
Két világ áll nyitva előttem
„A zene világnyelv” – vallja Lakatos Mónika. S valóban, ha nem értjük is a Romengo és a Cigány Hangok énekesnőjének dalszövegeit, azonnal érezzük a tartalmukat. Interjúnk.

„A zene világnyelv” – vallja Lakatos Mónika. S valóban, ha nem értjük is a Romengo és a Cigány Hangok énekesnőjének dalszövegeit, azonnal érezzük a tartalmukat. Interjúnk.

„A Szent Ferenc-i mintát már régen felfedeztem magamnak. Az egyetlen valóban hiteles keresztényi példának gondolom.” Az evangéliumi filmről és a tabusított haláltudatról beszélgettünk Buvári Tamás rendezővel, aki az 1945-ben vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolnáról készített filmet.

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki Rejtő-regényt akar színpadra állítani. A tizennégy karátos autó Keresztes Tamás rendezte s a Budapest Bár által kísért feldolgozása nemcsak hogy a jól sikerültebb kísérletek közé tartozik, de műfajilag is megújulást hozott: zenés képregényszínházra még nemigen akadt példa Magyarországon.

Az igazi pedagógus több, mint a tananyag átadója, ha valamit akkor ezt a karantén időszak biztosan bebizonyította. Varaga Péterrel a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium irodalom szakos tanárával beszélgetünk.

1870. október 28-án, 150 éve született Boldog Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”.

Sárközi Mátyás karcsú kis kötetében kedélyes anekdotázás közepette tárul fel az angol főváros művésznegyede. Az állandóan változó, mégis örök Hampstead számos magyar menekült ideiglenes vagy állandó hazája lett.

A kis zsákfaluban, ahol tizenkét vándorbölcső jár házról házra, s ahol a lakók minden évben közösen adják elő a Magyarpolányi passiót, mélyen gyökerező összefogás tapasztalható.

Egy mezőkövesdi paraszt – válaszolta az idegenvezető az egri bazilikában, amikor az egyik külföldi turista ámuló tekintettel a kupola felé meredve megkérdezte, ki az a festő, aki képes ilyen nagyszerű kompozíciós érzékkel megfesteni János apostol apokalipszisét.

105 évvel ezelőtt született Mándy Iván. Az a Budapest, az a városi élet, amit Mándy ábrázolt, különös, frusztráló nosztalgiát kelt bennünk. Olyasféle szabadság hívogat nála, amit ma elérhetetlennek tudunk, ami tökéletesen idegen tőlünk – mégis sóvárgunk utána.

Egy békebeli magyar világutazó, az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének sorhajóorvosa néhány év leforgása alatt olyan fotográfiai életművet hozott létre, amelynek jelentőségét csak most kezdi igazán felismerni a nagyközönség és a szakma.

Fura dolog a népzenei lemez. Nem tudom, kinek van könnyebb dolga: annak, aki nem ismeri ezt a világot, vagy annak, aki igen.

Négyszázötven éve született Pázmány Péter. A magyar ellenreformációt vezető bíboros érsek kíméletlen szitkokkal ment neki protestáns ellenfeleinek, politikai ügyekben viszont felettébb pragmatikusan gondolkodott – nemhiába látta meg benne az utókor a magyar kultúra egyik legfontosabb alakját.

A reneszánsz számára a barokk volt a modern, a barokk számára a rokokó, annak a klasszicizmus, annak a romantika, hogyan is lehetne a sornak vége, amikor az idő maga végtelen?

Minden generáció elmulasztja, hogy a múltjukról kérdezze az öregjeit, és ezzel minden generáció visszavonhatatlanul elveszít egy részt az emlékek kincstárából. Minket sem fognak kérdezni, az utánunk jövőket sem, ennek ez a rendje.

Korszerűtlenné vált minisztériumi irodaház és parkolónak használt ipari romok helyén épült fel a Széllkapu Park: zöld oázis született a betonsivatagban.

A Szépművészeti Múzeum a dübörgő koronavírus-járvány közepette sem a látogatószám csökkenésen kesereg, hanem a jövőben esedékes tárlatait szervezi, méghozzá a nemzetközi műtárgykölcsönzések legvágyottabb szereplőjét, Hieronymus Bosch képeit igyekeznek megszerezni.

Folyó sem folyik alatta, lisztet sem őröl már, mégsem hiába forog a nemeshanyi vízimalom kereke. A hatalmas köröket író szerkezet egy molnárdinasztia mélységeiről és magasságairól mesél.

Komoly adósságot törleszt a hazai múzeumi színtér azzal, hogy a komputerművészet úttörőjeként nemzetközi hírnevet szerző, 1947 óta Franciaországban élő és alkotó Vera Molnar életművét igyekszik beemelni a magyar képzőművészeti kánonba.