Dévényi Sándor építészeti hitvallása, hogy egy telekre két házat kell tervezni, egyet, amiben lakik az ember, és egy kisebbet, ahonnan rálát a nagyobbra, és ahol le tud ülni, hogy gyönyörködhessen a háza szépségében.

A pajtáknak is a kerttel, a tájjal való nyitottság a lényege,

hiszen a cél az volt, hogy ezeken a gazdasági épületeken át lehessen hajtani. Elődeink beálltak a szekérrel a pajtába, a szénát feldobták a szénapadlásra, ami a pajta lényegi részét képezte – alul disznóól, istálló, szerszámtároló kapott helyet –, a gazdasági épület másik végén pedig kihajtottak a szekérrel a kert felé.

Baranyában a pajta elhelyezkedéséről az építtető nemzetiségére is lehet következtetni. A magyarok általában hosszában építették a pajtát a lakóház folytatásaképpen, a svábok viszont keresztbe, hogy lezárja az udvart. Építészetileg külön érdekesség, hogy a pajta tartósabb anyagokból és szebb architektúrával épült, mint maga a lakóház. Ennek az az oka, hogy sokkal fontosabbnak tartották a munkahelyüket, a gazdasági épületet, amiből éltek, mint azt, amiben laktak.

Hagyományőrző szálláshelyként született újjá a tekeresi porta | Magyar Krónika

Orfű védett falurészérén Hadobás Béla, a Levendula Porta és Pajtaszínház tulajdonosa a település és az épület történetéről mesélt a PajtaKult stábjának.

Érdekesség az is, hogy hazánkban ezeknek a gazdasági épületeknek kétféle megnevezése terjedt el: keleten csűr és nyugaton pajta. Határozott kettéosztást találhatunk, amely valahol a Tarna és a Zagyva folyók vonalánál érhető tetten. Az pedig egy másik érdekesség, hogy Erdélyben a pajta egészen mást jelent, ott ugyanis az állattartó istállót nevezik így.

Székelyföldön a táj jelentős elemének tartják a lakóépületet, a pajtát, a kettőnek a viszonyát és az egész épületegyüttesnek a tájhoz való kapcsolatát. Tehát nemcsak a két épületet tartják fontosnak, hanem az épületek közötti teret is, amivel bekerül maga a táj a lakókörnyezetbe.

Ebben a csűrben vendégeskedett III. Károly | Magyar Krónika

Rodics Gergely, akinek a BarnCulture projekt keretében frissen jelent meg Radev Gergővel közös Újratervezés – Kortárs építészeti és művészeti reflexiók a csűrök és pajták 21. századi szerepére című kötete, a PajtaKult stábjának mesélt arról, hogyan talált otthonra egy apró székelyföldi faluban, és hogyan hozott létre egy mintacsűrt.

Ha építészi szemmel keressük a kitörési pontokat a ma üresen álló csűrök és pajták számára, akkor azzal szembesülnünk kell, hogy lakófunkciót nehéz adni nekik. Hiába nagy tömegű és jó adottságú épületek, szerkezetileg nem lakóháznak vannak építve. A legkézenfekvőbb ezért a garázs vagy tárolószerep lenne, és aki vesz egy ilyen öreg házat, biztos, hogy nem azzal kezdi, hogy lebontja a pajtát, mert érzi annak az építészeti erejét.

Baranyában, a hegy- és dombvidékeken, Orfűn, Tekeresen a sárba rakott kő volt a legjellemzőbb anyag a pajtaépítés során. Használtak vályogot is, a tégla pedig 19. század végén lett jellemző. Megfér-e mindezzel a modernitás? – merül fel a kérdés, amelyre azonnal érkezik is a válasz: teljes mértékben. Példa rá U. Nagy Gábor őrségi munkássága, ő megtartja a hagyományos anyagot, a szerkezeti alapstruktúrát és az épülettömeget.

Aki látja ezt a tájat, továbbgondolja az értékeit – építész- és gazdálkodószemmel az Őrségről | Magyar Krónika

Brassai Dóra és U. Nagy Gábor külön utakon érkeztek, de együtt találtak közös otthonra az Őrség közvetlen szomszédságában – elmesélik, hogy élik meg a környezet által kínált lehetőségeket és szabadságot.

Dévényi Sándor a pécsi organikus építészek körének meghatározó alakja. A makoveczi szellemiség, az organikus építészet kapcsán fontos megemlíteni, hogy vannak olyan települések, mint Csenger vagy Makó, ahol egy-egy építész nagy hatást gyakorolt a kisvárosok működésére.

Nem csak építészet: Makovecz és Makó | Magyar Krónika

Csernyus Lőrinc Ybl Miklós-díjas építész, Makó főépítésze a makoveczi szellemiségről és a Kossuth-díjas építész makói működéséről és meghatározó épületeiről mesélt a PajtaKult stábjának.

Pécsen Dévényi Sándor bátor vonalvezetése hozott létre karakteres épületeket, amelyek színvilágukkal, mediterrán hatásukkal frissességet hoztak a városba. Az építész vallja, hogy az organikus gondolkodás nem stílus, hanem filozófia. Másképp gondolkozik az ember, ha egy értékes épített környezetben dolgozik, ahol az inspirációt a már meglevő értékekből meríti, mint Pécs történeti belvárosa, és más, ha egy lepusztult környezetet kell beépíteni, mert ott önálló értéket hozhat létre, ami egy idő után magához emeli a környezetét is.

A harmadik lehetőség pedig a természeti környezet, ahol a klasszikus értelemben vett organikus anyagokat, formálást lehet használni. Mindháromban az organikus gondolkodás lényege az, hogy a környezethez való alkalmazkodás és annak a továbbfejlesztése az építész célja, de egészen más eszközökkel kell ezt megvalósítani.

A pécsi belvárosban az épített környezet inspirálta Dévényi Sándort. Még léteznek a kétezer éves város épített múltjának ezerhatszáz éves emlékei, középkora is nagyon gazdag. Az építész a ránk maradt épített elemek összeségét próbálta megfogalmazni, és ebből kihozni egy új minőséget.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember a város úgy szemlélje, mint egy élő szövetet: egy történeti városfejlesztésénél fontos, hogy a múlt megőrzése mellett a modern életnek is színteret adhassunk.

Kiemelt fotó: Pécs történelmi belvárosa. Forrás: Wikimédia