Tura a Galga völgyében fekszik, ebben a népi kultúrát éltető környezetben hozták létre a Csűrdöngölő Alkotó és Rendezvényházat, hogy az autentikus közeg még teljesebbé varázsolja a népi kézműves-foglalkozások és rendezvények élményét. A Csűrdöngölő Kulturális Egyesület fenntartásában működő gyönyörű, tornácos parasztházat hangulatos kert öleli körbe. Az egyik termében kézműves- és fazekasműhely működik, de játszóházi foglalkozásokat is tartanak itt. A kertben áll az elmaradhatatlan pajta tánctérrel, kiszolgáló konyhával és mellékhelyiséggel. A rendezvényházban hagyományéltető programokat szerveznek, és közösségi helyszínként is működik a helyiek számára.

A Csűrdöngölő családi délután úgy hozza vissza a néphagyomány minden elemét, hogy a kézműves-, zenés, táncos programokat a résztvevők egységként élhessék meg. Paár Julcsi, a PajtaKult nagykövete Pintér Zsolttal, a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség elnökével, a családi délután szervezőjével járta körbe a Csűrdöngölő Alkotó és Rendezvényházat. A hagyományos háromosztatú parasztház rendszeresen ad otthont az egyesület eseményeinek, amelyre a településről és környékéről, közelről és távolról egyaránt érkeznek kicsik és nagyok.

„Nagyon szeretjük látni, ahogy a felnőttek is tátott szájjal hallgatják a mesét – mondja Pintér Zsolt. – Az élőszóban hallgatott mesemondás új világokat nyit meg, a hallgatók maguk alakítják a történetet, miközben a mesemondónak csodálatos élmény látni, ahogy felszikrázik a szemük.”

Korábbi interjúnkban az egyesület alelnöke, Zámborszky Eszter az élőszavas mesemondás élményéről így fogalmazott: „Az a jó, hogyha van interakció, így ha valaki beleszól a mesébe, örömmel reagálok rá. Pontosan ez a szépsége, hogy a mesemondó személyisége és a közönség is formálja a mesét úgy, hogy közben az eredeti történetváz megmarad. Egy mese kétszer nem fog ugyanúgy elhangozni, mert egyszeri és megismételhetetlen – ez is nagy varázslata a mesemondásnak.”

A Világszárnya tehát a hagyományos, élőszavas mesemondást népszerűsíti. „Fontos, hogy ezek a mesék ne egy mesekönyvbe legyenek bezárva, ne egy rajzfilmben legyenek megmutatva, hanem visszajussanak az élőszóba, ahonnan jönnek, ahonnan táplálkoznak, és éljenek tovább, pontosan ugyanúgy, ahogy idáig is eljutottak – magyarázza Zámborszky Eszter. – Több ezer év alatt kristályosodtak ki, és biztos, hogy lehet még kristályosítani őket, hiszen a népmese – és maga a népművészet – folyamatosan változik. Ezért is fontos, hogy olyan mesemondók legyenek, akik még szebben, még színesebben, de a mestereinket és magát a népmesét és a hagyományt tisztelve tudják továbbadni ezeket a történeteket a következő generációk számára.”

Paár Julcsi, akinek nemrég jelent meg harmadik gyereklemeze, a Rókatánc, és aki színpadi szereplései során népdalokkal, néptánccal úgy varázsolja el a gyerekeket, hogy a népzene valóban szívközelbe kerüljön, fontosnak tartja azt a folyamatot, amely során a hallgató magának alkotja meg a belső képeket. Pintér Zsolt is hangsúlyozza a belső képalkotás fontosságát, hiszen az meg is védi a gyerekeket. Például egy olyan népmesejelenetet, amely során levágják a főhős kezét-lábát, egy gyerek épp csak annyira képzel el szörnyűnek, amennyire azt be tudja fogadni. Így a saját képzelete megvédi, de a médián keresztül készen kapott képek nem.

Unger Balázs a kezdetektől nyomon követhette a Csűrdöngölő megalkotásának folyamatát, hiszen Turán lakik, és nagyon várta, hogy játszhasson a csűrben zenekarával, a Cimbalibanddal. A várva várt fellépés azért is vált különlegessé számára, mert megjelenés előtt álló lemezüket mutathatták be. A zenész szeretett hangszere hatására fordult szülőhelye, a Galgamente dallamvilága felé. Korábbi interjúnkban elmondta, hogy ars poeticájának része, hogy

„ha valaki műveli az autentikus népzenét, akkor annak a lakóhelye zenéjét kell az első helyre tennie, azzal kell a legtöbbet foglalkoznia, felelősséget kell vállalnia érte. Ennek szellemében kutattam a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek közepéig a galgamenti falvak zenéjét”.

Unger Balázs kötelességének érezte, hogy ezzel adózzon a lakóhelyének, de a gyűjtés során mélységében is a sajátjává vált a környék.

Fotók: Csűrdöngölő Alkotó és Rendezvényház oldala