Tátrai Vanda meseterapeuta a Methamorhoses-módszerrel dolgozik lassan két évtizede, sőt, a Boldizsár Ildikóhoz köthető, ma már nemzetközi szinten jegyzett módszert a terapeuta nemzetközi meseiskolájában oktatja is. Otthonát, Noszvajt, de még a noszvaji barlanglakásokat is teleszőtte mesékkel, tematikus meseutakat álmodott meg a Bükkben és több hasonló létrejötténél bábáskodott országszerte, de táboroztatott csángó gyerekeket a Gyimesben, rendszeresen mesél a szomolyai roma közösségben, és egy budapesti hospice-palliatív osztályon is haldokló betegeknek.
Annyi mindent csinál egyszerre, hogy nincs is névjegye. Ha mégis lenne, azt mondja, ez állna raja: a meseutak megálmodója.
| Tátrai Vanda és férje, Balázs Péter szobrász, természetművész, a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep alapítója példaadó közösségépítő tevékenységét a Magyar Krónika Magazin őszi lapszámában részletesen bemutatjuk. |
„Amikor elkezdtem felnőttként mesékkel foglalkozni, őrültnek tartottak. Közben eltelt szűk két évtized, és már senki nem kérdőjelezi meg a mesék támogató hatását sem, én pedig biztos tudást, tapasztalatot szereztem arról, hogy a mesék valóban gyógyítanak. Kortól, élethelyzettől függetlenül.
– mondja Tátrai Vanda, akinek három lánya mellett szerzett vaskos mesés tapasztalattal az volt az álma, hogy a mesék ajándékaiból minél többen részesedhessenek. Az álma a helyben, a barlanglakásokban tartott meseterápiás foglalkozások, workshopok mellett többek között a Meseút-programban teljesedett ki.
Meseút: zarándoklat belső utakon
„Az előzmény egy noszvaji gyerekprogram volt, negyven önkéntessel szerveztük. Reggeltől estig több csapatban egy többállomásos, mesékkel kísért útvonalon vittük végig a helyi családokat, talán háromszázan is voltak. Az útvonalnak volt egy előre kigondolt meseterápiás íve. A gyerekek az erdő szélén hagyták a szülőket, szimbolikusan elbúcsúztak tőlük, és a saját készítésű batyujukkal vágtak neki a boszorkányokkal, tündérekkel és mindenféle szereplőkkel megszemélyesített mesés erdei kalandnak. Megrendítően szép folyamatokat hozott” – mondja.
A családok megosztották az élményeiket, és kérlelték az önkénteseket, hogy szervezzenek még ilyet. „Tudtuk, hogy ekkora erőforrásokat nem tudunk fenntarthatóan mozgósítani. Így jött az ötlet, hogy helyezzük ki a meséket állandóan felkereshető meseládák formájában az erdőbe. Házikókat, tematikus állomásokat képzeltünk el: Noszvajon valósultak meg az első útvonalak” – idézi fel a kezdeteket. Ma már országszerte nyílnak sorra a védjegyoltalom alatt álló módszertanból merítve a tematikus mesés utak. Innen már csak egy lépés volt a Vándor Meseút-módszertan megszületése.
„A Vándor Meseút a tematikus meseutak végtelen lehetőségegek hordozó, helytől független változata”
– összegzi a lényeget Tátrai Vanda.
Családi offline luxus az ország egyik legszebb helyén – megnyílt a meseút Kisorosziban | Magyar Krónika
Elbeszélés helyett problémamegoldásban élünk, a gyerekeinknek pedig a kutatások szerint alig mesélünk. A KAKAÓ Egyesület meséket rejtő ládákra fűzött zaránd …
Miközben kérdeztem, épp Gyimes felé robogott két Vándor Meseút-házikó Tárnok Marica bábszínésszel, aki a hidegségi árva gyerekeknek tartott foglalkozásokat, de jártak már a meseházak gyógypedagógiai intézményben, felzárkozó települések gyerekközösségeiben, nevelőszülők támogatói csoportjában és óvodákban, iskolákban is.
Mesékkel feltörhetők a nehéz témák is
Tátrai Vanda eleinte egy cigány-magyar egyesületnél, Szomolyán tartott kísérleti foglalkozásokat a Vándor Meseúttal, a béke témáját vitte el nekik mesék segítségével: „Voltak közöttük, akik bántalmazó családi környezetből jöttek. Nem meglepő, hogy minden gyereket a béke fogalmának más rétege érintette meg: az alapfogalmak szintjén sem tartottak a gyerekek ugyanott. Nagy erő volt abban, ahogyan aztán együtt jutottunk el a minden időben megtartó belső béke szükségletének felismeréséig, és addig, hogy ezzel – az esetükben hiánnyal – dolgozni tudtunk.”
A Meseút és annak hordozható tanösvény verziója, a Vándor Meseút sokrétű módszer. Képes olyan témákat is átadhatóvá, feldolgozhatóvá tenni, amelyek a hagyományos oktatási módszerekkel túl elvontak, nehezek, elutasítottak vagy érdektelenek. A kaland-mese-próbatétel-felfedezés egységében a személyes belső megélésen keresztül tanít a gyerekeknek, akár érzékeny témákat is. Van háza a bántalmazásnak, az egyenlő bánásmódnak, de a vizeknek, az egészséges környezetnek, a békének és a kimondásnak is.
Mindez az első tapasztalatokat összegző, ősszel megjelent online, ingyenesen letölthető kiadványban is szerepel, amivel a meseutas stáb tagjai a pedagógusok, a szülők dolgát szerenték könnyíteni. A kiadvány nyolcvan oldalon bemutat három speciális közösségben tartott Vándor Meseút-foglalkozást – a ládikák az óvodás, az iskolás és a felnőtt korosztályt is képesek megszólítani. A beszámolók után házikók nélkül is megvalósítható mesés foglalkozás leírásokat, mesetárat, egyszerű útmutatót és másolható színezőket helyeztek el a stáb tagjai.
Mikor a mese krízisben is utat nyit: „Merek beszélni!”
Tárnok Marica bábszínész, meseterapeuta rendszeresen viszi hátrányos helyzetű közösségekbe a ládákat. A kiadványban beszámol arról, milyen eredményeket ért el egy alkalommal 11-12. osztályos, enyhe értelmi sérült fiatalok között Benedek Elek egy meséje (Vár és forrás) és a meseházikók segítségével.
„A jogok kérdése nagyon elvont az enyhe értelmi sérültek számára, egy mesével ráhangolódva, játékkal, néhány szóval mégis meg tudtuk nyitni ezt a témát és a jogokon túl olyan közösségi értékekre irányítottunk rá, amelyekre máshogyan nehéz lenne”
– írja.
„Már az elején többen kijelentették, hogy nem akarnak maradni, és különben sem szeretik a mesét, főleg nem a bábosat. Erre mit lehet mondani? Hogy pont erről fogok mesélni, hogy jogod van elmondani a véleményed, jogod van dönteni, hogy maradsz, vagy sem” – emlékszik vissza. Rájuk is hagyta a döntést: a többség maradt.
A foglalkozás elején kinyílt az ajtó és egy krízishelyzetű kislány érkezett, akit nem sokkal korábban mentettek ki súlyos helyzetből. Félős kismadárként ült le a többiek közé. Ő volt az, aki némán végigülte és nézte a többiek játékat, majd a beszámoló szerint a végén ezzel a mondattal tette be a saját kavicsát a közösbe: „Merek beszélni!”
