A Magyar Tudományos Akadémia és könyvtárának (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, MTA KIK) története kezdete óta összefonódik a mecénások, tudósok és gyűjtők nagylelkűségével. A Magyar Tudományos Akadémia története az 1825. november 3-ai felajánlással kezdődött, amikor gróf Széchenyi István felkínálta birtokainak egyévi jövedelmét az intézmény létrehozására. A gesztus példáját a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegei követték: arisztokraták, nemesek, nagypolgárok és közrendűek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nyelv, irodalom és tudományosság méltó intézményi keretek között fejlődhessen.
A Tudós Társaság – későbbi nevén a Magyar Tudományos Akadémia – könyvtára 1826-ban jött létre Teleki József támogatásával. A gyűjtemény azóta is a magyar tudományosság egyik legfontosabb szellemi bázisa, amelyet az elmúlt két évszázad során számos nagylelkű adomány formált. A 200. születésnapjára most olyan ajándékot kapott a könyvtár, amire legutóbb egy évszázada, Vigyázó Sándor gróf hagyatékának idején volt példa.
Ez az évszázad legnagyobb könyvadománya.
A Rozsondai házaspár felajánlása
Rozsondai Marianne és Rozsondai Béla hosszú évtizedek óta kötődik az Akadémia könyvtárához. Szakmai pályájuk kiemelkedő pontjai közé tartozik a könyvtár ősnyomtatvány-katalógusának megalkotása, amely 2013 óta a nemzetközi kutatás egyik alapvető kézikönyve.
Rozsondai Marianne 1969 óta dolgozik az Akadémia könyvtárában, és saját elmondása szerint már gyakornokként csodálattal töltötték el azok a felajánlások, amelyekkel hozzájárultak az Akadémia létrejöttéhez. Teleki József mellett többek között Ráth György, Vigyázó Ferenc, Pulszky Ferenc és Madách Imre is adományoztak könyveket az intézménynek, köztük számos magyar vonatkozású ősnyomtatványt is.
A házaspár az évtizedek alatt kialakított szakmai kapcsolatok révén bukkant rá Lőrincze Péter és Kovács Katalin gondosan őrzött antik gyűjteményére, amely 15. századi ősnyomtatványokat és kora 16. századi kiadványokat tartalmaz – köztük ritkaságszámba menő Mátyás király korabeli budai kötéseket is. Amikor a kollekció eladásra került, a Rozsondai házaspár saját forrásból vásárolta meg, egyetlen cél által vezérelve: hogy az Akadémia 200. születésnapjára a könyvtárnak ajándékozzák.
Rozsondai Marianne elárulta, nyugdíj-előtakarékosságukból vásárolták fel a gyűjteményt. Lőrincze Péternek feltették a kérdést, szeretné-e egyben tartani a gyűjteményt, ezzel győzték meg a férfit, így sikerült nyélbe ütni az üzletet. Kiemelte, életének egyik legszebb napja volt, amikor felajánlották a köteteket, hiszen felnőtt életéből több mint négy évtizedet az Akadémia Könyvtárában dolgozott. Kegyelmi pillanat volt – hangsúlyozta.
Az ajándékot az MTA Könyvtára örök emlékezetül a Collectio Rozsondaiana névvel illeti.
A gyűjtemény tartalma és jelentősége
A kollekció 64 önálló kiadású művet foglal magában, amelyek Itáliában, Franciaországban, Németországban és Svájcban készültek, olyan városok nyomdáiban, mint Velence, Róma, Lyon, Strassburg, Basel, Nürnberg vagy Köln. A szerzők között megtalálhatók ókori klasszikusok (Arisztotelész, Seneca, Suetonius, Plautus, Ovidius, Josephus Flavius; egyházatyák és középkori mesterek (Szent Ágoston, Aquinói Tamás, Kempis Tamás); reneszánsz humanisták (Petrarca); valamint kiemelten Temesvári Pelbárt, akinek négy műve is a gyűjtemény része.
A 64 kötetből 55 ősnyomtatvány (1501 előtti), 9 pedig korai antikva (1501–1510). A művek közül 46 először kerül az MTA könytárának tulajdonába, és 18 olyan kötet is van, amely egyetlen más magyarországi könyvtárban sem lelhető fel. Ezzel a magyar kulturális örökség jelentős mértékben gazdagodott.
Marcantonio Sabellico (1436–1506) velencei tudós és történész könyvének magyar vonatkozása is van, hiszen a magyar királyság folyamatosan (hol baráti, olykor ellenséges) kapcsolatban állt Velencével. Utalhatunk itt a Velencéből jött Szent Gellértre, vagy Szent István királyunk utódjára, Orseolo Péterre.
Szent Ágostonnak a szentháromságról írott művének első lapján több kézírásos tulajdonbejegyzés is olvasható, pl. Jonas Simonides, nyitrai kanonoké 1573-ból, mivel hárman is egymás után tovább ajándékozták e példányt. Az ilyen tulajdonbejegyzések a legfontosabb magyar művelődéstörténeti emlékek. Az is fontos, hogy kódexlapba van kötve, s ennek mibenléte, eredete még megfejtésre vár.
A könyvek eredeti kötései, kézírásos bejegyzései és korabeli tulajdonosi jelzései egyedülálló forrásértéket képviselnek: új ismereteket nyújtanak a Hunyadi Mátyás kori budai könyvkultúráról, valamint több történeti személyiség – köztük Eszterházy Miklós és Ráday Gedeon – könyvtárainak rekonstruálásához.
Történelmi távlat és erkölcsi példa
Az ajándék jelentősen gazdagítja a magyar kulturális örökséget, és új kutatási lehetőségeket nyit a hazai és nemzetközi tudományosság számára.
Rozsondai Marianne és Roszondai Béla gesztusa túlmutat a tudományos támogatáson: a Széchenyi-féle alapító szellemiséget elevenítik fel, amely az egyéni felelősségvállalást a közjó szolgálatába állítja. Tettük egyszerre tudománytörténeti és erkölcsi mérföldkő.
A Collectio Rozsondaiana létrejötte két kiemelkedő tudós akaratának és elhivatottságának köszönhető. Az Akadémia e gesztust – Freund Tamás elnök szavaival – „aere perennius”, az ércnél is maradandóbban őrzi meg.
Kapcsolódó írásunk:
