Szegénylegények (1966)
A rendszerváltás előtt gyakran megesett, hogy az alkotók úgy bírálták a fennálló hatalmat, hogy egy történelmi időszak bemutatásán keresztül fogalmazták meg az üzenetet, így a cenzorok nem sokat tehettek ellene. Nem egy filmjében élt ezzel az eszközzel Jancsó Miklós, miként a szóban forgó leghíresebb és talán a legkiválóbb alkotásában is. A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt film 1869-ben játszódik, amikor elkezdték felkutatni mindazokat, akik Rózsa Sándor oldalán részt vettek a szabadságharcban. A történet végigköveti, ahogyan az Alföldön embertelen fizikai és pszichológiai módszerekkel próbálják megtörni a foglyokat, és elérni, hogy elárulják egymást; hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a kommunizmus alatt is eljártak a veszélyesnek vélt hétköznapi emberekkel szemben. A Szegénylegények azon klasszikusok közé tartozik, amelyek az idő múlásával sem veszítettek az erejükből: a film drámaisága és feszült légköre közel hatvan év elteltével a mai felfokozott ingerküszöb mellett is intenzíven hat.
A Szegénylegények megtekinthető a Filmio kínálatában.
Petőfi ’73 (1973)
Kardos Ferenc saját maga által a legszabadabbnak és a legjátékosabbnak titulált, a műfaji definíciója szerint forradalmi passiójátéknak nevezett rendezésében egy pápai gimnáziumban a diákok színdarabot állítanak össze az 1848–49-es forradalom tiszteletére. Miközben az előadás formálódik, megelevenednek az események, és különböző megvilágításba kerülnek. A Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára készült alkotást a Szegénylegényekhez hasonlóan Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, és nem véletlen, hogy a hazánk történelmét kevésbé vagy egyáltalán nem ismerő nézőket is képes volt megragadni. A filmet ugyanabban az évben mutatták be, mint a Jézus Krisztus szupersztárt, a szabadságvágytól fűtött farmernadrágos fiatalok pedig tökéletesen rímeltek a korabeli hippimozgalomra. Kardos jól érezhetően Jancsó Miklós olyan műveiből is inspirációt nyert, mint a Fényes szelek, de ami még érdekesebb, hogy bár fogalmunk sincs miként engedte a cenzúra, de igencsak éles rendszerkritika jelenik meg benne. A diákok ugyanis egy hosszabb szegmensben arról beszélnek, hogy a társadalom mennyivel apatikusabb, cselekvésképtelenebb, eszköztelenebb és beletörődőbb, mint az általuk megformált korszak forradalmárjai.
Megtekinthető a Filmio kínálatában.
80 huszár (1978)
Az elsősorban dokumentumfilmekben utazó Sára Sándor a szocializmus működését szatirikusan parodizáló Holnap lesz fácán című vígjátéka után készítette el minden idők egyik legnagyszabásúbb és legtöbbet emlegetett történelmi produkcióját. A 80 huszár a valóságban is létezett Lenkey-századról szól, amely Lengyelországban állomásozva, osztrák kötelékbe tartozva szerzett tudomást az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról. A hír hallatán a katonák hazaindultak, az útjuk során pedig nemcsak a természet erőivel, hanem a rájuk vadászó hadsereggel is szembe kellett nézniük.
Az 1978-as klasszikus néhány ponton mai szemmel talán kissé avíttnak hat: az expozíció indokolatlanul hosszú, a cselekmény olykor döcög, a dialógusok pedig néhányszor teátrálisak és papírízűek. Azonban a zord természeti táj szépsége, a képi és hanghatások finom összjátéka, miként több nagyszabású akciójelenet is hatásos, ráadásul olyan színészek váltják egymást mások mellett mint Cserhalmi György, Madaras József és Tordy Géza.
Megtekinthető a Filmio kínálatában.
Guerilla (2019)
A világosi fegyverletétel után egy fiatalember az öccsét keresi, majd rá is akad erdőkben bujkáló katonák között – a külvilágtól elzárt hadtest azonban nem hiszi el neki, hogy véget ért a szabadságharc. Miközben a férfi próbál a bizalmukba férkőzni, titkolnia kell, hogy annak idején elmenekült a sorozás elől, és a fivére vonult be helyette.
Kárpáti György Mór debütáló rendezése kiváló példa arra, hogy fillérekből is lehet ügyes megközelítéssel történelmi filmet készíteni, a városoktól távol eső helyszínen nincs szükség méregdrága díszletekre, az emberközpontú, drámai megközelítésben pedig bár elsülnek olykor a fegyverek, leginkább a szavak vagy azok hiánya, mintsem a puskaropogás dominál.
A Guerilla emellett a nagy színészi felfedezések filmje. A vásznon korábban nem láthattuk Váradi Gergelyt, mára azonban A besugó sorozattal és a Mesterjátszmával a fél ország megismerte az arcát; a testvérét alakító Vilmányi Benett már bizonyított korábban a Terápia című széria problémás fiataljaként, néhány évvel később pedig a Larryben látva vált egyértelművé, hogy a generációjának talán legtehetségesebb képviselője.
A Guerilla megtekinthető a Filmio kínálatában.
Most vagy soha! (2024)
A hétmilliárd forintos költségvetésével minden idők legdrágább magyar filmjének számító Most vagy soha! tavaly igencsak heves vitákat váltott ki. A túlnyomórészt közéleti színezetű csatározások során szinte háttérbe szorult maga a produkció, amelynek egyébként kétségtelenül megvannak az érdemei és hiányosságai is. Nem rójuk fel, amiért nem éppen történelmi hűséggel ábrázolja a valóságban kifejezetten békésen alakuló nap eseményeit, és hogy a fiatalok megszólítása és a dinamizmus érdekében egy fiktív szállal és karakterrel nem kevés akciójelenetet csempésztek a cselekménybe – más kérdés, hogy mindezek nem túl fantáziadúsak és olykor bumfordiak. A fiatal színészek azonban szimpatikusak, a korabeli Pest megjelenítése hangulatos és látványos, a humor, ha nem is késztet térdcsapkodásra, de megmosolyogtat, a tempó pedig bár néha meg-megdöccen, többnyire sikerül az alkotóknak fenntartania a figyelmet. Az összeállításunkból valószínűleg ennek a filmnek van a legnagyobb esélye arra, hogy felkeltse az általános és középiskolások figyelmét a tárgyalt történelmi eseményre, hogy aztán a többi film segítségével árnyaltabban és reálisabban megismerkedhessenek majd a korszakkal.
Március 18-tól megtekinthető a Netflix kínálatában.
Kiemelt kép: 80 huszár. Forrás: Filmio
