A pályázat legfőbb hívószava a magyar nemzeti egység egyik legmélyebb forrásának, a Himnusznak a méltó megjelenítése volt azon a helyen, ahol annak sorai formálódtak.
Az építészeti terveket bíráló bizottság arra törekedett, hogy az emlékhely egyszerre hordozza magában a hagyomány tiszteletét, a jövő építésének vívmányait, és egy olyan kortárs építészeti alkotás kerüljön ki győztesként, amely méltó hitelességgel őrzi Kölcsey egykori otthonának emlékeit, ugyanakkor korszerű, energiahatékony és letisztult formavilágával harmonikusan illeszkedik a környezetébe.
A beérkezett 39 pályamű között volt olyan, amely a szimbolika terén jeleskedett, volt amelyik az eredeti állapot visszaállítását tűzte ki célul, míg más a helyhez illeszkedés szenzitív és komplex megoldásaiban nyújtott kiemelkedőt. Összességében az új épületnek egyszerre kell a (funkcióból adódó) emelkedett hangulatot közvetítenie, az egykori kúriaépületet megidéznie és a megtalálnia a szatmárcsekei léptéket.
Díjak
A bíráló bizottság a legátgondoltabb, leginnovatívabb és legtiszteletreméltóbb terveket helyezési díjakkal, kiemelt megvétellel és megvétellel ismerte el.
Turi Gergő (TRISKELL Épülettervező Kft.) épületterve nyerte az első díjat, a bizottság második díjjal ismerte el Emődi-Kiss Tamás terveit, harmadik pedig Sztranyák Gergely, Sztranyák Veronika (SZTR stúdió) és Varga Dániel pályamunkája lett. Kiemelt megvételre Trabak Máté és Trabak Zoltán tervét, megvételre pedig Juhász Kristóf Attila, a NAPUR ARCHITECT Kft., a Puhl és Dajka Építészeti Iroda Kft., valamint a RJZS Architects Kft. terveit javasolták.
Kétszázkét éves a Himnusz
„Elképzelem azt a valószínűleg zimankós, cudar januári napot Szatmárcsekén. A Himnusz kézirata nagyjából elkészült, már csak a tisztázás, a kisebb javítgatások vannak hátra. Kölcsey ül a dolgozószobájában, a kandallóban ropog a tűz, odakint a fagyba dermedt világ, csak a templom harangját hallani olykor, és az udvarház mögötti istállókból a tehenek bőgését, a lovak nyerítését. Figyelmesen átolvassa a kéziratot, itt-ott áthúz egy szót, fölé ír egy másikat, majd az egész szöveget átmásolja egy tiszta, üres papirosra. Elkészült, gondolja, ebből már sem elvenni nem lehet, sem hozzátenni. Titokzatos, misztikus pillanat. Valami megszületett, és a papíron megtestesült” – írta korábban a Himnuszról munkatársunk, Győrffy Ákos a kornika.hu felületén.
(MTI)
Nyitókép: Turi Gergő
