindkét világháború során alkalmaztak igen nagy mennyiségben. Ez, a TNT és ammónium-nitrát különböző arányú keverékéből álló szer olcsóbbnak és hatékonyabbnak bizonyult, mint elődei, azonban úgy tűnik, az utóélete veszélyesebb.

Az említett kutatás során két norvég szakember azt vizsgálta, hogyan változott meg a világháború óta földben lappangó bombák, aknák robbanóanyaga. Eredményeik arról tanúskodnak, hogy a több évtizedes kémiai változások hatására egyre könnyebben lépnek működésbe. Tehát tévhitenk bizonyult, hogy a robbanószerek az idő múltával veszélytelenebbé válnak.

A kutatásról bővebben itt olvashat.

Nyitókép: Horváth András őrnagy