Félig-meddig német város volt az előző századelőn Budapest, sok családban a német volt az elsődleges nyelv akár azok körében is, akik a magyart akcentus nélkül beszélték. Ez a lap is németül íródott, de a címzés már magyarul van: Backfrieder Gizella úrnőnek, Budapest, Wesselényi utca 65. Akinek kedve van, az internetes térképen meg is keresheti a neoreneszánsz épületet a Pesti Magyar Színház háta mögött. Ez kérem ugyanaz az épület, itt lakott Backfrieder Gizella a harmadik emeleten.
Hogy az a bizonyos Emma, aki a levelet Tátraszéplakról küldte, maga is részt vett volna ródliversenyen, azt nem tudhatjuk, de hogy jól érezte magát, az azért valószínű. Jobb módú polgárok körében ekkoriban elterjedt szokás volt télen egy-két hetet a Tátrában üdülni, ami alatt elsősorban a Magas-Tátrát értették. Bizonyára a mostani képünk is ott készült. Az országos vasút 1871-ben érkezett el Poprádra (képeslapunk a városról itt látható), és attól kezdve megállíthatatlanul jöttek a túristák, élvezni a tél örömeit. A Csorba-tó mellett az első menedékház 1872-ben épült, egy évre rá, Csáky István gróf vadászházának elkészültével lényegében megszületett Ótátrafüred. Sorra jöttek létre a teleplések, 1904-ben pedig Ótátrafüreden megnyílt a ma is működő, pompás Grandhotel. A képeslap nyomtatásának évében, 1912-ben üzembe lépett (és ma is jár) a Magas-Tátra üdülőtelepeit Popráddal összekötő villamos, attól kezdve bármely magyar településtől a tátrai szállodákig gyorsan és kényelmesen utazhatott bárki.
Jöttek is természetjárók, síelők, szánkózók, vagy csupán a tiszta levegőt és a gyönyörű látványt élvezők. Nyáron egy kis Abbázia, télen egy kis Ótátrafüred, jó élete lehetett annak, akinek volt pénze minderre. Akinek nem, az maradt otthon, de hát ez ma sincsen másképp.
Enyedszentkirály, 1913 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében kastélynézőbe látogattunk az erdélyi Enyedszentkirályra.
