Se pénze, se anyaga nem volt, ma már az Őrség híres pitéstálkészítője
Tóth János fazekasmester a régi iskola híve, és a díszítés helyett nála a funkcióé a prioritás.
Menü
Szöveg és fotó: Muray Gábor
A Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző katonái Budakeszin emlékeztek meg a piski csatáról, a Sztrigy folyó hídjáért folytatott sorsfordító küzdelemről. A zászlóalj parancsnoka, Berlinger Gábor honvéd százados számára 1848 a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés hitvallás, az erdélyi kapcsolatok ápolása pedig kötelesség. Díszsortűz, ágyúdörgés és dobpergés a szabadságharc emlékére.
Ragad a bakancs a februári sárba. Berlinger Gábor, a Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző századosa nem törődik a barátságtalan időjárással. Tudniillik a piski csata emlékére szervezett tisztelgés dramaturgiáját próbálják a honvédek a budakeszi mamutfenyők feletti réten. Derűs, férfias játékról van szó, de el lehet képzelni, azon a százhetvenkét évvel ezelőtti februáron milyen lehetett posztó egyenruhában, fűzős bakancsban, felfegyverkezve menetelni a Sztrigy behavazott árterén. A tét nagy volt. Ha elvész a híd, elvész Erdély is – summázta a csata előtt Bem tábornok. A piski hídért folytatott küzdelem sorsfordító volt, a csata több száz áldozatot követelt a magyar és az osztrák oldalon is, az egyik legnagyobb erdélyi küzdelem volt az 1848–49-es szabadságharcban. Ezt egyébként Berlinger Gábor százados mondja a kamerának, a kamera mögött a hagyományőrző tüzér főhadnagy, Forró Gábor áll, a felvételt majd a helyszíni, erdélyi megemlékezés képeivel vágják össze. A piski csata évfordulóját a budai honvédek ugyanis csak azért itt, a zászlóalj székhelyén, és nem a Déva melletti Piskinél ünneplik, mert a pandémia a katonákat is fogva tartja.
Nagysándor József és Budakeszi
Berlinger Gábor civilben közgazdász, de az ember főleg honvédegyenruhában látja. Olyan magával ragadó derűvel beszél 1848 emlékéről, a hagyományőrzésről és a magyarságtudatról, hogy az többet ér minden országimázs-videónál. Megalkuvást nem ismerő elkötelezettsége kellett ahhoz is, hogy megalakítsa a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat Budakeszin, abban a városban, amely nem csak egyik gimnáziumának nevében őrzi Nagysándor József emlékét.
Berlinger Gábor a Nagysándor József-emlékházban
Kevesen tudják, de Budakeszi katolikus templomával átellenben, a Fő utcán ma is áll az a parasztház, amely 1849 májusában Nagysándor József főhadiszállása volt, s amelyből Nagysándor I. hadteste Buda ostromára indult a hegyeken át. Az utcafronti rész ma emlékház, amelyben kiállítás, terepasztal és relikviagyűjtemény idézi meg a korszakot. 1848 Berlinger Gábor számára a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés pedig olyan hitvallás, amely ezt a jelképet segít élővé tenni.
A zászlóaljparancsnok alapvetése, hogy világviszonylatban is annyira szép, érdekes és tartalmas történelmünk van, hogy csak fel kell kelteni iránta a fiatalok érdeklődését, a többi már megy magától.
Élő példa: a százados fia tízéves kora óta a budai kettesek dobosa. „Benne teljesedik ki az, ami nekem a gyerekkoromból kimaradt, több mint száz csatabemutatón van túl, vállvetve őrizzük a hagyományt. Van olyan fotónk, amelyen egymásnak támaszkodva védekezünk, és körbevesznek minket a császáriak. Ez olyan élmény, amelyet nehéz elmagyarázni” – réved el Berlinger Gábor.
