Mácsai István festőművész szerteágazóan gazdag életművének befogadását mindig egyfajta tanácstalanság övezte a szakmában: munkáit lehetetlenség a hazai képzőművészeti kánonok rendszerébe illeszteni és ott szemlélni. Ennek legfőbb oka az, hogy a közvélemény, pontosabban a műkedvelő közönség körében töretlenül népszerű alkotó soha nem tartozott egyetlen jól körülhatárolható művészeti csoportosuláshoz, stílushoz, szellemi áramlathoz. Bár pályakezdő festőként az ötvenes években belevetette magát a szocreálba, és ezt az időszakát később sem tagadta meg, az 1956 körüli törés, valamint az azt követő alkotói elbizonytalanodás után viszonylag hamar, a hatvanas évek elejére megtalálta saját hangját. Azt a hangot, amivel távol tartotta magát nemcsak a szocialista modernizmustól, de a Kádár-korszak ellenkultúráját a képzőművészetben képviselő neoavantgárd törekvésektől is. Realizmusa leginkább az 1920-as években Németországban kibontakozó új tárgyiasság szemléletével, valamint az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az 1960-as évek legelején megjelenő új realizmussal rokonítható. Ha Mácsai festményeinek lényegét próbáljuk megfogni, leginkább az elvágyódás, a korszakban nem egy alkotó esetében megnyilvánuló belső emigráció gesztusaként tekinthetünk rájuk, munkái egyszersmind kifejezetten hiteles képet adnak az akkori évtizedek valóságáról.
A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban Elmozdul a fal – Mácsai István Kiscellben címmel decemberben nyílt és április 2-áig megtekinthető gyűjteményes kiállítás már címével és a tárlat részeként a templomtér közepén felépített látványos, mozgó installációval is arra próbál kísérletet tenni, hogy kiszabadítsa az életművet a takarásból. A kurátor B. Nagy Anikó legfőbb szándéka, hogy az utólagos kanonizáció helyett számos megközelítésből, tág értelmezési keret segítségével ösztönözze a képek befogadásának folyamatát.
I PAPP ZOLTÁN I 1965 I olaj, farostlemez I
47 x 38 cm
I GERA ZOLTÁN PORTRÉJA PANTOMIMJELMEZBEN I 1959 I olaj, farostlemez I 120 x 100 cm
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Mácsai autonóm munkássága nem születhetett volna meg, ha nem dolgozik évtizedeken keresztül – saját és családja egzisztenciáját megteremtve – a korszak gyakorlatilag kizárólagos műkereskedelmét ellátó Képcsarnok Vállalatnak: a relatíve biztos megélhetés a nyugodt és kreatív alkotómunkára is lehetőséget adott. Festészetének fő témái és műfajai a portrék, a csendéletek, valamint a városképek és az úgynevezett idézetképek. Portréin és csendéletein karakteres a németalföldi és az itáliai reneszánsz festészet hatása, ám a stílust saját korára átírva ábrázolta kortársait, akik között kollégákat, alkotótársakat és hétköznapi, máig anonim embereket egyaránt találunk. Előszeretettel festette aktuális lakóhelyeit és a város egészét is. Egyfajta modern kori budapesti vedutafestőként aprólékos részletességgel megfigyelte a Mártírok útja, a Belgrád rakpart és Újlipótváros házait, hangulatait, nemegyszer metafizikus atmoszférába vonva az elemzett valóságot. Idézetképein a művészettörténet kiemelkedő mesterei, sok más mellett Velázquez és Bruegel alakjai tűnnek fel budapesti utcákon és kapualjakban, amivel nemcsak iróniát, de az elvágyódás szándékát is megtestesíti.
A 2005-ben elhunyt Mácsai István festményei mindig kedveltek voltak a közönség körében, ám a műkritika sokszor értetlenül szemlélte őket. Az utóbbi években változás tapasztalható a megítélésükben, ami talán annak is köszönhető, hogy az újabb generációk más perspektívából, eltérő módon közelítenek munkáihoz. És ahogyan a szakmai percepció időről időre változik vagy átrendeződik, úgy kerülnek fókuszba olyan, takarásban lévő életművek, mint amilyen az övé is. A Kiscelli Múzeum kiállítása is hozzásegít ehhez.
I JÁRÓKELŐK I 1959 I olaj, farostlemez I
90 x 70 cm
I SZENT ISTVÁN KÖRÚT 17. I 1982 I olaj, farostlemez I 37,7 x 51,6 cm
I PESTI FIATALOK I 1965 I olaj, farostlemez I 90 x 120 cm
I PESTI HALÁL I 1978 I olaj, farostlemez I
60 x 100 cm
I A DIÓFA I 1977 I olaj, farostlemez I 60 x 90 cm
Százötven éve része az életünknek, jelentős alak- és funkcióváltozáson ment át, de a telefon ma talán jelentősebb szereppel bír a mindennapjainkban, mint valaha. A Kiscelli Múzeum remek kultúrtörténeti kiállításainak sorát most a távbeszélőnek szentelt, 2026. január 18-ig látható tárlat gyarapítja.
A belső tereket-tájakat kutatta és festette meg újra és újra a munkásból lett művész, Czimra Gyula, akinek életművét a Magyar Nemzeti Galéria szeptemberig látható kiállítása mutatja be.
Transzcendens látványt vetítettek a pécsi székesegyház homlokzatára.
1979-óta választja meg az év madarát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) – az eredményt 2011 óta a közönségszavazás is nagyban befolyásolja. 2026-ra a három bokorban fészkelő madárfaj, a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhatunk az egyesület honlapján július 25-ig.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
