Lencsés Rita székesfehérvári patikusdinasztiába született. Édesanyja a gyógynövényekhez, szelíd gyógymódokhoz is értett. Rita gyerekkorából hozta magával a természetjárás szeretetét is, családjával rengeteg túráztak a Velencei-hegységben.
Közgazdászként diplomázott, de a gyógynövények iránti lelkesedése megmaradt. Soha nem távolodott el attól a világtól, amely már gyerekként is vonzotta. Idővel pedig a hivatása is ez lett. Természetgyógyász- és fitoterapeutaképzéseket végzett, és egyre fontosabbá vált számára, hogy természetszeretetét, tudását másokkal is megoszthassa. „Szeretném közelebb hozni az embereket a természethez, megtapasztaltatni velük olyan élményeket, amilyeneket én is átéltem” – magyarázza, miért indította el a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeummal összefogva a Herbarius gyógynövény-ismertető és -gyűjtő túrasorozatot.
A vármegyeszerte szervezett túrákon a résztvevők természetes környezetükben találkoznak a gyógynövényekkel, virágokkal, megtudják, hogy melyik mire jó, és elsajátítják a felismerés, a begyűjtés és a feldolgozás csínját-bínját. Az immár tíz éve zajló programokra egyre több az érdeklődő, ráadásul minden korosztályt vonz a téma. Az idősebbek felidézik azt a tudást, amit még gyerekként szüleiktől kaptak, és jó élmény számukra a megerősítés, hogy jól emlékeznek, jól használják a növényeket. A fiataloknak a túraélmény megnyitja a kaput egy új világra, ezért Rita igyekszik úgy összeállítani a kirándulások programját, hogy biztosan legyen benne olyan pont, amihez kapcsolódni tudnak. „Nagy az érdeklődés például az ehető növények iránt, ezért ezt a témát mindig beemelem a programba” – említi.
A túrák tematikáját az évkör szerint szervezi. Tavasszal nyírfacsapolással kezdenek, majd medvehagymát és más korai növényeket gyűjtenek. A virágzás május-júniusra éri el a csúcspontját, az augusztus vége már a termésekről szól. Nyáron táborokat is tart Rita a természetben, hogy a résztvevők megtapasztalhassák a növények begyűjtésének és feldolgozásának teljes folyamatát egészen addig, hogy milyen készítményeket lehet belőlük előállítani. Ősszel a gyökérásással zárja a túrákat, a téli időszakban pedig előadásokat tart a patikamúzeumban.
Sokan mondják, hogy azért jönnek örömmel hozzám, mert látszik rajtam, mennyire szeretem, amit csinálok
– jegyzi meg a növényszakértő. A programokon saját készítésű kenőcsökkel, krémekkel, tinktúrákkal illusztrálja, milyen sokféle terméket lehet készíteni a növényekből. Maga gondoskodik a kóstolóról is, tizennyolcféle szörpöt állít elő gyógynövényekből, és vannak bogyós termésekből főzött lekvárjai, medvehagymapesztója, olajai, szirupjai, teái is. Inspirálják a pozitív visszajelzések, például az, amikor az egyik előadás résztvevője a csalánszörpből kortyolva felkiáltott, hogy sose hitte volna, milyen finom italt lehet készíteni csalánból, ráadásul jótékony hatása is van.
Mivel a gyógynövénytermesztés szorosan kapcsolódik a szerzetesi életmódhoz, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumtól is megkeresték, hogy a múzeumkávézó kínálatába felvehessék a termékeit. Olyan nagy volt a kereslet az egészséges finomságokra, hogy elindítottak egy programsorozatot is Barátkozzunk a gyógynövényekkel! címmel. Természetesen a kóstoló ezeken az alkalmakon sem maradhat el.
Ritát örömmel tölti el, hogy az emberekben egyre nagyobb az igény rá, hogy visszatérjenek a régi tudáshoz. Úgy véli, a civilizáció rohamos fejlődésével elkényelmesedtünk, a gyógyszeripar pedig leegyszerűsített jó néhány dolgot, ezzel elvesztettük a lehetőséget arra, hogy önmagunkra hangolódva, a testünk jelzéseire figyelve kezeljük magunkat. „Egy tünetet kezelő tabletta bevétele hatalmas változás ahhoz képest, amikor még az embereknek maguknak kellett kiválasztaniuk és alkalmazniuk a megfelelő kúrákat” – mondja.
A gyógynövényszakértő szeretné, ha mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy jobban megismerje önmagát és az őt körülvevő természetet. Pláne most, amikor egyre nagyobb igény mutatkozik a kiegészítő terápiákra és a szelíd módszerekre. „Ha megmutatom, hogy a fűszernövények közül például a kakukkfű, a szurokfű, az ánizs, az édeskömény jó a megfázásra, segítek a gyógyulásban addig, amíg az illető el nem jut az orvoshoz – magyarázza. – Az emberek vágynak arra, hogy biztonságban érezzék magukat, és ha megfájdul valamijük, tudják, mihez nyúljanak otthon, amiből gyorsan gyógyteát főzhetnek, szirupot készíthetnek.”
Alapvető, hogy képzett szakembertől tanuljunk a gyógynövényekről, hangsúlyozza Rita. Fontos, hogy gyakoroljuk a felismerést, legyenek pontos botanikai ismereteink, legyünk tisztában a hatásokkal, a mennyiségekkel, az esetleges ellenjavallatokkal. „Helyén kell kezelni a gyógynövényeket és az orvoslást is, és akkor nemcsak megférnek egymás mellett, de nagyon jól együtt is működnek – fogalmazza meg ars poeticáját. – Ehhez a kulcs a tudatosság, a mérték és az odafigyelés.”