Százados úr, sejehaj…
A budakeszi honvédhagyomány-őrzés motorját a történelem iránti hűség motivációja mellett a felmenők is predesztinálják: több katonahőse is volt a családnak. Nagyapja, Szűcs Ádám az 1915-ös lembergi ostromnál szenvedett halálos sérülést. Berlinger feleségének nagyapja, vitéz Kiss Zoltán százados pedig a magyar katonai ejtőernyőzés egyik kimagasló alakja volt, végigharcolta a második világháborút. Számukra az egyenruha viselése családi büszkeség. „Meg persze a fiatal katonáinknak a lányok kapcsán hatalmas előny is. Lengyelországban hatnapos emlékhelykörúton vettünk részt a Szentegyházi Gyermekfilharmóniával, a fiam tizenegy éves volt, a székely ruhás lányok egész nap körbeállták, hallgatták a dobolását. Este látom ám, hogy nyolcan karolnak bele, viszik sétálni. A fiam kapálózott, hogy »Ments meg, apa!«, de én azt mondtam: »Menj csak, fiam, ez parancs!«” – nevet a százados. Berlinger Gábor történelem-tanárnő édesanyjának köszönhetően a negyvennyolcas csatákon nőtt fel, mint mondja, az akkori történelmi filmek – A kőszívű ember fiai, a 80 huszár – meghatározták a gyerekkorát. „Ezek az élményeim aztán csak évtizedekkel később, az erdélyi őszi hadjáratokra látogatva jöttek elő. Mindig csodáltam határon túli barátaink hagyományőrzését, számukra ez nem pusztán hagyománytisztelet, hanem a magyar lét vállalásának jelképe. A hatóságok zaklatják őket, mégis büszkén vállalják a kockázatot. Erdélyben járva láttuk meg először a honvédgyalogságot. És akkor bevillant: hiszen Nagysándor József az én városomból vezette Budavár ostromát. Utánajártunk a történelmi háttérnek, és megalapítottuk a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat. A budai kettesek első parancsnoka Cserey Ignác őrnagy volt, ő szerelte fel, ő toboroztatta az első pesti és a második budai honvédzászlóaljat. 1848. június 24-én volt az eskü, mehettek is a Bácskába a szerbek ellen harcolni. Egyből a mély vízbe kerültek. Ez volt a magyar honvédség megszületésének, az első önálló magyar honvédsereg megalapításának pillanata. Erdélyben megértettem, hogy nekem ezzel feladatom van.”
A Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület 2014 májusában alakult, és az 1848–49-es szabadságharc honvédhagyomány-őrzését tűzte ki céljául, a budai sorozású 2. honvédzászlóaljat jeleníti meg. Székhelyén Nagysándor József nagysága előtt tiszteleg, a budakeszi főhadiszállás – ma Nagysándor József-ház – hagyományát őrzi.
A hagyományőrző budai kettesek megalakulása óta több honvédcsapat is a mintájukra jött létre – ők pedig a szegedi hármasokat követték. Berlinger Gábor büszke rá, hogy egyre több a gyerek katonájuk. „Állnak sorban az egyenruháért. Kívülről könnyűnek tűnik, hogy harminc-negyven ember egyszerre lép, de ezt nem olyan könnyű ám megszervezni: a gyerekeknek hosszabban kell lépni, hogy a felnőttekkel párhuzamban haladjanak. A látványos katonai szerep elsajátítása mellett fontosnak tartom az énekelt hagyományt is. Amikor Erdélybe megyünk, egész úton katonadalokat éneklünk, van, hogy tárogatóművész is jön velünk, és kísér minket. A Százados úr, sejehaj az én nótám, aki nem tudja, azt kivégeztetem!” – nevet Berlinger Gábor, s hogy a szavainak nyomatékot adjon, Forró Gábor tüzér hadnagy vezényletére a hátunk mögött elsül a rézágyú, csak úgy visszhangzik bele a János-hegy.
1849. február 9-én vívták Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei a sorsdöntő piski csatát, ahol véres küzdelemben a lengyel származású hadvezér csapatai győzedelmeskedtek. Az apró falucska Dévától nyolc kilométerre keletre, a Sztrigy folyó bal partján fekszik, ahol Bem csapatai már az ütközet előtti napon, február 8-án elfoglalták állásaikat. A Piski melletti fahíd a magyar hadtörténet egyik legjelentősebb átkelőhelyének bizonyult
A méltó emlékhely
De mi köze Piskinek Budakeszihez? „Rengeteget járunk székelyföldi hadjáratokra és megemlékezésekre, hazafelé pedig gyakran megállunk a híres piski kocsma mellett, hogy a csatatér helyszínén tisztelegjünk az elesett hősök előtt. Keressük a hősiesen védett piski híd romjait is, ha februárban járunk arra, a Sztrigy vízállása olyan alacsony, hogy kint vannak az eredeti hídtartó oszlopok is. Minden alkalommal megjegyezzük, hogy tenni kellene valamit a legendás csárdaépület megmentéséért. Éveken át kint is volt a tábla: »De vanzare« – eladó. Ám hiába írtuk fel a telefonszámot, Magyarországról nehéz az ilyesmit intézni, a terveink megvalósulását a pandémia sem segítette” – magyarázza Berlinger Gábor a lőporszagban. És itt jön a képbe a véletlen: 2020. október 6-án olvasták a neten, hogy Böjte Csaba Szent László Alapítványa megvette a piski csárda épületét, hogy emlékparkot hozzon létre a területen. „Én még aznap este felvettem velük a kapcsolatot, levédtem a piski.hu domént, és másnap el is kezdtem összeállítani egy a csatára emlékező oldalt, hogy valamit segítsek az ügyön.”
