Vízi lények
A magyar néphit természetfeletti vízi lényekkel népesítette be a Dunát, s a hiedelemlények egytől egyig rosszindulatúak. A félelmetes külsejű vízőrző elsüllyeszti a csónakot, kioldja a halászok hálóját, az embereket pedig víz alatti palotájába hurcolja. A piros sapkás törpe ember váratlanul ugrik a csónakba, hogy megijessze a vízen utazókat. A sellőszerű hableány – más néven éjleány, szépleány vagy vízilány – énekével csalogatja a mélybe a halászokat.
Kalandozzunk a magyar népi hitvilág alakjaival benépesített Budapesten! | Magyar Krónika
Basa Katalin A névtelen királynő című urban fantasy regénye az Argilus krónikák első kötete. A szerző saját, linómetszéssel készített illusztrációival díszí …
Népdalok
A Duna határfolyóként elválaszt vagy összeköt tájakat, népeket, szerelmeseket. A népdalokban általában az otthontól, családtól, szerelmestől elszakító természeti erő jelképe, továbbá megjelenhet az áthidalható távolság, a remény és az egymásra találás lehetőségének szimbólumaként is.
Hej Dunáról fuj a szél, Feküdj mellém, majd nem ér!
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna, Akkor hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.
–
Mély a Dunának a széle,
De még mélyebb a közepe.
Az én rózsám kerülgeti,
Által akar rajta menni.
Ha az Isten megengedi,
Hidat csináltatok neki;
Házamnál az egyik vége,
Győrig ér a másik vége.
–
Duna partján van egy szomorúfűzfa.
Kis pej lovam oda vagyon akasztva.
Háromszínű pántlika a fékszára;
Gróf Radeczki ajándékozta rája.
Meguntam én gróf Radeczkit szolgálni,
Azt a fényes, hosszú kardot hurcolni.
Nem maradtam őfelsége huszárja,
Inkább lettem zöld erdőnek betyárja.–
Duna partján csak egyedül halásztam;
Száraz ágon zöld levelet találtam:
Megtaláltam reménységem, boldogságom fényes csillagát,
Szeretőmnek eljegyeztem egy kislányt.
Párválasztó körjáték
A közepén álló játékos eljátssza az énekelt szöveget, majd az utolsó sornál kiválaszt valakit, hogy felváltsa a kör közepén.
Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,
támaszd meg magadat két aranypálcába,
meg is simítkozzál, meg is mosakozzál,
türüld meg magadat valaki kötényébe.
Vonuló- és bújójáték
A vonulójáték résztvevői végigmennek a falun. A kapus-hidas játék során ketten felemelt kezüket összefogva kaput tartanak a többieknek, akik elkezdik az éneket, a kaputartók pedig válaszolnak.
– Révész, révész, vigyetek át a Dunán!
– Nem vihetünk, mert nagy ellenségünk,
Hidunk lábát is eltörettétek,
Mégsem csináltattátok meg!
– Megcsináljuk fenyőfából,
Kifaragjuk aranytulipánból!
– A fenyőfa nemigen állandó!
Egy szép kislány
Most nyújtózik,
A piros alma
Most bimbózik!
Áni, áni a fáról, a zöld erdő ágról,
Bújj, bújj, bokrostul, bokrod itt maradjon!
A visszavett gyerekkor nyomában – óvodaforradalom ásóval, kapával és kisharanggal | Magyar Krónika
A gyermekkultúra egész pályás letámadása pónikkal, gyűjthető matricákkal, mesefigurákkal és kérlelhetetlen marketingkommunikációval nem új jelenség. Egy sze …
Párosító ének
A párosító, házasító dalokkal a közösség tagjai olyan leányokat és legényeket énekeltek össze, akikről sejtették, hogy szeretik egymást.
Széles a Duna, magas a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Átugorja Béla, nem sáros csizmája;
Az ám a legény!
Leteszi kucsmáját a Duna mellé,
Meghajtja magát Hajnalka mellé.
Hajnal jár utánna, kedvet tart utánna.
Ez ám a leány!
Az elrabolt lány népballadája
Az ellenség által elhurcolni akart és helyette a halált választó asszony egyetemes történetét meséli el a Komáromi szép lány balladája, aki a török támadásakor a Dunába veti magát:
Dunának feneke: koporsóm feneke… Dunának két széle: koporsóm két széle… Dunának habjai: az én szömfödelem… Dunának halai: koporsó szögei… Dunai halacskák: az én siratóim… Az égi madarkák: az én éneklőim…
Komárom | Magyar Krónika
Két ország, egy város. Keresztbe szeli a Duna, nem kímélte a múlt sodra, szétszakította a történelem, ma mégis kapocs, híd Magyarország és a Felvidék között …
A fehér ló mondája
A több változatban is létező történeti monda szerint Árpád fejedelem Kusidot küldte követként a Duna vidékének fejedelméhez. Az ajándéknak szánt fehér paripáért cserébe csak földet, füvet várt és a Duna vizéből kért, valójában azonban így szerzett új hazát a magyaroknak a Kárpát-medencében. Amikor a Duna vidékének fejedelme ráeszmélt arra, hogy rossz vásárt csinált, megfenyegette a magyarokat, hogy megöli a lovat és a Dunába veti. Erre Kusid így felelt: „Ha a lovat megölöd, ebeinket eleséggel látod el; ha a kantárt a fű közé kiveted, szénakaszálóik az aranykantárt meglelik; ha a nyerget a Dunába süllyeszted, halászaik az arany nyerget a partra kivetik és haza is elviszik. Ha tehát a föld, a fű, a víz az övék: minden az övék” (Képes krónika). A monda szerint a fejedelem szövetséges csapataival együtt ütközött meg a magyarokkal, akik egészen a Dunáig üldözték. A fejedelem a folyóba ugratott, és a vízbe fulladt.
Árpádok | Magyar Krónika
Több mint négy és fél évszázadon át kormányozták Magyarországot az első magyar uralkodódinasztia tagjai. Sorozatunkban a 830-as évektől 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig hétről hétre sorra megidézzük fejedelmeink és királyaink történetét.
A dunai mosás mint népszokás
A mohácsi sokácok évszázados szokása a dunai mosás. Évente kétszer – nyáron és az őszi betakarítás után – végezték a nagymosást a Dunában. Egész menet vonult le a folyó partjára, az asszonyok vitték a mosáshoz szükséges kellékeket, a férfiak hordták a nagy szőnyegeket, szőtteseket, faliszőnyegeket, és padokat is lecipeltek, amelyeket beleállítottak a vízbe. Egész nap ott voltak, az ebédet is ott főzték, és a keletkező hamut felhasználták a tisztításhoz. A dunai mosás szokása a mohácsi hagyományőrző csoportnak köszönhetően ma is él, minden július első szombatján elevenítik fel.
Kik is a sokácok? – interjú Filákovity Dalmával, a mohácsi Sokac Ház tárlatvezetőjével | Magyar Krónika
Mohács karakterét évszázadok óta formáló déli szláv népcsoport tagjai, a sokácok nem hagyják veszni örökségüket, és olyan eseményekkel színesítik Mohács éle …