Az emlékpark tervét Lázár Gyula építész készítette el, a látványtervek Lázár Zoltánnak köszönhetően már most megtekinthetők a piski.hu oldalon.
Mivel Berlingerék csatajelenetet ábrázoló terepasztalokat is készítenek Horváth Domokos hagyományőrző őrmester vezetésével – aki történetesen bútorrestaurátor civilben –, a piski emlékpark erdélyi építész tervezője, Lázár Gyula felkérte őket, hogy a piski csata makettjét is készítsék el a fogadó épületével és a hídi jelenettel. Az ólomkatonákat a már bejáratott módon a Mecsek lábánál, Szalatnakon alkotó Fekete Gyula ólomgyártómester önti formába, és a pécsi Zsolnay-gyár munkatársai festik a megfelelő mintázatúra. A csárda makettje – a piski csata szimbólumaként – már el is készült. Olyan helyet foglal el ez az épület a magyar történelemben, mint a Pilvax: a nemzeti emlékezet parnasszusa. A piski fogadó a mai Románia területének legelső fogadója, már az 1700-as évek második felében működött, fontos postai csomóponton állt, neves hely volt akkoriban – hogy kétszáz évvel később diszkóként legyen csaknem az enyészeté. Ahogy Csaba testvér mondta 2020 őszén: „Az 1849. február 9-én vívott ütközetben a császári csapatok alulmaradtak, és győztek a honvédek. A közel kéthektáros telek földjében pihennek a katonák hamvai. A véres, elkeseredett küzdelemben több mint ezerötszáz katona esett el. Halottainkról megemlékezni, értük imádkozni, a sírjukat gondozni keresztény kötelességünk, mi ennek a feladatnak szeretnénk eleget tenni, ezért akarjuk a hajdani csárdát és környezetét átalakítani történelmi emlékhellyé.”
A parancsnoknak megtetszett Csaba testvér gondolata, miszerint nemcsak az árva gyerekeket, de az árva épületeket is meg kell menteni, ezért budakeszi parancsnokként és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alelnökeként a lehető legszorosabbra szeretné fűzni az együttműködést a piski emlékhely apropóján Csaba testvér alapítványával. Amelyet egyébként – a történet pikantériájaként – éppen 2020. június 4-én, a trianoni döntés századik évfordulóján jegyzett be a román hivatalos szerv. Hogy a Csaba testvér iránti tiszteletüknek hangot is adjanak, az általuk nemrég alapított Cserey-érdemérmet Böjte Csabának szavazta meg a budai kettesek kuratóriuma. És bár február 9-én Piskinél idén is megemlékeztek a Szent László Alapítvány gyermekei, a budai honvédek nem lehettek ott. Ha már nem mehettek oda, idehozták Piskit. Így idéződött meg a hely szelleme Budakeszin.
Tóth János fazekasmester a régi iskola híve, és a díszítés helyett nála a funkcióé a prioritás.
Ne higgyük, hogy télen nem tartogat meglepetést és szépséget az Őrség. Hangolódjunk rá a tájra, szabaduljunk ki a napi teendők mókuskerekéből, és induljunk el valamelyik őrségi tanösvényen, egy nap akár több úton is. Olyan tanösvényeket ajánlunk, amiket télen is élmény felfedezni.
Az Őrségi Nemzeti Parkban az európai bölénycsorda mellett vadlóménest alapítanak, hogy vizsgálhassák, milyen is lehetett az Őrség abban az időben, amikor még a nagy növényevők tevékenysége alakította a táj képét.
Cseppke, a csikó története nemcsak a Przsevalszkij-lovakat, de a puszta élővilágát is bemutatja a cselőpóktól egészen a rétisasig. Török Zoltán kamaszkorában fedezte fel a Hortobágyot, és nem tud betelni vele. Pedig a világ megannyi vidékéről készített már sokszorosan díjazott természetfilmeket.
Az őszi túrának mindig egyedülálló hangulata van, a fények és árnyékok játéka, a színpompás elegyes erdők, a táj illatai különleges atmoszférát teremtenek. Pláne páratlan élmény ebben az évszakban kirándulni olyan környezetben, mint az ezerarcú Börzsöny, azon belül is Zebegény és környéke.
A Magyar Krónika Zebegénybe látogatott, Zebegény pedig a Magyar Krónikába. Egy-egy ilyen alkalom – a kandalló tüzéhez hasonlóan – rávilágít arra, hogy mennyire hiányoznak az életünkből ezek az alkalmak, amikor néhány órára offline állapotba kerülhetünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
